Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-445
350 445. országos ülés 19()h június 22-én, szerdán. telmi bizottság jelentéséhez azon a czimen, mint a többi képviselő ur. (Halljuk! Ralijuk! jobbfelöl. Nagy zaj és felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Milyen czimen ? így nem beszélhet!) Polónyi Géza: Ilyen czimet nem ismer a házszabály. Buzáth Ferencz: Ez házszabályellenes! {Nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek. Perczel Dezső: T. ház! Abban az időben, (Felkiáltások a szélsobalóldálon: Olyan czim nincs! Milyen czimen akar beszélni ?) Én szólhatnék személyes kérdésben is, de ahhoz a tárgyhoz, amelyhez már többen szóltak, mint képviselő szintén hozzászólhatok. Természetesen az elnöklést ezen kérdés tárgyalásának tartama alatt nem viszem, de nincs kevesebb jogom mint más képviselőnek, tehát én is hozzászólhatok a kérdéshez. Különben is azt hiszem, hogy szolgálatot teszek az ügynek, ha a való tényállást felfelderitem. (Halljuk! jobbfelöl.) A múlt év nyarán történt. Én nem voltam a fővárosban és abban az időben én voltam az a szerencsétlen, a ki a mentelmi bizottság elnöke volt. Sürgönyt kaptam, hogy 24 óra alatt jelentést kell tennünk, mire én visszaérkeztem a fővárosba. (Halljuk! Halljuk!) A mentelmi bizottság ellenzéki tagjai is, valamint azon képviselők, a kik megidóztettek és ott egytől-egyig mind megjelentek, tanúságot tehetnek arról, hogy a mentelmi bizottság nemcsak hogy hanyag nem volt, de még csak 24 órai mulasztást sem követett el. Ott van pl. Zichy Aladár gróf képviselő ur, a ki bizonyára emlékszik a dologra. Eljártunk az ügyben; kihallgattunk mindenkit ; kihallgattuk azokat, a kik terhelve voltak és kihallgattuk azokat a képviselőket, a kiknek tudomásuk volt a dologról. Hosszú vita fejlődött ki; a bizottság meghozta határozatát; azt írásba foglalva hitelesítette és be kívánta adni. A háznak akkori mélyen t. elnöke, gróf Apponyi Albert, valamint a ház akkori igen t. alelnöke, Tallián Béla, arra kértek bennünket, hogy ne adjuk be a jelentést, várjuk meg azt, a mire az idő moha egy kicsit belepi az ügyet, mire a szenvedélyek megcsendesülnek és különösen azért, mivel gróf Apponyi Albert reméli, hogy ez a dolog más utón lesz rendezhető, t, i. az illetők kilátásba helyezték neki, hogy nem kötelezetten, nem a ház határozatával kötelezve, hanem önként, propria sponte akarják a háznak azt a szatiszfakcziót megadni, önként fognak a háztól bocsánatot kérni. Most is az elnöki irodában van a jelentés, mert a mentelmi bizottság a jelentést beadta, tehát a mentelmi bizottságot e részben semmiféle hanyagság vádja nem terhelheti. így áll a dolog és ón semmiféle paktumról, semmiféle más megállapodásról nem tudok, csupán arról az egyről, hogy a ház mélyen t. elnökét a ház és az egyes képviselők iránti legjobb akarat és legméltányosabb eljárási szándék vezérelte. (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ne méltóztassék tehát ennek más hátteret, ebben más nüánszt keresni. Ez az egyszerű tényállás. (Zaj balfelöl.) Én tehát mint képviselő most ; hogy ezt a dolgot elintéztük, azt a javaslatot teszem a háznak, hogy elfogadván a bizottság azon jelentését, melyet ma elnöke tett a fenforgó ügyre, s mely nem a 255. §. alapján, hanem önkéntes bejelentés alapján, midőn t. i. az illető képviselő maga látja megsértettnek mentelmi jogát, került a mentelmi bizottság elé: méltóztassék az elnök által kért halasztást megadni és az interpellácziókra áttérni. (Helyeslés jobbfelöl.) Szederkényi Nándor: T. ház ! Perczel t. képviselőtársam most ujabb leleplezésekkel áll elő. Nagyon érdekesek. Csak egyet tudunk meg ezekből, azt, hogy ő a Szivák t. képviselőtársam által előadott ügyben érdekelt volt és mindennek daczára a házszabályok ellenére ott ült, várt és midőn én felszólaltam, (Zaj.) és meglepetésemet fejeztem ki azon, hogy itt indiskréczió czime alatt leleplezéseket lehet tenni — akkor, mint mindig, midőn ilyen fontos ügyekben felszólalunk, az elnök ur rögtön rázta a csengetyűt. Azonban most ezen indiskréczids ügyben, mely egyeseket esetleg érinthet, a mint itt a történt felszólalások érintettek is érzékenyen, a nélkül, hogy azok itt lettek volna és távollétükben magukat nem is igazolhatták, a mint ezt itt egyes felszólalások megmagyarázták és azt Perczel képviselőtársam, a ki akkor az elnöki székben ült, mind szépen elhallgatta, most meg Tallián miniszter úrra is hivatkozott, a kitől most kérem, hogy ezt a magyarázatot adja meg nekünk, (Derültség.) mert ugy látszik, Perczel Dezső t. képviselőtársam nem egészen jól emlékszik mindenre, talán tévedhet is, mert hiszen tévedett abban is, hogy magát illetékesnek tartotta ezen ügyben elnökölni és ellenem az elnöki tekintélyt felhasználni, hogy az elnöki tekintélylyel álljon boszut rajtam, a ki a házat hivom fel tanúmul, hogy méltán fejeztem ki megütközésemet a felett, hogy a t. képviselő ur az elnöki széken ült és ottan hallgatta ezeket a dolgokat. Most tudom már, hogy részes volt, és hogy illetéktelenül elnökösködött. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Félkiáltcisok: Mondjon le!) Szivák Imre: T. képviselőház! Azt hiszem, talán segíteni fogok abban az irányban, hogy a vita hamarább véget érjen e felett a kérdés felett, ha kiegészítem előbbi felszólalásomat, a magamét ép ugy, mint Perczel Dezső, a mentelmi bizottság akkori elnökéét a következő irányban. (Halljuk! jobbfelöl.) A leghatározottabban tévedésnek, vagy félreértésnek kell minősítenem Thaly Kálmán t. képviselőtársamnak és a vele egy gondolkozáson lévőknek azt a nézetét. .. Thaly Kálmán: Miért? Hogy nem követett el indiskrécziót egy távollevő és beteg ember iránt?
