Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-427

4-27. országos ülés Í90í május 13-án, pénteken. 55 lembe véve, a községek terheinek enyhítését czélozná, ellenkezőleg épen azon községekre, nézve foglal magában könnyítéseket, a melyek ez idő szerint is kisebb mértékben, tehát 20% pótadón aluli mértékben járulnak a közterhekhez. Én sokkal örömestebb vettem volna, ha azoknak a legsúlyosabban terhelt községeknek helyzetét könnyíteni megkísérelték volna. Ebben a tekintetben konkrét módosítást tenni nem kívánok, mert nem akarom megakasztani a jegyzők anyagi helyzetének rendezését, de másrészt tisztában vagyok azzal, hogy ilyen indítvány kellő előmunkálatok nélkül elfogadásra ugy sem számithatna. Mégis jelezni kívánom általánosságban, hogy a magam részéről azt tartanám igazságosnak, tekintetbe véve azt, hogy a jegyzők tevékenységét legnagyobb részben az állami közigazgatás érdekében teljesített funkcziók veszik igénybe, hogy megállapittassék a jegyzői fizetésnek az a mértéke, a melyet a községek és az a rész, a melyet az állam volca köteles viselni, tekintet nélkül arra, hogy egyik vagy másik község több vagy kevesebb pótadóval van-e megterhelve. E tekintetben talán példára is hivatkozhatom, nevezetesen a megyei törvényhatóságokban a vármegyék uti és műszaki ügyeinek ellátásával a kirájyi államépitészeti hivatalok vannak megbízva. És e műszaki teendők elvégzését a vármegyék, illetve azoknak utalapjai az államépitészeti hivatal személyi kiadásaihoz és utiátalányához bizonyos összeggel hozzájárulnak. Én tehát igazságosnak és helyesnek találnám a megosztást a jegyzői fizetésnél is és mintául szolgálhatna ez az analógia, a melyet itt most felhoztam. Legalább vége lenne annak a visszás helyzetnek, hogy az egyik község, a mely eddig is áldozatkész volt jegyzőjével szemben és annak fizetését magasabb összegre emelte fel, kevesebb államsegélyben részesüljön, vagy egyáltalán ne részesüljön államsegélyben, holott ő a jegyzői állásnak ezt a jobb dotáczióját csakis pótadójának túlmagas felemelésével volt képes elérni. Ebből a szempontokból szólaltam fel, konkrét indítványt nem teszek, de az ideát ajánlom a t. ház figyelmébe. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Rákosi Viktor jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! Hosszú idő után ez az első eset, hogy a kormány a jegyzői kar anyagi helyzetével foglalkozni kezd. Megvallom, én a magam részéről jogosultnak tartok minden olyan törekvést, a mely arra irányul, hogy akár a tisztviselői karnak, akár az állami életben annyira fontos közigazgatási ág funkczionáriusainak, a jegyzőknek fizetésrendezését czélozza, ha az az adózó polgárok zömének érdekével ellentótben nem áll. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Azonban a legnagyobb aggodalommal nézek azon törekvések elé, a melyeknél arról kell meggyőződnöm, hogy egy fizetésrendezés csak az adózó polgárok igen súlyos megterheltetésével és az ország anyagi helyzetének kellő figyelembevétele nélkül történik. Igaz, hogy a jelen esetben tulajdonképen nem nagy áldozatról van szó, mert hisz a javaslat szerint alig harmadfél millió korona az, a melylyel az államháztartást a jegyzői fizetésrendezés megterheli, és én nem is épen ezen egy esetre vonatkoztatom kijelentésemet, mert meg vagyok győződve, hogy a kormánynak bőséges alkalma van ezt a harmadfél millió koronát másutt, a hol talán kevésbbé szükséges annak felhasználása, az állam érdekében megtakarítani. S ugy tekintem ezt a fizetésrendezési törvényjavaslatot, mint elismerését a jegyzők által teljesített önzetlen fáradozásoknak és annak a nagy megterheltetésnek, a mely mellett ők, mint az államnak funkczionáriusai, a közigazgatási teendők végzésével kötelezettségeiknek eddig is megfelelni törekedtek, bár nem tartom szerencsésen megválasztott időpontnak a javaslat beterjesztésére a jelenlegit. Mert önkéntelenül is az a kérdés tolul előtérbe, hogy a kormány akkor, a mikor a tisztviselők fizetésének rendezésével már annyira angazsálva volt, miért tartotta szükségesnek azt, hogy most a közigazgatási tisztviselők és községi jegyzők fizetésrendezését rántsa elő, hacsak nem azért, hogy ezzel kortesczélokat kíván szolgálni. (Mozgás éj ellenmondásoJc a jobboldalon.) Én megvallom, hogy épen most, a mikor egy uj rendszer előtt állunk és a mikor talán nem egészen alaptalanul attól lehet tartani, hogy ez az uj rendszer a régi Tisza-rendszer feltámadását jelenti, ez az aggodalom egyáltalában nem mondható alaptalannak. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) T. képviselőház! Ezután a kitérés után engedje meg nekem a t, ház, hogy abból a feltevésből kiindulva, hogy ez a 2.300,000 korona többlet, a mit ennek a javaslatnak keresztülvitele az államháztartásban fog előidézni, nem jár olyan súlyos teherrel, hogy az adózók vállaira ujabb megterheltetést kellene rakni; figyelmébe ajánljam a t. háznak, hogy, a mennyire lehetséges, ennek a jegyzői karnak érdekében, figyelembe véve különösen azt a súlyos megterheltetést, a mely nekik tulajdonképen nem a község teendőinek elvégzése, hanem épen az állami adók és egyéb közigazgatási teendők végzése által okoztatik, nyújtsunk módot ennek a jegyzői karnak arra, hogy ezeket a dolgokat kellő módon elvégezhesse s ne legyen kitéve annak, hogy tömérdek bírságolás mellett is kénytelen legyen vagy fegyelmi utón állását elveszteni, vagy sajátjából segédjegyzőt fentartani azért, hogy a rárótt feladatoknak mindenben megfelelhessen. Ebből a szempontból a 4. §-hoz módosítást ajánlok, a mely következőkép hangzik (olvassa): »Mindazon községekben, a melyeknek állami adója 15,000 koronát meghalad, tekintet nélkül a pótadó nagyságára, segédjegyző állami dotáczió mellett alkalmaztatik.« T. képviselőház! A.z előadottakhoz még csak