Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-426

Í26. országos ülés 190í május 11-én, szerdán. 41 kérdések sorába tartozóknak gondolom és tartom én is. Most azonban ezen javaslat keretében, azt hiszem, nem lehetett volna helyesen megoldani ezen kérdéseket, s azt gondolom, helyesen járt el a kormány akkor, midőn a jegyzői illetmények javításának égetően sürgős kérdését nem tette függővé oly más fontos, mélyreható szervezeti reformmunkálatoktól, a melyeknek nyugodt és helyes megoldása a dolog természeténél fogva hosszabb időt vett volna igénybe. (Elérik helyeslés a jobboldalon.) Itt még csak egy kérdésre térek ki, a melyet Haydin Imre t. barátom emiitett, a ki megjegyezte azt, hogy minden jegyzői irodában kellene kvalifikált segéderőnek lenni, olyannak, a ki valóban képes a jegyzőt helyettesíteni. Igaz, az ideális állapot ez volna, s azt hiszem, maga ez a törvényjavaslat egy jelentékeny előre történő lépést jelent ezen a téren, azon mélyreható különbség által, melyet a kvalifikált segédjegyző és egyéb jegyzői segéderők közt tesz, de továbbá az által is, hogy a mint méltóztatik tudni, s a mi ezen javaslat és az anyakönyvi javaslat összehasonlításából kitűnik, már most az anyakönyvi külön intézmény megszűnése által mód nyilik arra, hogy a segédjegyzői állások szaporítása terén is a kormány a rendelkezésre álló eszközök keretén belül valamit tehessen, ugy, hogy én azt remélem, hogy ezen törvényjavaslat végrehajtása során, s ennek végrehajtásával kapcsolatban, — természetesen az állam pénzügyi ereje által megvont határok közt — lépésről lépésre, tervszerűen működhetünk azon, hogy mind több és több jegyzői hivatal mellé állíttassák fel kvalifikáczióhoz kötött, állandó, rendes segédjegyzői hiyatal. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Felemlítette t. képviselőtársam azt is, hogy a törvényjavaslatban nem látja tisztán, hogyan fog érvényesülni a 4. §. azokban a körjegyzőségekben, a melyeknek egyes községei között vannak olyanok, a melyek 20 százalékon aluli pótadót fizetnek, mig más községei ugyanannak a körnek magasabb pótadóval vannak megróva. Azt hiszem, a törvényjavaslatban lefektetett elvnek végrehajtása igen egyszerű. A körjegyzőség egyes községeire nézve meg van állapítva az arány, a melyben a jegyzői fizetéshez hozzájárulnak. Most a kiegészítésnél is kiszámítandó minden egyes községre az, hogy ezen arány szerint mennyi esik rá a jegyzői fizetés kiegészítéséből, és akkor minden egyes községre nézve különkülön kell vizsgálat tárgyává tenni, hogy a rá eső többletet megbirja-e, a nélkül, ,hogy a pótadója 20 százaléknál több legyen. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezzel kapcsolatban egészen röviden jelzem azt, hogy a javaslat részletes vitája alkalmával a negyedik szakasznál bátor leszek egy módosítást javasolni, a melynek az a czélja, hogy oly KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906 XXV. KÖTET, községekben is, melyek 20 százalékon aluli pótadót fizetnek, de a melyekben az állam az anyakönyvvezetői intézmény révén ma tényleg hozzájárul a jegyző fizetéshez, az az állami hozzájárulás, a mely tényleg fizettetik, a jövőben is megmaradjon, ugy hogy e törvényjavaslatból az állami terhek könnyítésének czéljából uj teher az illető községekre ne háramoljék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Talán az összes felszólalt t. képviselőtársaim megemlékeztek egy igen fontos gyakorlati kérdésről és azt az óhajtásukat fejelték ki, hogy a jegyzők illetményüket közvetlenül az állam pénztárából kapják. Nagyon sajnálom, hogy a kérdés ily megoldásához jelenleg hozzá nem járulhatok és kénytelen vagyok a t. házat arra kérni, hogy semmi téren, tehát ennél a javaslatnál se menjünk túl azokon a határokon, a melyeken az állam ereje az ily intézmények szabályozásánál igénybevehető. De, a mint helyesen mutatott rá Haydin t. barátom, azt hiszem, hogy különösen azokban a megyékben, a hol a jegyzői illetmények ma igen gyengék, a hol —• mert ez meglehetősen összefügg —• a községek nagyon szegények, a hol az év első felében a jegyzők nehezen jutnak illetményeikhez, épen ott maga e törvényjavaslat és az állami segély nyújt módot, hogy a vármegyék a bajnak legakutabb részén szabályrendeletileg segíthessenek. A törvényjavaslatnak 10. §-a ugyanis kijelenti, hogy az egy-egy vármegye jegyzői fizetéseinek kiegészítésére eső államsegélyt a belügyminiszter a vármegyéknek egy összegben bocsássa rendelkezésére. Engem már akkor, a mikor e szöveget ily alakban terjesztettem elő, az a czél vezetett, hogy igy nyújtsak a vármegyéknek bizonyos alapot arra, hogy a jegyzői illetmények kiszolgáltatásánál az égető bajokon segíthessenek. A jegyzői illetménynek az a része t. i., mely állami segélyből fedeztetik, egész évre egy összegben az alispán rendelkezésére kerül és ez az összeg ugy osztható be, a kiutalványozás — természetesen megfelelő kautélák mellett — akként történhetik, hogy az évnek azon időszakában, a mikor a jegyzői fizetésnek községi forrásból eredő része épen nem, vagy rosszul folyik be, az állami segély magasabb mértékben bocsáttassák rendelkezésre és legyen igénybevehető. Természetes, kellő kautélák mellett kell ezt megoldani. Ha a vármegyék ugy kívánják, szabályrendeletileg járhatnak el és kijelentem, hogy ily szabályrendelet jóváhagyása semmiféle elvi akadályba nem ütközik. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Végül, t. ház, még egy pár szót kell mondanom arról a kérdésről, melyet Darányi Ferencz t. képviselőtársam felhozott és a mely, a mint ő is jelezte, a királyi közjegyzők és ügyvédek körében bizonyos nyugtalanságot keltett és ez az u. n. jegyzői magánmunkálatoknak kérdése. (Halljuk! Ralijuk!) T. képviselőház, én abban a szerencsés s