Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-445

445. országos ülés IdO-'i június 22-én, szerdán. 331 vannak felejtve ezen a téren, mint — hogy hasonlattal éljek — az aljegyzők és aljárásbirák. Azt mondják, hogy nincsen, nem is lesz protekczió, de ezeket is künn felejtik ott azon a kis helyen a hol, ha nincs protekcziójuk, künn maradnak szolgálatuk végéig. A vasutasok fizetésének egyenlősége az állami tisztviselők javadalmazásával azért sem igazságos, mert a mikor a vasutast kinevezik, nyugdíjra levonnak 22 százalékot, az előléptetésnél 50 százalékot és állandóan fizet a nyugdíjra 3 százalékot. Miután pedig az államvasutasoknak nyugdíjintézménye nem olyan intézmény, a melyet az állam minden irányban garantiroz, ha ez a nyugdíjintézmény esetleg passzív lenne: akkor az államvasuti alkalmazottaknak egyszerűen nem 3 százalékot, hanem többet kellene fizetniök. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Tiz esztendeje passzív! Udvary Ferencz: Igaz, hogy tíz éve passzív, azonban még nem érkezett meg az a nagy tömege a nyugdíjazásoknak, hogy a fizetési mérleg tényleg passzív lenne. Sok hibát követtek el már itt és egyik előttem szólott képviselőtársam meg is kérte a miniszter urat, legyen szives a nyugdíjintézet tulajdonát képező házakat más gazdálkodás alá venni. Az altiszt és a szolga — szabadjon ezt a témát még folytatnom — fizet azonfelül még a betegsegélyzőnek is. Mindezzel szemben az állami tisztviselő egyszer és mindenkorra csak fizetési többletének 30 százalékát fizeti. Ha az államvasutas elérte már azt az időpontot, hogy módja lenne nősülni, már tekintetbe véve a kort, milyen kellemes helyzetben van az államvasutasok utasítása szerint ? Ha, még nem érte el a nyugdíjjogosultságot, akkor annak a kisfizetéses embernek ezenfelül még életbiztosítást is kell kötnie, hogy legalább 200 frt javadalmazása legyen a feleségének az ő elhalálozása esetén. Pedig a törvényhozásnak az a kötelessége, hogy a családalapítás lehetőségét ne akaszsza meg, hanem hogy arra lehetőleg módot nyújtson. További hiánya a rendszernek a sematizmusnak az a bűvös, titkos mivolta. Minden olyan státusnál, a mely a közérdeket és a nagy tömegeket ilyen közelről érdekli, legalább is egy nyilvános sematizmus van. A vasutasoknál, ne adj Isten, hogy valaha valamelyik megtudhassa, hogy a sematizmusba milyen helyre tették, vájjon pretereálva van-e vagy nincs. Pedig jogosan kívánhatják azt, hogy ez a sematizmus nyilvános legyen, A soronkivüli előléptetéseknél természetes dolog, hogy miután a sematizmus ma nem nyilvános, nem is tudhatja az a hivatalnok, a ki pedig egész fiatalságát, tudását, egészségét, akaratát és életkedvét ennek az intézménynek adta, hogy miért nem lépett elő? Igaz, jogos és helyes dolog, hogy ha vannak nagymunkaerejű emberek és szorgalmas férfiak, azokat soronkivül kell előléptetni. Ezt teljesen konczedálom; de, t. képviselőház, akkor legyen legalább módja a többinek, hogy megtudhassa, hogy X. Y. miért lett soronkivül előléptetve, hogy ezért meg ezért, szóval, hogy a hivatalos aktákba betekinthessenek: akkor az illető megnyugszik, ha látja, hogy az érdemesebbet léptették elő. Ilyennel is helyre lehet állítani az egész státusban a köznyugalmat. T. képviselőház! A fizetésrendezésnek azon passzusai, a melyek a különféle fizetések magasságát állapítják meg, hiányosak a kisegítő vonatkapcsolók szempontjából is. A rákosi vonatrendező pályaudvaron vannak ezek alkalmazva, de egyáltalában az egész vonalon, és számuk, mint tudjuk, körülbelül 30,000. Ezek, a mikor alkalmazva lesznek, hat hónapra rá szakvizsgát kénytelenek tenni, és mégis, daczára annak, hogy ezt a vizsgát leteszik — mert ha le nem tennék, még ideiglenes jellegű állásukat sem tarthatnák meg — kéthárom, sőt öt évig kell várniok, a míg rendes vonatkapcsolói állásba jutnak, a mikor fizetésük 500 korona, A kisegítő vonatkapcsoló havi fizetése pedig 30 korona. Ezért a 30 koronáért éjjel-nappal ott kell lennie; nem tudja, hogy mikor bocsátják el. Nohát az ilyen embertől nem lehet azután kivánni, hogy valami nagy kedvet leljen munkájában / és abban öröme, vagy gyönyörűsége legyen Épen azért vagyok bátor a t. miniszter urnak figyelmét erre az állapotra is felhívni. T. képviselőház! A mikor a fizetésekre vonatkozólag ebben a pár szóban nézeteimet röviden kifejtettem, bátor vagyok rátérni arra, hogy az igen t. miniszter ur talán erős kézzel markolhatna bele abba, hogy mily úton-módon lehetne megtakarításokat eszközölni a kisexisztencziák javára, és e tekintetben, azt hiszem, elég érdekes téma nálunk a refakcziák kérdése. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A refakcziális gazdálkodás a magyar államvasutaknál nemcsak az államvasutaknak vagyoni státusát bántja, hanem indirekté, de sőt azt merném mondani: majdnem direkte a magyar mezőgazdaságra, a magyar kisgazdára nézve is káros, veszedelmes és elitélendő. Nagyon természetes dolog, t. ház, hogyha egy vasúti társaság üzleti alapokon lett felépítve és minden akarata és irányzata az, hogy üzleti eredményeket és előnyöket kivan felmutatni, akkor kell, hogy üzletszerűleg is gondoskodjék, a minek természetes folyománya, hogy kedvezményeket nyújt mindazoknak a szállítóknak, a kik esetleg más úton-módon tudnák terményeiket az illető piaczra vinni, azért, hogy ezek az ő üzemét használják. De mi történik minálunk Magyarországon ? Vannak bizonyos előkelő, hogy ugy mondjam: üzletileg előkelő speditőrök, bizonyos külföldi nagykereskedők, a kik lehetőleg idegen kapitálist beletesznek a magyar nemzet gazdasági testébe, hogy a kamatokat kiszijják 42*