Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-427

W. országos ülés 1904 május 13-án, pénteken. ö3 Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat 10. §-át). Elnök: Szólásra nincsen senki feljegyezve. Kérdem a t. házat: kíván-e valaki a 10. szakaszhoz hozzászólani? Szólani senki sem kivan. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat: a törvényjavaslat 10. szakaszát elfogadja-e, igen vagy nem? (Igen!) A ház egyhangú határozata alapján a szakasz elfogadtatott. Következik a 11. szakasz. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a 11. §-t). Elnök: Kivan valaki szólani? Heílebronth Géza: T. ház! Az általános vita alkalmával már voltam bátor rámutatni arra, hogy nem tartom szerencsés megoldásnak a törvényjavaslat azon intézkedését, hogy a községi jegyzők nyugdíjügyeit egyenesen rátolja a törvényhatóságokra. Elmondottam akkor, hogy milyen anomáliák származhatnak ebből. Elő fog állani azon szerencsétlen és nem óhajtott állapot, hogy ugyanegy munkakörben lévő közegeknek esetleg 63-féle nyugdijszabályzata van; de megtörténhetik az is, hogy ugyanegy munkakörben lévő közegeknek két-három nyugdíjigénye lehet, mert a jegyző egyik vármegyéből a másikba átmehet. Jeleztem akkor, hogy szerény véleményem szerint az állam nagyobb megterhelése nélkül sokkal helyesebb volna, ha a községi jegyzők nyugdíjügyét oly módon rendeznék, mint pl. a tanítókét rendezték. Azokat a különböző faktorok fizetik, fizetik őket az állam, a felekezet, a községek, — a községi jegyzőket is fizeti a község és az állam, — és azért a tanítók nyugdíjügye nagyon szépen, helyesen, országosan egyöntetüleg van rendezve. Ez az intézmény bevált, nagyon helyes, nagyon jó intézmény, és azt hiszem, hogy az állam megterhelése nélkül lehetne ezt vagy hasonlót alkalmazni a községi jegyzők nyugdíjügyére nézve is. De a törvényjavaslatbeli megoldást nem tartom szerencsésnek azért sem, mert a vármegyékre ismét nagy terhet hárít, és előfordulhat az az állapot, hogy valamely vármegyében a fizetést nem veszik nyugdíj képesnek és ilyformán megtörténhetik, hogy egy és ugyanannak az embernek ugyanolyan munkáért kétféle fizetése van, egyik nyugdijképes, a másik nem nyugdijképes. Azért bátor vagyok egy határozati javaslatot beterjeszteni és kérem ennek szives elfogadását. Határozati javaslatom igy szól (olvassa): »TJtasittatik a magyar kir. belügyminiszter, hogy a jegyzői nyugdíjügy országos egyöntetű rendezése czéljából még ez év folyamán törvényjavaslatot terjeszszen be.« Elnök: Ki következik? Rákosi Viktor jegyző: Szalay László! Szalay Lászlő: T. képviselőház! A magam részéről csak röviden kívánok rámutatni arra, hogy mindazok az indokok, a melyek felhozattak arra és akczeptáltattak abban a tekintetben, hogy a községi és körjegyzők fizetésének egy részét az állam viseli, mindazok az indokok alkalmazhatók a tekintetben, hogy e fizetéstöbblet folytán előálló nyugdíjigényeket is az állam viselje. Nem szükséges bővebben indokolnom azt sem, hogy a községi jegyzőre nézve mily fontossággal és rendkívüli horderővel bír az a megnyugvás, hogy ha munkaképtelenné lesz, nyugdija biztosítva legyen, vagy elhalálozása után a hátramaradottak az ő fizetésének megfelelő nyugdíjban biztosan fognak részesülni. Magam részéről a mint helyeslem és elfogadtam, hogy a jegyzők fizetésének egy részét az állam adja segélyképen, ép ugy igazságosnak és helyesnek találom, hogy, a mennyiben ez államsegély után származó nyugdíjigények kielégítéséről van szó, ezt is az állam vállalja el. Ebből a szempontból és felfogásból kiindulva, a magam részéről indítványozom a jelenlegi 11. §-nak teljes elhagyását és a helyett a következő uj szakasz beiktatását kérem: »Az államsegély a nyugdíjigény kiszámításánál figyelembe veendő és az államsegély alapján megállapított nyugdijat az állam viseli.« Ajánlom indítványom elfogadását. Elnök: Ki következik? Rákosi Viktor: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. képviselőház! A magam részéről szintén kívánatosnak tartanám a jegyzői nyugdíjügy oly rendezését, a mint egyéb állami alkalmazottak nyugdíjügye is rendeztetett, vagy legalább ugy, a mint a tanítók nyugdiját rendezték. Ez idő szerint az országnak majdnem valamennyi vármegyéjében más-más alapra van fektetve a jegyzői nyugdíj, és olyan vármegye is van, tudtommal három-négy, a hol a jegyzők nyugdíjügye egyáltalában nincsen rendezve. E nyugdijszabályrendeletek azonban minden vármegyében oly tagdijjárulékokat követelnek az egyes jegyzőktől, hogy nincs a világon még egy oly hivatali státus, a melynek tagjai annyival járulnának a saját nyugdijukhoz, mint a községi jegyzők járulnak. Többek közt Fehérmegyében fizetik pl. a jegyzők a belépés alkalmával egyszersmindenkorra fizetésük 10%-át, nősüléskor 5%-át és ezenkívül minden évben 3°/

0-ot. Oly vármegye is van, a hol a tagok a belépéskor 500 koronát tartoznak egyszerre a nyugdijalapnak fizetni és ezenkívül évről-évre bizonyos járulékkal tartoznak hozzájárulni az alaphoz. Én tehát hozzájárulok Heílebronth és Szalay t. képviselőtársaim módositványaihoz, mert igazságtalannak tartom, hogy a jegyzői nyugdíjügy minden vármegyében más alapon van rendezve, sőt vannak oly vármegyék is, a hol egyáltalában nincs a jegyzők nyugdíj ügye rendezve. Midőn hozzájárulok az előttem szólt t. képviselőtársaim módositványaihoz, csak azt kívánnám még a t. miniszterelnök ur mint belügyminiszter figyelmébe ajánlani, hogy méltóz-