Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-443

443. országos ülés 1904 június 20-án, hétfőn. 305 tönkreteszi a testét, elerjeszti a szellemét annak, a ki vasuti szolgálatot teljesít. A vasúti szolgálat végrehajtásában pontosságot, lelkiismeretet és szakértelmet igényel. Mindig érdemileg intézendő el, semmi körülmények közt el nem odázható, felületesen pedig semmi körülmények közt el nem végezhető. Időhöz, órához és perczekhez kötött teendőik a legkorrektebb elintézést igényelik. A mulasztás és késedelem ki nem számitható anyagi károkat okoz, a testet, egészséget és életet pedig állandóan veszélyezteti. A vasuti szolgálat nemzeti vagyonosodásunknak egyik főtényezője, iparunk életrekeltésének egyik főeszköze és nemzeti társadalmunknak egyik főereje. A vasutas, a midőn szolgálatában kezeli a 15 —16,000 kilométernyire terjedő hálózatot, e rengeteg vagyonát az államnak, e tevékenysége által az állami vagyon legjelentősebb részének éber őre, állandó letéteményese, sok helyütt pedig, a nemzetiségi vidékeken, a magyarság és a magyar nemzeti szellemnek rendithetlen előharczosa. (Igaz! a baloldalon,) Eelelőségteljes munkáját a vasutasnak jellemzi a vasutasok körében is szálló igévé lett mondás, hogy a vasuti hivatalnok az ő nagy felelőségteljességgel járó teendőiben egyik lábával mindig a börtön szélén, másikkal pedig a sirban áll. Minthogy kétségtelen, t. ház, hogy a vasuti szolgálat a testi és szellemi képességek együttes funkczióját és harmóniáját igényli; minthogy kétségtelen az, hogy a szárnyas keréknek becsületes munkásai jogosan követelhetik azt, hogy az ő és családjaik fentartásához szükséges megélhetési eszközök megadassanak nekik, továbbá kívánhatják jogosan azt is, hogy anyagi igényeik kielégíttessenek, emberi önérzetük respektáltassék és emberi jogaik tiszteletben tartassanak. Sajnos, hogy ezen kellékek és ellenszolgáltatások az 1887 április elsején életbeléptetett szolgálati rendtartásban és az ehhez kapcsolt illetményszabályozó rendeletben nem lettek kielégítve. Innen támadt éveken, sőt évtizedeken át az a mélységes keserűség az államvasuti hivatalnokok kebelében, a melynek kitörését fájdalommal láttuk április hóban az egész országban kitört általános sztrájk alkalmával. Sajnálattal kell konstatálnunk, hogy az államvasuti hivatalnokok által kifejtett tevékenység ellenértéke és az ezen ellenértéket szabályozó illetmények az uj törvényjavaslat által sem nyernek kielégítést. A jelen törvényjavaslattal kontemplált fizetésjavitás jó szándékot árul el, de a kivitelben teljesen el van hibázva. A fizetésjavitásra felvett összegek abszolúte nem merítik ki a szükségletet, a mely az államvasuti hivatalnokok körében felmerült. Félig rendez, már pedig a mint az életben a fél igazságok teljes hazugságok, a félig rendezésnek eredménye a teljes rendetlenség és a szivek mélyében lévő keserűségnek még nagyobb mértékben való összegyülemlése. (Igaz! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XXV. KÖTET. a baloldalon.) Sajátságos és a törvényjavaslatnak egész intencziójára fényt vett az indoklás bevezető része, a mely a következőképen szól: A magyar királyi államvasuti alkalmazottak illetményének szabályozására szükséges költségek fedezése. Ezen kifejezés teljesen mellőzi azt a fogalmat, hogy : fizetésjavitás, fizetésemelés, hanem csak egyszerűen fizetésszabályozásról beszél. Hát a vasuti hivatalnokok illetményei eddig nem voltak szabályozva? Kétségtelen, hogy szabályozva voltak. E kifejezés tehát abszolúte nem fedi a fogalmat, a melyet a törvényjavaslat ki akar fejezni. Mi szándékoltatik e törvényjavaslattal ? E törvényjavaslattal tulaj donképen összhangba kívánja helyezni a törvényhozás az államvasuti alkalmazottak illetményeit az államhivatalnokok fizetésével és illetményeivel. A ki tanulmányozta a vasuti hivatalnokoknak memorandumát, a ki figyelemmel kisérte a mozgalmat, a melyet ők törvényes hatáskörben illetményeiknek javítása érdekében évről-évre megindítottak, azon nagygyűléseket, a hol keserűségüknek nyíltan adtak kifejezést, ez kétségtelenül azt a meggyőződést kelti, hogy a vasuti alkalmazottak nem csupán anyagi érdekeiknek kielégítését kívánták, hanem magasabb rendű erkölcsi szempontoknak, jogi viszonyaiknak és a szolgálatból eredő jogaiknak a korszellemhez illő rendezését. Ez pedig a javaslatban nem foglaltatik, s igy a javaslat által kontemplált illetményszabályozás csak félmunka és az előbb emiitettek kiegészítése nélkül abszolúte nem fog nyugalmat és megelégedést teremteni az országban. Nem szándékozom a jelen felszólalás keretében a fizetési törvényjavaslatot megelőző mozgalmat retrospektív kritika tárgyává tenni és igy jelenleg az érdemleges nyilatkozatoktól tartózkodom. De nem hagyhatom szó nélkül azon eljárást, hogy ezen fizetésrendezés alkalmával azok, a kiknek érdekében ez meghozatott és a kiknek illetményei szabályoztatni kívántatnak, erre a kérdésre nézve nyilvánosan, testületileg meghallgatva nem lettek és azt hiszem, ezen mellőzés nagy részben járult hozzá, hogy az államvasuti hivatalnokok kebelében összegyülemlett keserűség eruptív módon nyilatkozott meg és a vasutasok mozgalma folytán bekövetkezett munkaszünet majdnem katasztrófaszerűleg érintette az ország nagy közgazdasági érdekeit. T. képviselőház! A jogszabály életviszonyokat szabályoz, a törvény jogot statuál, a törvény tehát az életviszonyoknak a szabályozója. Már pedig ha valamely törvényt akarunk hozni, akkor azon életviszonyokat, a melyeket szabályozni akarunk, minden irányban ismernünk kell. Elfogadott szokás ezért minden modern jogállamban, hogy ha törvényeket hoznak, azok, a kik ezen törvény által érdekelve vannak és sérelmeik orvoslását kívánják, akár testületek, akár egyletek által ezen kérdésre nézve megkérdeztetnek. 39