Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-445

445. országos ülés 190'L június 22-én, szerdán. 329 Kovács Pál jegyző: Udvary Ferencz. Udvary Ferencz: T. ház ! Ha a t. túloldal jóvoltából tegnap juthattunk volna szóhoz ón és t. képviselőtársaim, a kik szólásra fel voltunk jegyezve, hogy nézetünket a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatról kifejthessük, akkor ma már a t. ház abban a kellemes helyzetben volna, hogy nem kellene gondolkoznia erről. így tehát elsősorban annak, hogy az államvasutak alkalmazottainak javadalmazásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának befejezése még egy nappal tovább halasztatott, másodsorban pedig annak, hogy ma még a költségvetés tárgyalását megkezdeni nem lehet, nem az ellenzék az oka, hanem a t. túloldalnak hibája. (Ugy van ! a baloldalon.) Hogy ez a javaslat égető szükségesség volt nemcsak az államvasuti alkalmazottak részére, hanem a közérdek előnyére, a nemzetgazdászat javára és magánosok érdekére, ezt mutatja az a szomorú körülmény, hogy a javaslatnak késedelmessége miatt kiütött egy 40,000-nyi aktiv és 30,000-nyi tartalékos vasutasnak, tehát állampolgároknak oly mozgalma, a melyet helyeselni nem kívánok itt, mert ezt más utón is lehetett volna orvosolni, hanem a melynek szomorú levét az országnak annyi adózó polgára és a vasutasoknak zöme itta meg. A javaslattal és annak irányával általánosságban mindnyájan egyetértünk és igy nagyon természetes, hogy ahhoz hozzájárulunk, főleg azon esetben, ha a törvényjavaslatnak egy pár hiányain a t. ház, illetőleg a t. szakminiszter ur annak idején javítana. T. ház! Nagyon természetes dolog, hogy egy állam, egy ország, egy köz nem lehet hivatva, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) hogy minden embernek exisztencziális óhaját kielégítse. Az állam nem teheti ezt ugy, a mint az illetők, hogy ugy mondjam, saját önzésükből kifolyólag kívánják; de akkor, a mikor a hivatalnokoknak egy nagy tömege a jogos és méltányos kielégítést évtizedek óta várja, akkor kell, hogy a hatalmon lévő párt és a szakminiszter a dolgot ugy ismertesse a törvényhozás előtt, hogy a bajoknak orvoslása kellőképen megtörténhessék. A vasúti alkalmazottak közül a magasabb rangban lévőkről szólani nem tartom hivatásomnak ; mindig meg tudták védeni a maguk dolgát, meg tudják védeni a jelenben is, a jövőben is. A fizetósrendezési javaslatnak csak ahhoz a részéhez kívánok szólani, a mely az alantas alkalmazottak, a kisexisztencziák megélhetési módjával foglalkozik. Csak általános vonatkozásokban kívánok szólani. A miniszter ur egyik felszólalásában azt mondja, hogy 80 évesek is szolgálnak és azért nem lehet ezeknek a helyét ujakkal betölteni. Utánanéztem és tudomásom szerint 80 éves ember az aktiv szolgálatban, ott, a hol az illetőnek javadalmazása volna, nem igen van. Hogy valaki elérje a fizetésjavitási KKPVH. KAPLÓ. 1901 1906. XXV. KÖTET. törvényjavaslat szerint az első fizetési osztályt, az ugyancsak bajos dolog. Pedig nagyon természetes, hogy mindenki, a ki bizonyos irányban képezi ki magát, hogy ott exisztencziáját megtalálja, ugy gondolkozik, mint Napóleon mondta: Minden baka a borjújában viseli a marsallbotot. Mondom, mindenki szeret a legmagasabb fokra emelkedni. De itt a vasútnál 85 éves embernek kell lennie, hogy eljusson a fizetési első osztályba. Minthogy pedig 85 éves korában vasutas ember nem alkalmas arra, hogy ezer meg ezer embernek életét rábízzák, fizikailag nem alkalmas arra, hogy milliónyi vagyon kezelését rábízzák, természetes dolog, hogy az illetők nem érik el vágyaik teljesülését. Igaz, hogy az igények teljes kielégítését csak akkor lehetne elérni, ha meg volna a kellő fedezet. Azért magam is a miniszterelnök szavaival élek, hogy takarékoskodni kell. De ne takarékoskodjunk a kisexisztencziák rovására, hanem ugy, hogy a rendszer helytelen .irányát változtassuk meg. Távol legyen tőlem, hogy egyes személyek ellen tennék akármilyen nyilatkozatot, de a rendszert jogom és kötelességem birálni. (Helyeslés a baloldalon.) Nézzük csak a minisztériumot. Ott a vasutasok ügyében egész hivatalnoki sereg van. Mint privát egyéneket tisztelem őket, de az ő révükön annyi felesleges fizetést lehetne megtakarítani, hogy ez által az összes kisexisztencziák megnyugvását lehetne elérni. (Igaz! a szélsőbaloldalon.) Nem akarok arra utalni, hogy mily irányban lehet a munkamegmegosztást, a megtakarítást elérni. A miniszter ur bizonyára jobban érti, mint én, é3 remélem, a jövőben ebben az irányban fog működni. Kubik Béla: Ki kell tanítani a minisztert! Udvary Ferencz: Itt van a deczentralizáczió kérdése. Az államvasutakra vonatkozólag legyen szabad erre egy pillanatra kitérnem. Nem tudja manap senki ebben az országban biztosan, — Csernoch János t. képviselőtársam is megmondotta — nem tudja senki, hogy a vasutasok közhivatalnokok-e, vagy pedig valamely üzlet magántisztviselői. (Igaz! a baloldalon,) Már most akármilyen apró-cseprő ügy előfordul a vonal legkisebb részén, mondjuk: egy sróf vész el a tengelyből, annak is nagy hivatalos körútja van: mennyi ember nézi ezt, lajstromozza, iktatja, míg végre egy 25 krajczáros csavarért 300 forintot adunk ki, a mivel lehetne egy fékezőt jól dotálni. Itt vannak a szabadjegyek. Ha az ember manapság utazik az első osztályban, nagyon szépen kivasalt nadrágu urakat lát, a kik kihúznak egy szabadjegyet, valamely újságnak, én nem tudom, tudósítói vagy szerkesztő-segédei. Ismerek olyan urakat, a kik soha újságba nem iftak, talán nem is olvastak és mégis első osztályon utaznak. Hogy a szalonkocsik mennyire vannak igénybe véve Magyarországon, azt mindenki tudja, A szalonkocsik a vasutaknak több tiz42