Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-445
k'ib. országos ülés Í9üí június 22-én, szerdán. 339 szorítani. (Helyeslés.) Ott, a hol szükséges közérdekből leszállítani a szállítási dijakat, szállítsuk le azokat általában, nem pedig refakcziákkal egyesek részére. (Általános helyeslés.) Ezen szempontok által fogom magamat vezéreltetni abban az irányban, hogy mit tegyek a most érvényben lévő refakcziákkal, de még inkább abban az iránj'ban, hogy jövőre milyen arányban és mértékben engedélyezzek refakcziákat. Ezt szükségesnek tartottam megemlíteni, mert másként az itt történt felszólalások után talán az a vélelem keletkezhetnék, hogy ez a refakeziás gazdálkodás itt Magyarországon nagyon virágzik és tág térre terjed ki. Ellenkezőleg, meg akarom azt szorítani. (Helyeslés.) A másik kérdés érinti a budapesti és bécsi teherforgalomra vonatkozó tarifaképzést. Midőn az osztrák államvasút magyarországi vonalai államosittattak, az állam és az osztrák államvasuttársaság közt, a melynek most is vannak még tulajdonában vonalai Ausztriában, oly értelmű egyezség jött létre, hogy az osztrák államvasutnak szabadságában áll a marchegg — bécsi, viszont a magyar államvasutaknak a budapest—marcheggi vonalon bármekkora tarifatételt beszámítani, de ezen két tarifatétel összeadása folytán keletkezett össztariEa a kilométerek arányában osztatik meg. Ez Magyarországra nézve igen becses megegyezés volt, a mennyiben, daczára annak, hogy Magyarországnak államvasuti hálózata nem terjed egész Bécsig, tarifaképzése mégis egész Bécsig terjed. Mert hisz a magyar államvasutnak szabadságában áll a budapest—marcheggi vonalra bizonyos igen csekély díjtételt beszámítani, a mi által ellensúlyozza az osztrák államvasuttársaságnak azt a netán magas díjtételét, a melyet Marcheggtől Bécsig számitana. Mert akármekkora díjtételt számit akár egyik, akár másik, mindig kilometrikus arányban osztatik meg az eredmény. Azonban, t. képviselőház, ez a szerződés csak tíz évre szólt, ugy hogy 1902-ben megszűnt. Ezentúl ezen szerződés jótéteményében Magyarország és a magyar államvasutak nem részesültek. Egy megállapodás jött létre, a mely tényleg valamivel megdrágította a budapest-bécsi viszonylatban a tarifákat. Nem hiszem azonban, t. képviselőház, hogy a legjobb akarat mellett is még egyszer olyan szerződést tudjunk kötni az osztrák államvasuttal, és pedig azért, mert az osztrák államvasutnak épen marchegg-bécsi része az osztrák kormány részéről garancziában részesül és dac/ára a jelentékeny forgalomnak, az osztrák kormány garanczia fejében még mindig bizonyos összegeket kénytelen az osztrák államvasutnak fizetni. Nem hiszem tehát, hogy nekünk sikerülni fog a régi állapotot visszaállítani ; arról azonban biztosithatom a t. képviselőházat, hogy törekedni fogok, ha nem is teljesen ugyanolyan állapotot, de lehetőleg a korábbi állapothoz megközelítő helyzetet teremteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Csakhogy én ezt. nem vélem azon az utón elérhetni, a melyet a t. képviselő urak említettek, hogy t. i. az osztrák államvasutaknak magyarországi bányáit, uradalmait sanyargassam meg. (Mozgás a baloldalon.) Méltóztassék elhinni, hogy ilyen nemzetközi viszonylatban az egyenes, a lojális ut a legjobb. (Élénk helyeslés jobbfeM.) Lengyel Zoltán: Mindig a magyar volt lojális! (Zaj a baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Hulljuk! Halljuk!) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: A t. képviselő ur tudja, hogy épen Ausztria részéről volt lojális az a szerződés, a melyet igen sajnálunk, hogy nincs már érvényben. De bocsánatot kérek, nem Magyarország lojalitása volt szükséges ahhoz, hogy az a szerződés létrejöjjön, hanem Ausztria lojalitása. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak elhinni, igy nem lehet okos jDolitikát csinálni, mert ha mi mindig annak a másik félnek, a melylyel szerződni akarunk, a melynek lojalitására akarunk számítani, lojalitását és tisztességét a priori kétségbe vonjuk, kérdem: lehet-e akkor tisztességes politikát folytatni ? (Felkiáltások jobbfelöl: Nem! Mozgás balfelöl.) Méltóztassék elhinni, ez nem vezet czélra. (Ugy van! jobbfelöl.) Még egyszer ismétlem tehát, törekedni fogok, ha a korábbi állapotot nem is lehet a maga teljességében visszaállítani, ezen kevésbbé előnyös helyzeten a lehetőség szerint segíteni. (Helyeslés jobbfélöl.) Ennyit tartottam szükségesnek ezekről a kérdésekről, a melyek ugyan semmi összefüggésben nincsenek a fizetés-rendezéssel, de a melyek itt mégis felhozattak, röviden megemlíteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Áttérek most már azokra, a mik itt a fizetésrendezés tekintetében tegnapelőtt és ma elmondattak. Egyik legcsodálatosabb beszéd, a melyet itt a képviselőházban hallottam, Fülöp Béla képviselő ur beszéde volt. (Halljuk! Halljuk '.) Én teljesen értem azt az álláspontot, a melyet Csernoch János képviselő ur elfoglal; értem azt az álláspontot is, a melyet Hock János képviselő ur foglal el; értem azt is, a melyet Lengyel Zoltán képviselő ur jelzett; hanem hogy valaki itt hosszú beszédet mondjon, a melyben összeszed mindent, a mit jóhiszemű és nem jóhiszemű informátoroktól hall, hogy bebizonyítsa a fizetésrendezésnek helytelen voltát, hogy bebizonyítsa azt, hogy az államvasuti alkalmazottakon ezen fizetésrendezési törvényjavaslat megszavazása által borzasztó csorba esik, hogy bebizonyítsa azt a lehetetlen tételt, hogy tulajdonképen ezen fizetésrendezés után a vasúti alkalmazottak rosszabb helyzetbe jutnak, mint a milyen helyzetbe vannak ma — noha aligha lehetnek rosszabb helyzetben, a mikor összilletményeik jelentékeny összeggel szaporodnak (Egy hang balfelöl: jizért mégis lehetséges!) — és mindezek után semmiféle indítványt sem tesz arra nézve, hogy a javaslat módosíttassák, hanem elfogadja azt: ezt igazán nem értem, (Halljuk! Halljuk!) Ha ő_mint 43*
