Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-445
Uí5. országos ülés 190í június 22-én, szerdán. 363 (Derültség a szélsőbaloldalon. Folytonos mozgás és zaj. Hall juh! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Tényleg azonban a konzulátusok nagyon gyakran intéznek magyar nyelvű átiratokat; mert semmiféle tendenozia abban az irányban nincs, hogy a magyar nyelvvel szemben kisebbitésí, vagy bárminő mellőzési szándék érvényesüljön. B. Kaas Ivor: Ez mellettünk bizonyit! Bakonyi Samu: Hiszen én is erre hivatkoztam ! (Zaj. Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ha itt ezzel szemben 80 képviselő minduntalan a legképtelenebb elcsavarásokat kiáltja közbe, akkor ezekre igazán nem érdemes válaszolni! (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsebaloldalon. Elnök ismételten csenget.) Molnár János: Majd mindjárt megmutatom ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Akármit mutogat ott a képviselő ur, azt igenis mondtam, hogy nem ütközik törvénybe a német nyelv használata, de sehol a világon iem mondtam azt, hogy törvényben van elrendelve a német nyelv használata. Polónyi Géza: Azt mondta, hogy hivatalos nyelv! (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Azt mondta, hogy ez a gyakorlat!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezek mind elcsavarási kísérletek, a melyek csak azt mutatják, hogy a képviselő urak félnek az igazságtól (ügy van! Ugy van! jobbfelöl,) és a tárgyilagos kritikának nem merik magukat kitenni. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Mi meghallgattuk türelemmel az urak okoskodásait és hagytuk, hogy fejtsék ki eszméiket, mert nekünk csakugyan nem kell a világosságot kerülnünk; ellenben a képviselő urak csak ugy fogják elérni zavarcsinálási czéljaikat, ha a czáfolatban megakadályoznak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És már most, t. ház, utolsó inkriminált kijelentésemben azt mondtam, hogy fognak is használni német nyelvű átiratokat. (Felkiáltások balfelöl : Ez a lényeges!) Ebbe ne méltóztassék se többet, se kevesebbet belemagyarázni, (Nagy zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök többször csenget.) mint a mennyi egy ilyen kijelentésnek természetes értelme. Ebben az foglaltatik, hogy a mint nem kifogásoltam ilyen eljárást eddig, nem szándékozom kifogásolni, ha előfordul, ezentúl sem; és ma, a mai viszonyok között nem tartom indokoltnak és szükségesnek, hogy ezen kérdésnek más irányú rendezését napirendre tűzzem. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hoch! Gyalázat! A szélsöbaloldal egy része a teremből kivonul.) A képviselő urak itt nemzeti politikáról beszélnek és szemünkre hányják, hogy ez nem nemzeti politika. Hát bocsánatot kérek, az nem nemzeti politika meggyőződésem szerint és semmi esetre sem sikeres nemzeti politika, hogy ha minduntalan hajánál fogva rángatunk elő egyes inczidenseket, felkavarunk olyan kérdéseket, a melyek negyven esztendő óta békén voltak és nyugodtan voltak és felkavarjuk csak azért . . . (Zaj.) Polónyi Géza: A galaczi konzul kavarta fel, nem mi. Gr. Tisza István miniszterelnök: ,. . csak azért, hogy akadályozzuk az eredményes munkát, hogy eltereljük a magyar nemzet figyelmét azon nagy kérdések felől, a hol a magyar nemzet nagy czéljai, nagy érdekei lépnek előtérbe. (Nagy zaj balfelöl.Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Mi ezt a nemzeti politikát akarjuk követni, és felhívjuk a ház minden tagját pártkülönbség nélkül, hogy csatlakozzék ehhez a produktív, hasznos, bazafias tevékenységhez. De az ellen tiltakozunk, hogy a magyar nemzetnek nívóját ilyen kicsinyes inczidensek folytonos hánytorgatásával lejebb szállítsák. (Folyton tartó nagy zaj balfelöl.) És azt hiszszük, hogy akkor, a mikor a nemzet egész tevékenységét a nemzetet erősebbé, gazdagabbá, szellemi és erkölcsi tekintetben erősebbé tevő nagy kérdések megoldása felé akarjuk vinni, akkor, a mikor azon az utón kívánunk haladni, a mely a fejlődés akadályainak legyőzése mellett mindig felfelé vezet, akkor igenis mi nemzeti politikát követünk. A képviselő urakat — nem az intencziókat vonom kétségbe, mert nagyon jól tudom, hogy a képviselő urak nagyrésze itt beugrik bizonyos kulissza mögötti zavarcsinálási tendencziáknak — (Igaz! Ugy van! jobbfelöl; felkiáltások: Ez igaz! Nagy zaj balfelöl.) szintén arra kérem, hogy gondolják meg: ha annyira rabjai lesznek annak, hogy mikor, hol, minő körülmények között dob felszínre, mint napi kérdést valaki, vagy a véletlen, egy olyan kérdést, a mely ismeretes 40 "év óta mindnyájunk előtt, a melyet soha meg nem zavart senki (Nagy zaj balfelöl.) és elhagyják tereltetni figyelmüket saját politikai nagy kérdéseiktől, tesznek-e ezzel szolgálatot ennek az országnak, saját elveiknek és az olyan jelenetek által, a minőknek színhelye tegnap és ma a magyar parlament volt, tegnap az egész ülés alatt, ma az én felszólalásom alatt, tesznek-e szolgálatot a magyar szabadságnak, a magyar parlamentarizmusnak, a magyar nemzet politikai jó hirnevének? (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Én azt hiszem, a t. képviselő urak higgadt meggyőződés és higgadt megfontolás után maguk fognak arra a meggyőződésre jutni, hogy senkinek és semminek e világon szolgálatot ilyen inczidens előrángatásával és felfújásával nem tesznek, csak azoknak, a kik a zavarosban akarnak halászni. (Hosszantartó élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az első szó Bakonyi Samu képviselő urat illeti. Bakonyi Samu: T. ház! Mély szomorúsággal hallgattam a t. miniszterelnök urnak válaszát. Háborgó lelkemnek megnyugvást kerestem a válaszban. Vártam mindig, hogy ki fogja 46*
