Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-443
312 íí3. országos ülés 1904 június 20-án, hétfőn. A mikor ilyen esetek fordulnak elő, a mikor látjuk, hogy a magyar királyi államvasutak alkalmazottjai egész erejüket, szellemüket az államnak adják szolgálatba, akkor ők megkívánhatják, hogy jobban dotáltassanak. És én itt állítólagos pénzügyi akadályokat nem ismerhetek el helyeseknek. Ha a t. miniszter ur javaslatokat vagy pedig felvilágosításokat kér e tekintetben, bátor vagyok utalni arra, hogy az 1900. esztendőben, a mikor a zónadijszabás felemeltetett, ennek egyik indoka az volt, hogy a jövőben az államvasuti alkalmazottak illetményeit szabályozni kívánják, (Ugy van! balfelöl.) a zónadijszabás felemeléséből származó 6 millió korona többletből azonban a magyar királyi államvasuti alkalmazottak egyetlenegy fillért sem kaptak. De, t. képviselőház és t. miniszter ur, felhívom a figyelmet arra, hogy ha a nagy üzletkezelési költségek miatt csökkentené a pályafentartási kiadásokat, ha szervezné a pályafentartási hivatalokat és ezek teendőit az osztálymérnökségek hatáskörébe utasítanák, ha a központban ok nélkül felhalmozott nagyszámú hivatalnoki kart apasztanák, (Helyeslés bal/elöl.) ha a leltári tárgyakat és egyéb anyagneműeket nagyobb gondossággal és takarékossággal szereznék be, ha visszavennék azokat a fiumei tárházakat és nyilvános raktárakat, a melyeket egy könnyelmű szerződéssel a Leszámítoló Banknak átadtak, hogy ha deczentralizálnák az igazgatóságokat, a melyeknek mai szervezete teljesen érthetetlen, — mert a külföld már régen rájött, hogy ilyen nagy kiterjedésű vasúti hálózat, mint a magyar királyi állaaivasutaké, csakis deczentz-alizálva adminisztrálható helyesen és pénzügyileg czéltudatosan, pénzügyi akadályok, hogyha az államvasutaknál a takarékosság szelleme némileg behozatnék — nem lennének, mert az ott elért nagy pénzügyi eredmények bőségesen kárpótolnák azokat a fizetésjavitäs által, a kik munkájukkal ezen rendkívül nagy eredményeket elérni segítették. Mindezideig, a mint méltóztatik látni, iparkodtam objektív módon a javaslat részleteibe behatolni. Ha most engem elfog a keserűség, azt egy körülménynek tudják be, hogy a hazafias harag tör ki belőlem, ha elgondolom a szegény horvátországi magyar királyi államvasutasok helyzetét, a kik kiszakítva az anyaországból uj viszonyok közé áthelyezve, egy uj társaságba átültetve teljesitik nehéz körülmények között a Karszt kopárságai között egy nyelvre nézve gyűlöletes, érzületére nézve pedig ellenséges néptörzs között teendőiket, a hol megtörténik, hogy azért, mert magyarul beszélnek, a felheczczelt csőcselék által inzultáltatnak, a hol a magyar nemzeti állam becsületében, jelvényeiben és t zászlajában megtépáztatik, sárba tiportatik. És ilyenkor a magyar királyi kormányok nem találnak eszközt arra nézve, hogy a magyar állam prestizs-zse, a magyar állam becsülete ott helyreállíttassák. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Elvárom ettől a kormánytól, a mely a vasutasokkal szemben, midőn kitört az országos sztrájk, zsandárok alkalmazását és a katonaság bevonását találta szükségesnek, hogy a jövőben tudni fogja kötelességét, hogy ha Horvátországban azért, mert valaki magyarul beszél, inzultáltatik, ha magyar nőink arczulköpetnek, ha vagyonuk tönkretétetik, testi épségük veszélyeztetik, hogy a magyar királyi kormány meg fogja találni a módot, hogy ezek az esetek elő ne forduljanak. A magyar királyi államvasuti alkalmazottak fizetésének rendezésével talán nem közvetlenül, hanem közvetve szoros összefüggésben áll a magyar államvasuti nyugdíjintézetnek szervezete. (Halljuk! Halljuk!) En itt nem kívánok a részletekre kiterjeszkedni, majd talán alkalmam lesz a kereskedelemügyi tárczánál ezen dolgokra is részletesen kiterjeszkedni, csak rá akarok mutatni, hogy egy korhadt intézmény ez, a mely az egész vonalon reformálásra szorul. A nyugdíjintézet a maga ügyeit autonóm módon végzi, vagyonát a magyar királyi államvasutak vagyonától teljesen elkülönítve, önállóan kezeli. Azonban gazdálkodása improduktív és teljesen passzív. A magyar királyi államvasuti alkalmazottak fizetéséből hosszú éveken keresztül levont törzsvagyon ma már 21 és fél millió koronát tesz ki. Ha ezen törzsvagyon jövedelmei, melyek a nyugdijintézeti szabályzatok szerint levonandó 3. 5, 6, 4 1 / 2 , 7 x /a, 22%—50 százalékkal felszaporodtak, és ezen járulékok és törzsvagyoni kamatok abszolúte nem elégségesek az esedékessé vált nyugdijak és segélyek kifizetésére, ott van a nyugdijszabályzat egy szakasza, a 29. §., a melyben az a rendelkezés foglaltatik, hogy a hiányzó összeg erejéig a kormány a nyugdíjintézetnek kamatnélküli előleget ad, felejtik azonban, hogy miután ezen előlegezés már hosszabb idő óta tart, a rendelkezésre álló adatok szerint a magyar királyi államvasutak nyugdíjintézete ma már ilyen kamatnélküli előleg czimén az államnak tartozik 6.150,000 koronával. Ha ezen évenkinti hozzájárulások kitesznek 1.200,000 koronát, akkor a magyar királyi kormány élni fog ezen nyugdijszabályzatba lefektetett jogával és ezen 3'5%-os kamatot fel fogja emelni 4'5, esetleg 6'75%-ra. Ha pedig ez be fog következni, amitől félek, akkor a mai fizetésjavitäs ismét illuzóriussá vált, mert a többlet, a melyet kapni fognak, szépen be fog vándorolni a magyar királyi államvasuti nyugdíjintézet pénztárába. Ha tehát a javaslat czélja az, hogy egy fmánezmüvelet vitessék keresztül a megzökkent nyugdíjintézet kisegítése végett, tessék ezt bevallani és nyíltan keresztülvinni, ne pedig ilyen törvényjavaslatok alakjában tenni. (Helyeslés- balfelöl.) Az az államvasuti nyugdíjintézet különben is nagy reformra szorul. Az osztrák-magyar államvasuttól átment nyugdijasok egészen más elbánásban részesülnek, mint a törzsalkalmazottak. Van itten nyugdíjazás czimén 22 száza-
