Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-445

H5. országos ülés Í90í június 22-én, szerdán. 351 Szivák Imre: . . . hogy Kossuth Fereneznek valami oly cselekedetet imputáltam volna, a mely nem tudom egy pártérdekből létrejött paktum, vagy megegyezéshez hasonlított. Egry Béla: Azt mondta, ő kezdeményezte! Szivák Imre: Méltóztatott hallani, hogy igenis a mentelmi bizottság elkészült a maga jelentésével. És itten helyre kell igazitanom gr. Zichy Aladár t. képviselő urnak azt a fel­fogását, mintha én előbbi felszólalásomban ele­mezni kívántam volna, vagy a ház elé akartam volna hozni a^ mentelmi bizottság jelentését érdemlegesen. Én attól tartózkodtam. Az ma nem képezheti vita tárgyát. Én abba nem bocsát­koztam ; én csak a történeti rész': kívántam meg­világítani. Mondom tehát, a mentelmi bizottság, a mely­nek akkor én voltam az előadója és Perczel Dezső az elnöke, elkészült a jelentésével. Volt pedig egy többségi vélemény és volt egy kisebb­ségi különvélemény. Akkor igenis gr. Apponyi Albert, mint akkori házelnök tőlem ezt a jelen­tést átvette. En, mint előadó, instrukcziót kíván­tam arra nézve, hogy mikor terjeszszem be a háznak. Ekkor történt az, a mire én czéloztam, Nem volt az pártközi megállapodás, hanem igenis a pártvezérek között szóbeszéd tárgyát képezte az, hogy az akkori izgatott hangulat mellett jónak, czélszerűnek látszik-e határozathozatal végett a ház elé hozni a többségi jelentést, a mely valószínűleg akkor ép ugy egy többségi megállapodás alapját képezte volna itt a házban, mint a hogy képezte a bizottságban és valószínű, hogy a vélemények talán nem találkoztak volna a kérdés érdemében ugy a házban, mint a bizott­ságban sem. Akkor igenis szó volt arról, hogy nekünk kötelességünk a sajnálatos esettel szem­ben minden lehetőt elkövetni arra. hogy a ház tekintélyén esett csorba a lehető egyértelműség­gel és olyan módon reparáltassék, a mely nem képez többségi határozatot, nem képezi a kisebb­ségnek, vagy, nem tudom, az illető képviselőnek a megalázását. Ekkor merült fel annak az igen tiszteletre­méltó kezdeményezésnek az eszméje. En ugy voltam informálva, hogy az elsősorban Kossuth Ferencz t. képviselőtársunktól származott. Nagy tisztességnek, nagy érdemnek tudtam be akkor és tudom be ma is, hogy abban az irányban tett kezdeményező lépést, hogy az az öt kép­viselő, a kiknek mindegyike az ő pártjához tartozik, nem várva be a mentelmi bizottság jelentésének a tárgyalását, a maga részéről, sua sponte, önszántából adja meg a háznak azt az elégtételt, a mivel nézetem szerint és mindenki­nek nézete szerint a háznak tartozik. Azt hiszem, hogy szebben és nemesebben egy párt­elnök nem foghatja fel a kötelességét, (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) mint hogy ha felül­emelkedve a pártérdekeken, igenis meghozza még azt az áldozatot is, hogy ilyen utó­lagos gyanúsításoknak kiteszi magát. (Ugy van! jobbfelöl.) Itt nem volt szó és nem lehet szó semmiféle paklizásról, hanem akkor, mint most is a különböző pártokhoz tartozó kép­viselőknek közös egyetértő törekvéséről az iránt, hogy ne majorizálással, ne többségileg hozott határozat utján, hanem pártokon kívül, sőt a házon kivül létrejövő kompromisszum utján adjuk meg közös egyetértéssel a ház tekintélyé­nek azon tiszteletet és elégtételt, a melylyel annak mindnyájan tartozunk. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) így áll történetileg a dolog. Lukáts Gyula: így is kellett volna mon­dani. Szivák Imre: Ebben Kossuth Ferenczre nincs gyanúsítás. Lukáts Gyula: De alkalmat adott gyanúsí­tásra ! Szivák Imre: Kubik Béla képviselő ur közbeszólt, hogy dezavuálva vagyok. Nem vagyok dezavuálva, nem is lehetek, (Ellenmondás a sztílsöbaloldalon.) mert ez szorosan megfelel a történeti igazságnak. És hogy miért adtam elő e dolgokat? Kellett előadnom, mert mo3t került a ház elé az a kérdés, hogy miért nyugszik e jelentés körülbelül 9 hónap óta elintézetlenül. Kámu­tattam arra, a mit Perczel Dezső elnök ur, a mentelmi bizottság akkori elnöke már említett, hogy nem is nálunk fekszik a jelentés, hanem a ház elnökségénél, ott fekszik a történeti előz­ményeknél fogva, a melyek tehát sem nem vet­hetnek semmiféle árnyat Kossuth Ferencz sze­mélyére és ténykedésére, sem nem alkalmasak arra, hogy bennünket valami hanyagsággal vá­dolhassanak. Thaly Kálmán: Ezt szükség lett volna ki­magyarázni. Ezt kellett volna megmagyarázni először is, nehogy mások gyanúsítsanak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.j Gajáry Géza: Ki gyanúsított? Thaly Kálmán (balra mutat): Innen kiál­tották, hogy már értik- a dolgot. Sándor Pál: Abból élnek. Gyanúsításból élnek. Thaly Kálmán: így kellett volna magya­rázni először! (Felkiáltások a jobboldalon: A szövetségeseié!) Sándor Pál: Gyanúsításból élnek, az az ő mesterségük! (Zaj.) Elnök : Méltóztassanak csendben lenni! Lengyel Zoltán: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljak!) Kénytelen vagyok személyes kérdés­ben és a házszabályok czimén is felszólalni és a tényállást bizonyos mértékig rektifikálni. Nem voltam ugyanis itt az egész vita folyamán; ak­kor mentem ki, a mikor Szivák Imre t. kép­viselő ur azt mondta, hogy ezekre az esetekre vonatkozólag nem kapott a mentelmi bizottság utasítást a háztól, a t. elnök ur pedig kép­viselői minőségben és mint volt mentelmi bi­zottsági elnök felszólalt és azt mondta, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents