Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-426

40 426. országos ülés 1904 sok, még pedig a községek anyagi helyzetére való tekintet nélkül az államnak terhére és költségére. Kérdés már most, hogy tekintettel a törvényjavaslat 4. §-ára, az állam továbbra is fogja-e viselni ezen segédjegyzői állások javadalmazását, vagy pedig át fogja hárítani azon községekre, a melyeknek pótadója a 20°/

0-on alul van, A javaslat 3. §-a intézkedik a segédjegyzői állásoknak szervezéséről. Én igen kérem a t. miniszterelnök urat, hogy ha a javaslatból törvény lesz, ugy a törvény végrehajtása alkalmával legyen azon, hogy lehetőleg minden körjegyző segédjegyzővel elláttassák. (Mozgás balfelöl.) Indokolom pedig ezt azzal, hogy nem tartható fenn az a visszás állapot, hogy még mindig vannak jelentékeny számban körjegyzőségek, és pedig jelentékeny lakosszámmal és több községgel, a melyben segédjegyzői állás szervezve nincs és a körjegj'ző kénytelen u. n. jegyzői írnokokat tartani. Ezek a jegyzői írnokok a legnagyobb csapását képezik a községi közigazgatásnak. Emberek, a kiknek nincsen kvalifikácziójuk, szakképzettségük, de helyzetüknél fogva felelőségük sem, kontárkodnak bele a községnek közügyeibe, kontárkodnak bele a magánosok ügyeibe . . . Darányi Ferencz : Csinálnak szerződéseket! Haydin Imre: . . . és mindkettőnek nagy kárt okoznak. Én azt hiszem, hogy a közönségnek feltétlen érdekében áll, hogy oly esetekben, a midőn a körjegyző a székhelyen kivül tartózkodik, ott a székhelyen is szakképzett és felelős helyettes helyettesítse és lássa el a közönség ügyeit. A második a jegyzői nyugdíjnak kérdése. A javaslatnak egyik kétségtelen legnagyobb előnye az, hogy aequiparálja a jegyzői fizetéseket az egész országban. Ennek az üdvös intencziónak és czélnak épen az a paragrafus, a mely a nyugdijak iránt intézkedik, talán kissé árt, és pedig azért, mert ezen paragrafus rendelkezése szerint a fizetésemelés utáni nyugdijat csak arra az esetre kaphatja a körjegyző, ha az illető törvényhatóság szabályrendeletét ennek megfelelően megváltoztatja és az anyagi fedezetről gondoskodik. Ilyenformán beáll az, hogy csakis a vagyonosabb törvényhatóságok lesznek képesek a maguk jegyzőit ebben az anyagi előnyben részesíteni. Minthogy pedig tudva van az, hogy a köztisztviselőnél a nyugdíj mily lényeges szempontot képez, bizonyos, hogy a jegyzők inkább ezen vármegyékbe fognak törekedni s akkor e tekintetben illuzóriussá válik ennek a törvénynek azon czélzata, hogy a jegyzői fizetések aequiparálásával egyúttal a jegyzői állások kereslete is az egész országban egyforma legyen. Végül teljesen helyeslem azt, a mit Hellebronth Géza és Sághy Gryula t. képviselőtársaim felhoztak a jegyzői fizetéseknek rendes kiszolgáltatása iránt, csak a kivitel tekintetében különbözik az én véleményem. Én tudom, hogy május 11-én, szerdán. a jegyzőknek egyik legnagyobb baja az, hogy nem kajvják rendesen a fizetésüket. A ki ismeri a községi közigazgatást, az nagyon jól tudja, hogy a jegyzői hibbanások főleg azon időszakban fordulnak elő, a mikor a jegyzők rendes fizetést nem kapnak, vagy ha ilyen hibbanások nem is történnek, akkor is a jegyző megélhetésében inkább magánmunkálatokra lévén kényszerítve, inkább ezekkel foglalkozik hivatalának rovására. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezen nagyon könnyű volna segíteni és kérem a t. miniszterelnök urat, hogy az általam tervelt módot figyelembe venni szíveskedjék. Hasson oda a belügyminiszter ur, hogy minden törvényhatóság egy központi alapot létesítsen, . , . Hellebronth Géza: Ugy is elvették! Haydin Imre: , . . a melyből a jegyzői fizetéseket rendszeresen kiszolgáltassa. Éz semmiféle különleges anyagi nehézségbe nem ütközik, még pedig azért nem, mert az állam a maga hozzájárulásait évenkint ugy is egy előleges összegben fogja átadni az illető vármegyének, hogy azt kifizetésre juttassa, ha most a vármegye ebből az összegből előlegezi a fizetéseket mindaddig, a mig a községi járulékok befolynak, akkor ez a kérdés igen egyszerűen meg van oldva. Midőn ezt az igen t. belügyminiszter urnak figyelmébe ajánlom, kijelentem, hogy a javaslatot készséggel elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Babó Mihály! (Nincs itt!) Elnök: Babó Mihály képviselő ur nem lévén jelen, szólásra sem lévén feljegyezve senki, kérdem, kiván-e még valaki a javaslathoz szólni? Miután szólásra senki nem jelentkezik, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan szólani! Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Tőlem telhető rövidséggel kívánok foglalkozni a vita során felhozottakkal, a mit annyival is inkább tehetek, mert összes felszólaló t. képviselőtársaim a javaslatot általában elfogadni szívesek voltak, annak alapelveit meg nem támadták, s ezzel feladatom lényegesen megkönnyebbült. T. képviselőtársaim egész sorozatát hozták fel a fontos kérdéseknek, a melyek az én nézetem szerint is megoldandók a közigazgatás rendezésének nagy munkája során. Ilyenek: a jegyző hivatalos állásának helyesebb szabályozása, hatáskörének, felelőségének, ügykörének helyesebb konstruálása, mint jelenleg van; ilyen a szolgálati pragmatika megállapítása; ilyen a jegyzői nyugdíjügynek rendezése. Ezek, t. képviselőház, mind olyan kérdések, a melyeket megoklandóknak tartok én is a magam részéről, és semmi véleménykülönbség közöttem és t. képviselőtársaim között abban a tekintetben jnincs, hogy ezen kérdéseket is a minél előbb megoldandó