Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-443

U3. országos ülés Í9i azután jön havonkint 3 százalék a fizetés szerint, a mi 3 koronát tesz ki. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy jövedelmi adó és nyugtabélyeg czimén is mennyit vonnak le, ezt körülbelül 3 koronára becsülhetjük havonkint, s igy a 100 korona havi fizetésből a fentiek levonása után kezeihez kapott 84 K 44 fillért. Már most, ha ez a szegény államvasuti alkalmazott az állomási szolgálatnak olyan ágába osztatott be, a mely pénzbeli felelőséggel jár, pl. egy nagy leadási raktárnál neki kalkulálni kellett, s megtörtént, miután a kalkulálás a tarifáknak nagy özönében a számadatok egész tömkelegével elborítja az illetőt, pláne ha hozzáveszszük, hogy az illető éjjeli szolgálatot teljesített és naponkint körülbelül 200 tételt kell tarifa szerint kiszámítania, bizony nagyon könnyen megeshetett egy kis tévedés. Ez a tévedés lehetett 4 fillér, 8 fillér, de lehetett 100 — 500 és 1000 korona is. A legnagyobb szakértelemmel biró kalkuláló hivatalnok tévedése havonkint 20 koronára tehető _és ez az összeg igen alacsonyan van felszámítva. O tehát kézhez kapott 64 korona 44 fillért 100 korona helyett. Már most megtörtént, hogy ennek a szegény államvasuti alkalmazottnak egy rosszindulatú állomásfőnöke volt. Minthogy pedig a szolgálati rendtartás 38. §-a értelmében ő felebbezésre való tekintet nélkül bármikor megbírságolhatja a hivatalnokot, a mire én csak 4 koronát veszek fel, megtörténhetett, hogy az a tisztviselő 60 koronát kapott 100 korona helyett, tehát naponkint 2 koronát. Ebből kellett tehát megélnie, pedig a megélhetési viszonyok igen nehezek. A ki •ugyanis a vasúti szolgálatba csak némikép behatol, tudja, hogy a forgalmi hivatalnokoknak három tourja van: a hosszú tour, midőn 24 •órán keresztül szakadatlanul szolgál, azután a rövid tour, mely az előbbit követi, ez 12 óra, azután jön egy szabad nap. Már most az a tisztviselő, a mikor 24 órán keresztül teljesített szolgálatot, a mikor egész testi erejének, a mikor szellemének ruganyosságát adta szolgálatába a magyar királyi államvasutaknak, ezen hosszú tourában, vagyis a 24 órán át teljesített munkában fizetésére rá kellett fizetnie, mert két koronából abszolúte nem jöhetett ki. Ez volt az elkerülhetetlen útja, t. miniszter ur, az eladósodásnak a magyar királyi államvasutaknál. Gabányi Miklós: Ludwigh azt mondja, éljen krumplival! (Derültség.) Fülöp Béla: Ezen a helyzeten változtatni kell, mert a magyar királyi államvasuti alkalmazottak megérdemlik az államnak támogató jóindulatát. Tanulmányaim alapján, a melyeket e téren folytattam, jó lélekkel mondhatom, — és itt nem hangulatkeltés a czélom, sem pedig a magyar államvasuti személyzet dicsérése — hogy egész Európában, tehát a kontinensen nincsen oly államvasuti tisztviselői kar, a mely éberségét, a mely a munkának pontos teljesítését, a mely a munkának ügyszeretetét tekintve, június W-án, hétfőn. 311 oly elsőrendű fokon lenne, mint a minőn a magyar királyi államvasutaké áll. (Ugy van! balfelöl.) Nem kell ahhoz sok statisztikai adat, nem is kell nagyon benfentesnek lenni, hogy ha tekintetbe veszszük, hogy 36,000 alkalmazott 16,000 kilométeren tesz szolgálatot, akkor átlag egy pályakilométerre 2"8 ember esik; mig a híresen adminisztrált ausztriai vasutaknál 5 ember, a példásnak nevezett porosz vasutaknál pedig 6—7 ember van ezen a területen. A magyar királyi államvasutaknál tehát 2'8 ember teljesiti azt a szolgálatot, a mit Ausztriában 5 és Poroszországban 6 — 7 ember. Megérdemli ennélfogva az állam támogatását az a hivatalnoki kar, a mely a mi egészségünket, a mi vagyonunkat védi, mert e tekintetben ismét statisztikai adatokra hivatkozhatom, hogy sehol egész Európában oly kevés szerencsétlenség nem történik, mint a magyar államvasutaknál. Itt a legkevesebb személyzettel a legkevesebb szerencsétlenség történik, mindennek daczára ezek az egész fizikai és szellemi erejüket az államnak átadó tisztviselők aránylagos fizetésben nem részesülnek. El kell ismerni az ő tevékenységüket és annak megfelelő fizetést kell nekik adni. Gabányi Miklős: Ezt a miniszter és Ludvigh magának arrogálja, pedig a szegény vasutasok ügyelnek ott. Fülöp Béla: Hogy milyen megerőltető munkát végez az az államvasuti tisztviselő, kitűnik, hogy nekünk, a mint emiitettem, aránylag igen kevés személyzettel kell a rengeteg nagy forgalmat lebonyolítanunk. Annak idején a hírlapok kellőképen szellőztették az over workíng-ot, azonban ritkán jut a nyilvánosságra egy-egy eset arról, hogy a magyar királyi államvasutak mennyire kiszipolyozzák az alkalmazottaknak testi ós szellemi erejét. Rá akarok utalni az egynéhány év előtt történt esetre, a mikor a lócz-oresztoványi állomási főnök, Misák Károly, 72 óráig volt állandóan szolgálatban. A Curia előtt lefolytatott bűnügyi vizsgálatnak eredménye gyanánt hivatalosan megállapittatott, hogy ez a főnök 72 óra alatt többször táviratozott segélyért, de nem küldöttek neki, ugy hogy 72 órán keresztül volt állandóan szolgálatban, nem vethette le ruháját, czipőjét, lábai megdagadtak és mikor a nagy testi kimerülés folytán elaludt, bekövetkezett egy szerencsétlen karambol, a minek következménye az volt, hogy egy ember meghalt és kettő súlyosan megsebesült. A magyar királyi Curia, tekintettel arra, hogy ezt az állomásfőnököt nem terhelte sem anyagi, sem büntetőjogi felelőség, felmentette őt. Hivatalából azonban elmozdították és ennek a szegény embernek jogsegélyt kellett igénybe vennie és négy éven keresztül kellett szaladgálnia egyik fórumtól a másikhoz, mig végre reaktiváltatott, de csak azon fizetési fokozatban, a melyben volt négy év előtt, a mikor a szerencsétlenség történt.