Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-427

M 427. országos ülés 190b május 13-án, pénteken. ges javítást eszközöl és legnagyobb érdeme azon hallgatólag kifejezett elv, a mely szerint a községi és körjegyzők bevitetnek tulajdonképen az alkotmány sánezaiba, mert eddig azon kivül hagyattak, ugy mint a hajónak evezője kivül van annak testén, de daczára annak, hogy egyszerű és közönséges eszköz, mégis nélküle magát a hajót mozgásba hozni teljes lehetetlenség, és miután e tekintetben a törvényjavaslat, erősítvén a jegyzők helyzetét, azt a czélt tartja szem előtt, hogy a jó közigazgatás érdekeit szolgálja: csak oda kell fektetni a súlyt, hogy a 4. §. helyesen állapíttassák meg. Én ennek következtében a hiányt, a mely ebben a javaslatban felfogásom szerint mutatkozik, pótlandó, kettős irányban terjesztek elő módositványt. Az egyik ugy szól, hogy az első bekezdés után pótlólag iktattassák be: »Az egyszer megállapított állami hozzájárulási öszszeg csak az állás megszűnése esetén vonható el a községtől.« A második ugy szól, hogy e szavak után: »a községi kiegészítés kérdésében« iktattassanak be e szavak: »esetről- esetre«, mely pótlás után a szöveg így szól : »A községi kiegészítés kérdésében esetről - esetre a vármegyei közgyűlés belügyminiszteri jóváhagyás mellett határoz.« Midőn ezt a pótlásomat szíves elfogadásra ajánlom, azzal fejezem be rövid felszólalásomat, hogy a főtörekvésnek oda kell irányulnia, hogy a hivatalnoki kar birja a polgárok erkölcsi tiszteletét és bizalmát, de ennek feltétele azok szellemi és anyagi függetlenségének biztosítása, nemcsak lefelé, hanem talán még nagyobb mértékben felfelé. Arra kérem tehát a t. belügyminiszter urat, hogy midőn ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, a végrehajtási rendelet megállapításánál különös súlyt helyezzen azon intézkedésekre, a melyek a községi és körjegyzők szellemi függetlenségét és politikai függetlenségét egyaránt biztosítják. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ajánlom módosításomat elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélsöbáloldalon.) Rákosi Viktor jegyző: Horváth Gyula! Elnök: Horváth Gyula képviselő • ur nincs itt. Következik? Rákosi Viktor jegyző : Szalay László! Szalay László: T. képviselőház! Én a törvényjavaslatnak azon czélját, hogy a jegyzőknek anyagi helyzetét javítsa és az ő részükre a tisztes megél lietésnek feltételeit biztosítsa, a magam részéről helyesnek tartom és ezt támogatni kívánom. Támogatni kívánom azért, mert abban a tekintetben a házban nincsen véleménykülönbség, hogy köztekintetekből is föltétlenül szükséges, hogy a jegyzők a megélhetés, a mindennapi kenyérkeresés gondjaitól megszabadítva, tisztán és egyedül a maguk hivatalos kötelességeiknek éljenek. Nincsen nézeteltérés a tekintetben, hogy ha mi a jegyzők anyagi helyzetét javítjuk, ezzel nemcsak direkte ezt a kitűzött czélt mozdítjuk elő, hanem igenis jelentős lépést teszünk a közigazgatási állapotok javítására is. A jegyzői kar nívójának emelésére már eddig is történtek ugyan intézkedések: ilyenek az egységes képesítés behozatala, a jegyzői tanfolyamok szervezése; ezek azonban a maguk üdvös hatását csak abban az esetben fogják érvényesíteni, hogyha a jegyzői hivatal megfelelő anyagi dotáczióval ellátva, vonzerővel fog birni azokra, a kik erre az állásra minden tekintetben méltók és a kiknek ezen állásokra való megnyerése a köztekintetek szempontjából is kívánatos. Én a magam részéről is nagy súlyt fektetek arra, hogy a jegyzői karnak, a mely a mi sajátszerű közigazgatási viszonyaink között tulajdonképen az egyedüli végrehajtó szervet, azt a szervet képezi, a mely a néppel érintkezik, ugy erkölcsi, mint anyagi helyzetét minden tekintetben előmozdítsuk; sőt én a magam részéről abban a véleményben vagyok, hogy egy igen fontos érdeket mozdítanánk elő akkor, hogyha ezen jegyzőknek, a kik a községi közigazgatásnak minden legkisebb részletét behatóan ismerik, módot és alkalmat nyújtanánk a tekintetben, hogy azon jegyzők előtt, a kik kiváló tehetségüknek, kiváló megbízhatóságuknak adják tanújelét, megnyitnók az utat arra nézve is, hogy az összes más közigazgatási fokozatokban is alkalmazást nyerhessenek és hogy a közigazgatási tisztviselők egy részére nézve a jegyzői hivatal módot képezzen arra, hogy megtanulhassák mindazon gyakorlati ismereteket, a melyek nélkül a közönség érdekeit — szerény nézetem szerint — kellőképen szolgálni nem lehet. Ebből a szempontból, t. képviselőház, a magam részéről hozzájárulok a javaslatnak azon intézkedéseihez, a melyek a jegyzők anyagi helyzetének javítását czélozzák. Azonban a javaslatot mégis egy bizonyos fokig egyoldalúnak tartom. Mert ha javit is a jegyzők anyagi helyzetén, figyelmen kivül hagyja a túlterhelt községek anjagi helyzetét és figyelmen kivül hagyja azt a szempontot, a mely az igazságnak és méltányosságnak megfelelőleg magával hozná azt, hogy a túlterhelt községek terhei a jegyzői fizetések szabályozása alkalmával méltányos figyelembe vétessenek. A helyzet ugy áll, t. ház, hogy a jegyzői fizetés az egyes községek vagy körök lakosságát nem egyenlő mértékben terheli. Igen sok eset van, a hol a községi pótadó a 10—15%-ot nem haladja meg, és viszont igen sok község van, a hol 60—80—100, sőt 150 %-ra emelkedik. Nézetem szerint, ha e tekintetben most nem is teszszük meg a gyökeres intézkedéseket, mindenesetre ezt a szempontot figyelembe kell venni, és legalább a jövőre nézve ennek a kérdésnek megoldását a közérdek szempontjából meg kell kísérelni. A tárgyalás alatt lévő 4. §. a helyett, hogy a súlyosabban terhelt községek pótadóját figye-