Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-445

364 H5. országos ülés 1904- június 22-én, szerdán. mondani azt a szót, a mely alkalmas a méltán megnyilatkozott felháborodásnak a lecsillapítására. Ezt a szót a miniszterelnök ur nem mondta ki, hanem e helyett az általa ma tett és az eddiginél semmivel sem kevésbbé sérelmes nyilatkozataira felhangzott a többségnek obligát tapsa. Ily körülmények közt talán igaza van a miniszterelnök urnak, ha háta mögé néz, hogy ebben a parlamentben csakugyan nincsen akadálya annak, hogy a magyar államiságnak egyik legelső rangú, sőt leglényegesebb attribútuma, a magyar nyelv az ő jogaiból ki ne forgattassék. Mert meggyőződésem szerint a t. többségnek volna törvényes kötelessége az ilyen kijelentésekre vétót kiáltani; és mikor e helyett megtapsolja ezeket, akkor a felett igazán kétségbe kell esni minden elfogulatlan, magyar érzésű -embernek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy mi beugrunk holmi kulisszamögötti intríkáknak. Hát bocsánatot kérek, ha a ministerelnök ur Olay Lajos t. képviselőtársam felszólalására megőrizte volna annyira a tiszta látását, mint a milyen higgadtaknak minden hivalkodás nélkül mi ezen a párton követett j>olitikánk után magunkat állithatjuk, akkor ez a felháborodás talán Dem növekedett volna ilyen magas mértékig. Mert hiszen kicsinységekről beszél a miniszterelnök ur. Megengedem, hogy maga a konkrét dolog, a mely alkalmat adott ennek az esetnek a felvetésére, nem valami nagyon fontos, Bkli József esete t. i.; azonban, mint a hogy mondtam interpelláczióm indokolásában, ezt a maga kicsinyes, lokális jelentőségéből épen a miniszterelnök ur rántotta ki tegnapelőtti beszédével. Micsoda lelkiismerettel és joggal hányja tehát a miniszterelnök ur szemünkre nekünk, a kik a magyar állam nyelvének a jogát védelmezzük, hogy hajánál fogva rángatunk elő minden kicsinyes inczidenst. (Ugy van I Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Különben a miniszterelnök ur válasza körülbelül két részre osztható. Az egyik foglalkozik magának az esetnek vonatkozásaival. Azt mondja: szeretne eliminálni mindent, a mi nem tartozik a kérdéshez. Bár eliminálta volna a miniszterelnök ur mai beszédével a tegnapelőtti beszédét, akkor eliminálva volna az izgalom anyaga és nem állná útját a produktiv munkálkodásnak semmi. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De mikor azt látjuk, hogy a t. többségnek produktiv munkálkodása a delegácziókban száz 4& száz millióval sújtja a nemzet jövő generáczióit és mégis hivalkodva veri a mellét a miniszterelnök ur, hogy ez az ő nemzeti politikája: akkor, engedelmet kérek, ilyen szemrehányást nekünk joggal nem tehet és ha rosszul is esik a miniszterelnök urnak, (Ellenmondás a jobboldalon.) nagyon sajnáljuk, de mi kötelességünket igenis teljesíteni fogjuk mindvégig ezen a párton annak a nemzeti politikának szolgálatában, a melynek merő ellentéte a t. miniszterelnök urnak ebben az ügyben való állásfoglalása. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy Debreczen város polgármestere nem azért Debreczen polgármestere, hogy közjogi vitákat provokáljon, hanem azért, hogy a debreczeni polgárok ügyét intézze. (Igaz ! a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Azokat az ügyeket az a polgármester igen jól elintézi; hivatalos alkalma van a t. miniszterelnök urnak akárhányszor, hogy erről meggyőződjék. De állítom, hogy a debreczeni polgármester és minden magyar törvényhatóság első tisztviselője azért áll a törvényhatóság élén, hogy a magyar törvények szentségét oltalmazza a maga hatáskörében, (Igaz! a szélsőbaloldalon.) hogy ha kell, a miniszterelnök ur ellen is, mert neki ez törvényes kötelessége. Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez modem törvénytudás. Bakonyi Samu: Igenis, van rá törvény, és volt rá eset más téren is a kormány által elkövetett alkotmánysértéssel szemben. Gr. Tisza István miniszterelnök: Nincs ilyen törvény ! Bakonyi Samu: Tudjuk épen Debreczen legközelebbi történelméből is. Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy minden ilyeu eljárást meg fog torolni. Alkalmasnak tartja a t. miniszterelnök ur, helyesnek és politikailag tapintatosnak most fenyegetőzni? Megtorolja? Kinek micsoda jogsérelmét? Rákos; Viktor : A galaczi konzult akarja elcsapni. Bakonyi Samu: Azt mondja a miniszterelnök ur, tegyen panaszt az a tisztviselő, ha sórelmesn»k találja egy más tisztviselő eljárását. (Igaz! a jobboldalon.) Hiszen volt alkalma a t. miniszterelnök urnak a galaczi konzullal szemben megtorló lépéseket tenni ; hiszen értesült az esetről a külügyminiszter panaszából. Miért nem járt el a magyar nyelv védelmében? Megértjük mai válaszából is. Azért, mert neki ez kicsinyesség, & hajánál fogva előrántott inczidens. Polónyi Géza: Smarn ! Rákosi Viktor: Eejérvárytól örökölt smarn! (Derültség bal felöl.) Bakonyi Samu : Deák Ferenczre és Andrássy Gyulára hivatkozik a t. miniszterelnök ur. Ez a párt legkevésbbé érzi magát hivatva arra, hogy Deáknak és Andrássynak 1867 óta kifejlődött politikai egyéniségének védelmére keljen. Nem is teszi, sőt ellenkezőleg, minden alkalommal támadja, ostromolja az ő művüket, a nemzetre nézve kárhozatosnak tartja azt és lerontására minden tagja harczol és fog is ellene harczolni mindenkor. De egyik államférfiú, a kire hivatkozni méltóztatik, gróf Andrássy Gyula, nem mindig ugy gondolkozott ám a magyar külügyi szolgálat hivatalos nyelvéről, mint a hogy azt mintegy egész politikai életére vonat-