Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-443
320 H3. országos ülés 190b június 20-án, hétfőn. zési rendszert ne méltóztassék az uj törvény életbelépte után ugy folytatni, mint a hogy eddig tette, mert ez nagyon egyszerű üzleti dolog. Ee fogom mutatni a t. háznak. Ha a tisztviselőknek ma két vidéki városban egyforma magasabb lakbére van, és most az államvasutak igazgatóságának tetszik a lakbér összegét leszállítani, akkor egyszerűen áthelyezi a két tisztviselőt, és mivel mind a kettő át van helyezve, mind a kettő kölcsönösen kevesebbet fog kapni, mint a mennyit eddig kapott. Áthelyezések utján tehát ki lehet játszani az egész intézkedést, és ha egyszer azt a tisztviselőt csak három napra is áthelyezik abba az alacsonyabb lakbérosztályba beosztott városba, ha ismét visszakerül régi állomási helyére egy hét múlva, akkor már az alacsonyabb lakbért kapja meg. Nekünk az eddigiek után nagyon sok aggodalmunk van, vájjon az államvasutak igazgatósága nem fog-e a tisztviselőkkel ugy elbánni, bogy azt az intézkedést, a mely a jövőre nézve lehet esetleg helyes és igazságos, nem fogja-e kijátszani és nem fog-e ez igazságtalanságokra vezetni. Három kategóriának a dolgát említem csak meg. Az egyik, a mit már Batthyány t. képviselőtársam is felhozott, az ipariskolát végzett alkalmazottaknak dolga. Sokat hallottam a t. miniszter ur jelentéseiben, akczióiban az ipar fejlesztésről, Addig azonban nem lesz ipar Magyarországon, a mig az ipariskolát végzettekkel — ezt a képesítést pedig maga az állam kívánja meg tőlük — ugy bánnak, hogy azokból minden inkább lehet, csak iparral foglalkozó ember nem. A miniszter urnak pedig, ha ipart is akar teremteni, vasutat is akar igazgatni, legalább a _ vasutigazgatás körében kellene gondoskodnia arról, hogy az ottani alkalmaztatás ambicziója legyen az illetőknek, a mi mindaddig nem lesz meg, a mig ezekkel az ipariskolát végzettekkel ilyen, mondhatom : botrányos módon bánnak el. Most t. i. az egyiket beosztják a műhelybe, a másikat az irodába, a hol az a drága pénzen kiképezett növendék skriblermunkát végez, másol, irattároz, de mégis hivatalnok. A műhelybe beosztottnak meg nem ismerik el műszaki képzettségét, hanem egyszerű munkásként alkalmazzák, ugy hogy alacsony állásából csak a legkivételesebb esetben gázolhat ki, a mikor is legfeljebb altiszt lehet belőle. Az első esetben tehát az a legmagasabb iparos kvalifikáczióval rendelkező fiatal ember nem végezhet szakmunkát, a másodikban pedig ledegradálják Őt egy lehetetlen helyzetbe azért, mert a maga szakmáját folytatja. Egyébiránt ugy értesültem, hogy maga a miniszter ur is foglalkozik ezzel a kérdéssel és azért röviden idézem csak a memorandumukból kéréseiket. Kívánják, hogy a felsőbb ipariskolát végzett alkalmazottak számára közvetlenül a mérnök után sorakozó műhelytiszti és főtiszti, hivatalnoki státusba tartozó állásokat szervezzenek, ezáltal azt a felsőbb ipariskolát végzett embert megtartsák abban a légkörben, a melyben tudását legjobban érvényesítheti. Kérik, hogy ne irodai teendőkre alkalmazzák őket, hanem műszaki állásokban, művezetőknek, kisebb műhelyek osztályvezetőinek, mozdonyfelvigyázóknak, kompópitőknek, kisebb fűtőházak intézőinek, szertárak vezetőinek, igazgatóságoknál műszaki rajzolóknak, anyagvizsgálóknak, munkásügyek gyakorlati előadóinak. Ez nem involvál fizetésemelést, sem uj állások szervezését, csak a műszaki képzettséggel biró növendékek számára tartja fenn a műszaki állásokat, a mit készültségükkel meg is érdemelnek és a mit a közérdek is megkíván. A memorandumnak bővebb ismertetésébe, miután a miniszter ur azt úgyis ismeri, nem bocsátkozom. A t. miniszter ur, valamint Batthyány t. képviselő ur is emiitette a fiumei tüzőrök állását, a kiket a mostani fizetésrendezés lehetetlen helyzetbe akar juttatni. Az őrszemélyzet közé osztják be őket 500 korona fizetéssel Fiume városában ezeket, a kik eddig a szolgaszemélyzethez voltak beosztva, s a kiknek — itt vannak nálam a kinevezési okmányok — 600, 660, 720 korona fizetésük volt. Az előadó azon indokolása, hogy ezeknek kertjük van, mezőgazdaságot folytathatnak és természetben lakásuk van, egyáltalában meg nem áll, mert mindez rájuk nézve semmit sem. ér. Egy dologra felhívom a t. kereskedelemügyi miniszter ur figyelmét, arra t. i., hogy méltóztassék figyelembe venni azt, hogy mégis botrányos dolog, hogy a fiumei tüzőrség, a melyre 40,000 koronát költ a magyar államkincstár, a fiumei raktár-vállalat által felhasználtassák, holott ahhoz csak 8000 koronával járul. Méltóztassék figyelembe venni, t. kereskedelemügyi miniszter ur, ezen emberek képtelen helyzetét, hogy Fiume városában 250 írtból családos embernek, a ki éjjelnappal szolgálatban állani köteles, megélnie lehetetlenség. Csak 5400 korona többletet okozna azon kívánságuk teljesítése, a mely tulaj donképen csupán az eddigi állapot fentartására irányul. Hát ha ez az összeg oly nagyon terhelné a magyar állam kincstárát, talán a fiumei raktárvállalat lenne szives ezt a többletet magára vállalni, könnyen viselheti abból a 100, vagy 200,000 korona jövedelemből, a melyet teljesen ok és érdem nélkül szerez az államvasutaknak és a közönségnek a rovására. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Még igen röviden szóba hozom a pragmatikának és a szövetségnek a kérdését, a melynek megoldása az államkincstár semmi megterheltetésével nem járna, a vasúti alkalmazottaknak pedig sokkal nagyobb előnyöket biztositana, mint a mennyit a fizetésrendezési javaslat nyújt. Csúnya állapotok vannak ott, a hol megtiltják az alkalmazottaknak a
