Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-427

56, 427. országos ülés 190b május 13-án, pénteken. azt kívánom hozzáfűzni, hogy a községek, tekintettel azon körülményre, hogy a jegyzők inkább állami teendőket végeznek, ilyen segéderő alkalmazásától meglehetősen idegenkednek, annál is inkább, mert a községnek teendőit az a jegyző a legtöbb esetben igen kényelmesen elvégezhetné. Ennélfogva teljesen jogosult és indokolt az, hogy a község ilyen segéderőnek fizetésével ne terheltessék meg, hanem, miután állami funkcziók és feladatok azok, a melyeket a jegyzőknek és segédjegyzőknek nagyrészben végezniök kell: az a többlet, a mit okoz azon erő alkalmazása egy községi jegyző mellett, hogy az az állami teendőket és funkcziókat is kellőképen elvégezhesse, az állam költségén történjék és ebből a czélból mindenütt, a hol az állami adó 15,000 koronát meghalad, a hol tehát már ezen okból is kifizeti magát az államháztartásnak ilyen segéderő alkalmazása, segédjegyző alkalmaztassák, és pedig ne a község költségén, hanem állami dotáczió mellett. Ajánlom módositványomat elfogadásra. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Miután már szólásra senki sincs feljegyezve, kérdem: kivan-e még valaki a szakaszhoz hozzászólani? (Nem!) Ha nem, a vitát beMrom. A miniszterelnök ur kivan szólani. 1 Gr/ Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy lehető rövflds'éggel nyilatkozzam a beadott módositványok tekintetében. (Halljuk! Halljuk!) Hellebronth Géza t. képviselőtársamnak a második bekezdés után teendő módositványa szerint mindazon községekben, a melyek pótadója a 20 százalékot meghaladja, 800 korona fizetésen felül a jegyző meg a segédjegyző fizetése az államkincsárt terhelné. Legnagyobb sajnálatomra kérnem kell a t. házat, ne méltóztassék az indítványt elfogadni, mert ez, számszerűleg nem tudnám megmondani, hogy mennyit, de okvetlenül több millió, talán 3—4 millió korona évi terhet jelentene az államra nézve, a mennyit a jelen pillanatban teljesen lehetetlen volna elvállalni. Maga a jegyzői fizetés kérdése abból a szempontból, hogy az a jövőben mennyiben terheli a községet, mennyiben nem, szorosan összefügg az adminisztráczió végleges rendezésével. Azt hiszem, akkor lesz helyénvaló elmenni ezen a téren is addig a határig, a meddig a községek terheinek könnyítése és különösen a pótadónál mutatkozó óriási egyenlőtlenségek lehető eloszlatása végett elmenni indokolt és szükséges lesz. De most, incidentaliter, a jegyző illetmények kiegészítéséről szóló törvényjavaslat alkalmával megoldani e kérdést nem tartanám helyesnek, nem is tekintve azt, hogy a pénzügyi helyzet szempontjából is a legnagyobb aggályaim volnának és kénytelen volaék hozzájárulásomat megtagadni attól, hogy ilyen ujabb nagy teher härittassék az államra. Ugyané szempontból nem fogadhatom el Horváth Gyula t. képviselő ur módosítását sem, a mely szerint ismét az államot terhelné á segédjegyzői állások szervezése minden olyan községben, a melynek adója 15.000 koronát meghalad. Ez megint teljesen ötletszerüleg venné igénybe az állam hozzájárulását, nem is szólva arról, hogy a hozzájárulás indokoltságának meghatározását egyetlen körülménytől: az illető község adóalapjának magasságától tenné függővé és oly terheket hárítana az államra, a melyeket az állam, pénzügyi helyzetére való tekintettel, át nem vállalhat. Talán megnyugtathatja e részben a házat az, a minek már tegnapelőtt voltam bátor kifejezést adni, hogy a segédjegyzői állások fokozatos szaporítása igenis a kormány elhatározott szándéka, és e tekintetben, a mennyire az állam pénzügyi helyzete engedi, lépésről-lépésre igyekezni fogok előre haladni, de természetesen megválogatva a helyeket, hogy hol a legszükségesebbről teszi a község anyagi helyzete leginkább indokolttá az állami hozzájárulást. Babó t. képviselőtársam két indítványa közül az elsőt elfogadhatónak tartom: azt, hogy az egyszer megállapított állami hozzájárálási összeg csak az állás megszűnése esetén legyen a községtől elvonható. A magam részéről sem látok nehézséget abban, hogy itt bizonyos definitivum teremtessék, hogy ne legyen évről-évre kérdés az, vájjon a községi háztartásban mutatkozó kedvezőbb eredmények, esetleg a község által követett nagyobb takarékosság nem válnak-e illuzóriussá a községre nézve azáltal, hogy az igy beállott pénzügyi eredményt azután az állami hozzájárulás megfelelő csökkentése révén az állam konfiskálja magának. Ellenben a másik módosítást, hogy t. i. »esetről- esetre« határozzon a vármegyei közgyűlés a kérdés felett, feleslegesnek tartom; talán a szakasz világos értelmét is megzavarná; mert hiszen az természetes dolog, hogy mindig akkor határoz a vármegye a dotáczió kérdésében, a mikor az eléje kerül. Ezek után újból kérem az általam tegnapelőtt beadott módosítás elfogadását, valamint kérem Babó Mihály t. képviselő ur első módosításának elfogadását is. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Következik a szavazás. Két mődositvány, illetve kiegészítés adatott be a javaslathoz és pedig először gr. Tisza István belügyminiszter ur részéről, a mely a szakaszt kiegészíti, tehát a szakaszszal ellentétben nem áll, azután egy mődositvány Hellebronth képviselő ur részéről, a mely a szakaszszal ellentétben áll, továbbá mődositvány Horváth Gyula képviselő ur részéről, a mely a szakaszt szintén kiegészíteni kívánja, valamint két módosítás Babó Mihály képviselő ur részéről, melyek egyike az első bekezdés után való pótlólagos felvételre vonatkozik. Tehát ha a ház hozzájárul, akkor a kérdést ugy tenném fel, hogy elsősorban magát a szakaszt bocsátom szavazásra, azután jönne Tisza István belügyminiszter urnak kiegészítése, azután a Babó Mihály kép-