Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-445

445. országos ülés 190í június 22-én, szerdán. 365 kozólag imp utálja neki a t. miniszterelnök ur. Tessék visszaemlékezni, liogy gróf Andrássy Gyula Konstantinápolyban volt a portánál magyar nagykövet és ő magyarul levelezett! Gr. Tisza István miniszterelnök: Óh! Bakonyi Samu: Nem igaz talán? Gr. Tisza István miniszterelnök: Hogyne volna igaz, de mit bizonyít ez a gyerekes dolog! (Mozgás.) Polónyi Géza: Azért nem csapták el! Bakonyi Samu : Semmiesetre sem olyan gyermekes dolog ez, mint a mikor ilyen komoly kérdésben a t. miniszterelnök ur ilyen hangon nyilatkozik. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) De legyen akármiképen, hogyha a történeti valóságot ily kicsinyre becsüli a t. miniszterelnök ur és egyúttal elmondja ítéletét azokról az időkről . .. Gr. Tisza István miniszterelnök: Ohői Ez ellen tiltakozom! Ezt nem tettem! Azok iránt nagyobb tisztelettel viseltetem, mint önök! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elénk helyeslés a jobboldalon.) Bakonyi Samu: Méltánylom a t. miniszterelnök ur férfias felhevülósét. Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez már más ! Bakonyi Samu: Azt, hogy ez ellen tiltakozik, megnyugvással veszem. Gr. Tisza István miniszterelnök: Tessék megjegyezni ! Bakonyi Samu: De azt mondani, hogy ennek a történelmi valóságnak a vitába keverése gyermekesség, ez ellen én tiltakozhatom, és ki is kérem magamnak, hogy a kritika i!y fegyverét használja a miniszterelnök ur velem szemben, a ki erre ?emmi jogot és alapot nem adtam. (Mozgás.) Am hivatkozzék Deákra és Andrássyra, de akár Deák, akár Andrássy, hol és mikor mondta, hogy törvényes állapot a diplomácziai szolgálatban a német nyelv? Mikor követte el azt a hibát, azt a bűnt a magyar államiságnak a követelményei ellen, a melyet a t. miniszterelnök ur elkövetett tegnap és ma? Egyik sem, soha; nincs tehát joga a t. miniszterelnök urnak álláspontjának védelmére ezekre hivatkozni, á. kérdés lényege ugyanis az, hogy a t. miniszterelnök ur a debreczeni rendeletében azt állítja csak, hogy »ez idő szerint« a hivatalos nyelve a külügyi szolgálatnak a német, tegnapelőtt azonban már pro futuro zárta el a nemzeti aspiráczióknak a kapuját a nemzet előtt. (Ellenmondás jobbfelől. Felkiáltások: Csavarás!) Am mivel mitigálta ma ezt a kijelentését, ezt az eléggé nem kárhoztatható lépését a t. miniszterelnök ur? Semmivel. Mivel korrigálta meg azt az állítását, a mit mi felróttunk neki és a mit jogforrásul megnyitott osztrák ellenségeinknek, hogy a törvényes állapot az, a mely szerint a külügyi szolgálat hivatalos nyelve a német? Semmivel. A jogszokásokra hivatkozik a t. miniszterelnök ur. Ma már ezen még túl is megy, mert most már per analógiám akarja a közjogot konfiskálni, pedig azt hiszem, hogy sem elbirtoklásról, sem per analógiám való közjogi szabályozásról szó sem lehet. A katonai levelezések kérdésére méltóztatik rámutatni és abból tetszik az analógiát levonni a külügyi szolgálat közegeinek levelezésére vonatkozólag. Hivatkozik arra a kikürtölt nemzeti vívmányra, hogy ezentúl a parancsnokságok részéről a levelezés kezdeményezőén ép ugy, mint válaszolókig magyar lesz. Nagyon különös dolog, hogy ezzel a hivatkozással szemben ép a t. igazságügyminiszter urnak egy ma ismertetett rendeletéből győződünk meg arról, hogy a közös hadügyminiszter még mindig milyen távol áll ezen Ígéret beváltásától, mikor az igazságügyminiszter utján követeli azt, hogy egy temesvári katonai hatóságnak kétrendbeli német megkeresését az ottani járásbíróság elintézze. A tekintetben igenis áll az analógia, hogy ott is jogfosztással állunk szemben, s ezt akarja most átvinni pro futuro a t. miniszterelnök ur a külügyi szolgálat nyelvére is. B. Kaas ÍVOr: Osztrák állampolgárok gyakorlata legyen magyar jogforrás! Elnök: Kérem Kaas Ivor képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. (Zaj.) Tessék akkor beszélni, ha rákerül a sor. Rákosi Viktor : Épen most volt rajta a sor! (Derültség.) Bakonyi Samu: A paritásnak egy uj teóriájával áll elő a t. miniszterelnök ur, a mely szerint a paritás alatt csak a jogok terén való egyenlőséget kell érteni. Azon paritás alatt, mely a 67-es műnek egyik alapgondolata, mi azt értettük mindig és a t. miniszterelnök urnak és a 67-es alapon álló többségnek ezt lenne kötelessége érteni alatta, hogy a magyar állam szuverenitása épen olyan respektusban részesül a közös kormány és annak közegei részéről minden vonatkozásban, mint a másik államnak a szuverenitása. Már pedig, hogy a szuverenitásnak ne lenne egyik legfontosabb alkotó része a szuverén államnak a nyelve, ezt kétségbe vonni nem lehet, ilyen bátorsága a t. miniszterelnök urnak sem lehet. A czélszerüségi szempontnak egy egészen uj alakzatát tárja ma fel a t. miniszterelnök ur. A czélszerüségi szempontról hallottunk a hadügyi viták során, t. i. az ott felvetett kérdéseknek abban a stádiumában, mikor báró Fejérváry elismerte, hogy csak czélszerüségi szempontból nem tétetik a hadsereg szolgálati és vezényleti nyelvévé a magyar nyelv. De azt, hogy ez a czélszerüségi szempont most már a jogok szempontjából is, a jövőre is a haladásnak hosszú időre való kizárásával a miniszterelnök nyilatkozatával autorizáltassék és inauguráltassék, ezt mi eddig nem hallottuk; ez a közjogi felfogás a t. miniszterelnök úrra várt.