Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-445

338 H5. országos ülés 190b június 22-én, szerdán. Most mi történt? Mivel a maga nemében ez az egyetlen intézmény van a vasúti szolgálatban, a vasúti tűzoltóság Fiúméban, ezekről megfeledkeztek ; nem volt szószólójuk sem a pénzügyi bizottságban, sem abban a tanácskozásban, a hol a vasutasok fizetésjavitásáról szó volt és deklasszifikálták őket. Kinevezték őket a szolgák osztálya helyett az őrök osztályába, vagyis a 600 K-ás kezdő fizetés 540 K fizetésre redukáltatott. Az pedig még sem állhat az állam érdekében, hogy egy iizetésjavitási törvényjavaslatnál államilag kinevezett egyszerű szolgáktól kinevezési okmányban biztosított illetményüket elvegyük. Ezért, t. miniszter ur, nagyon kérem, legyen tekintettel ennek a 34 szegény embernek érdekére, szerzett jogaira, mert mig más őrök az egész országban, ha egyes vidékeken a drága életviszonyok miatt nem tudnak megélni, áthelyeztetik magukat más vidékre és minden ilyen vidéki alkalmazott őrnek van mégis egy kis szántóföldje vagy valami kertje, vagy tenyészthet magának állatokat, a miből valami hasznot húzhat : addig ezek az emberek Fiúméba, az ország legdrágább városába vannak beosztva, sehova őket áthelyezni nem lehet, olcsóbb helyre nem mehetnek, mivel egyedül Fiúméban van ez a tűzoltói intézmény fentartva. Indítványt e tekintetben nem teszek, nem akarom megnehezíteni indítványom elvetésével ezeknek a helyzetét, hanem a miniszter ur kezdeményezésére bízom a dolgot és nagyon kérem, méltóztassék itt ezeknek az embereknek szerzett jogait tiszteletben tartva lehetőleg velük szemben is méltányos lenni. Végül engedje meg a miniszter ur, hogy igazán, minden animozitás nélkül, őszintén még egyszer figyelmébe ajánljam a- keresztény jóindulatnak, a humanizmusnak a gyakorlását. Vegye kezébe a vasvessző helyett a bókének olajágát. Adja vissza ezeknek a szegény embereknek, a kik igazán egy nagy erkölcsi mozgalom kényszere alatt maguk is a tömeg nyomásától vezettetve, szegték meg az ő szolgálataikat, léptek le hivatalos feladataik teréről, adja meg nekik a belső összhangot, adja meg nekik a belső nyugalmat és ahhoz a javaslathoz, a mely sok igazságos dolgot fog nekik adni, és sok sebet fog gyógyítani, adja meg ahhoz a béke balzsamát, hogy nevét ne csak becsültté tegye előttük, hanem emberséges érzülete és indulata folytán Magyarországon mindenki tisztességgel emlegethesse eljárását. (Helyeslés a középen és a szélsöbaloldalon.) Elnök : Mivel szólásra senki sincs feljegyezve, ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter ur kíván szólani! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! Bizonyára nem azért szólok csak most a vita bezárása után, mintha attól félnék/ hogy szavaimra még a vita folyamán valaki reflektálhatott volna, mert hiszen azt megtehetné a részleteknél is, hanem teszem azért, mert ugy látom, hogy a t. képviselőháznak, és ez nagy örömömre szolgál, az az általános óhajtása, hogy e törvényjavaslat tárgyalását még ma befejezzük. Engedjék meg azonban, hogy némely dolgokra, a melyek múltkori, gondolom, szombaton törtónt felszólalásom óta itt a képviselőházban szóba hozattak, néhány szóval reflektáljak. Azokra a kérdésekre akarok néhány szóval rátérni, a melyek tulajdonképen a fizetésrendezéssel semmiféle összefüggésben nem állanak, de érintik a magyar államvasutak dolgait és a melyekre vonatkozólag nem tartanám helyesnek, ha azokra nézve csak rövid időre is kétely maradna fenn. (Halljuk!• Halljuk!) Nevezetesen Lengyel Zoltán képviselő ur két olyan ügyet hozott szóba, a melyre szeretnék néhány szót megjegyezni. Az egyik a refakcziák kérdése, a másik a tarifák alakítása a budapest —bécsi viszonylatban. A mi a refakcziák kérdését illeti, méltóztatik tudni, t. képviselőház, hogy a magyar államvasutakon elég nagy refakcziák voltak eddig érvényben. Ezeknek egy része közérdekből lett engedélyezve, olyan közérdekből, a melyet a hazai polgárok nagyobb része meg is érez, a mely polgárok igen nagy részét egyenesen érinti. Vannak azonban kétségtelenül olyan refakcziák is, a melyek egyes iparvállalatok vagy iparágak érdekében adattak. Azt hiszem, hogy akkor, a mikor az az általános meggyőződés, hogy iparunkat lendítsük fel, nem lehet általánosságban ban elítélni azon refakcziákat, a melyek egyes iparágak felvirágoztatása érdekében megadatnak. Azonban, t. képviselőház, bár általánosságban igy áll a dolog, én mégis kötelességemnek tartottam e refakcziákat már a múlt év végén és januárban igen alapos revíziónak alávetni és igyekeztem mindazon refakcziákat, a melyek nem esnek azon általános szempontok alá, a melyeket voltam bátor előbb röviden jellemezni, megszüntetni. Meg is szüntettem igen jelentékeny részét és mondhatom, az államvasutak jövedelmét igy nem csekély összeggel fokoztam. Azonban méltóztassanak azt venni, hogy valamennyi refakcziát egyszerre, egy tollvonással nemcsak azért nem lehet eltörölni, mert az által egyes olyan iparágnak és gazdasági faktornak, a mely ezen olcsóbb szállításra rendezkedett be, nagy károkat okozunk, hanem azért sem, mert ezen refakcziák többnyire bizonyos időtartamra vannak engedélyezve. Ha pl. a múlt év végén engedélyeztetett egy refakczia egész 1904-ik év végéig, akkor az szerzett joga az illetőnek, a melyet én 1904 júniusban meg nem szüntethetek. Biztosithatom a t. képviselőházat, hogy egy privát vasútnál a rofakcziákkal való gazdálkodást sokkal tágabb értelemben tartom megengedett dolognak, mert egy privát vasút szabadon mozoghat, tisztán az üzleti szempontok által engedi magát vezéreltetni, azonban annak a felfogásnak vagyok hive, hogy az államvasutaknál a refakcziákat lehetőleg szűk térre kell