Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-443
800 M3. országos ülés i90í június 20-án. hétfőn. államnyelv minden téren a magyar és az állam nyelve soha sem lehet más, mint a magyar. Arra utasítani tehát kormányrendelettel a hatóságot, hogy a más nyelvű átiratot intézze, el, vagy épen más nyelven intézze el, nem szabad, Lehet, hogy ez az utóbbi nincs is benne a rendeletben, — nem láttam, hogy benne lett volna a miniszterelnök ur leiratában, hogy azt a konzulátusi iratot német nyelven intézzék el, (Mozgás a jobboldalon.) de ez önként értetó'dő, józan gondolkozás szerint önmagából következik. (Ellenmondás jobbról,) Mert ha áll a belügyminiszter ur tétele, hogy a felek jogos érdekének szempontjából, a gyors elintézés szempontjából német nyelvű átiratot is intézzen el a polgármester, annak csak ugy van foganata, ha németül is intézi el, mert hiába küld magyar iratot a konzulnak, az nem érti meg, ott vagyunk, a hol voltunk, akkor a konzulnak kell küldözgetnie ide-oda, hogy fordítsák^ le. (Félkiáltások a jobboldalon: Küldözgesse!) Én azt hiszem, az én felfogásom és az én eljárásom felel meg a törvénynek, a magyar állam jogainak, a nemzeti állam követelésének és ezzel homlokegyenest ellenkezőleg a miniszter urnak sem a mostani beszéde, sem a leirata nem felel meg a törvénynek, nem felel meg a magyar állam igazi érdekének, (Helyeslés a szeísöbaloldalon.) Ezt kívántam röviden megjegyezni. Lengyei Zoltán: A házszabályokhoz kérek szót! Bár az előbb lefolyt eset után itt jogról, törvényről és házszabályról hiába beszélünk, mégis kénytelen vagyok konstatálni, hogy az igen tisztelt elnök ur ós a túloldal mindig nagyon jól tudják, a házszabályt, mikor azt ellenünk kell alkalmazni, és sohasem tudják, mikor olyan dolgokra kell alkalmazni, a melyek a t. képviselő uraknak kellemetlenek, akárhogy meg is van az irva. Az igen tisztelt elnök ur a mai ülés folyamán kétszer követett el olyasmit, a mi a házszabályokba ütközött. Az elnök ur nem tud felmutatni preczedenst arra, hogy napirend előtti felszólalásoknál az elnök bejelentette volna, hogy milyen tárgyban akart az illető felszólalni. A 206. §-ban előirt eljárás egészen különbözik az interpelláczióknál követett eljárástól. Az interpellácziónál be kell irni az interpelláczió tárgyát és az interpelláló arról beszél. A napirend előtti felszólalásnál be kell az elnöknek jelenteni, hogy miről akar valaki beszélni, ha azt az elnök megkérdezi; de azt a háznak tudomására adni nem kell és nem is volt szokásban. Én ezt a szólásszabadság és a napirend előtti felszólalási jog korlátozásának tekintem, mert ez eddig szokásban nem volt, a házszabály ezt elő nem irja, és ha elő nem irja, a jobb értelemben, kiterjesztőleg kell a házszabályokat magyarázni. A másik az a botrányos dolog, hogy az elnökség immár ismét egy képviselőt utasit a mentelmi bizottsághoz, (Jujy hang jobbfelöl: jól tette!) Nagyon helyes. Egész Magyarországnak I józan, okos, magyar közvéleménye előtt dicsőségesen emlegetjük azt, hogy az önök mentelmi bizottsága elitéi bennünket. Elitólt a mentelmi bizottság statarialiter kétszer is engem, azonban húszszor felszólaltam, hogy a többi mentelmi ügyeket is vegye elő a bizottság, alkalmazza a 188, §-t, de soha nem hallgattak rám és nem volt eredménye. Nem akarom most elősorolni, hogy miféle ügyekről van szó, de most már 39. napja, hogy kiadták a mentelmi bizottságnak az ügyemet, illetve Olay képviselő ur mentelmi jogának megsértését, hogy 15 nap alatt tegyen jelentést. Hol van az erős kéz, hol van a házszabály ? Egy becsületes magyar ügyért tett közbeszólás miatt az elnök ur statáriálisan intézkedik, mikor azonban a jogunkról van szó, hallgatnak. Én bejelentem, hogy nem elnöklés az, a mit önök csinálnak, hanem pártbiróság és végrehajtó közege a miniszterelnöknek. (Zaj jobbfelöl.) Kubik Béla: Méltó czimborája! (Zaj.) Einök: A mi az első kérdést illeti, vájjon az elnökség helyesen cselekedett-e akkor, a mikor a napirend előtt felszólalni kivánt képviselő urnak . , r . (Nagy zaj balfelöl) Egy kis türelmet kérek! Én is meghallgattam a képviselő urakat. A mi azt a kérdést illeti, vájjon az elnök házszabályszerűen cselekszik-e akkor, mikor_ azt a tárgyat is megemlíti röviden, a mely miatt az illető képviselőnek napirend előtti felszólalása megengedtetett: ebből házszabálykérdést csinálni nem lehet. Legjobb tudomásom ós meggyőződésem szerint én ezzel házszabálysértést el nem követtem, mert házszabályunkban egy jotta sincs arról, hogy az elnök röviden csak azt jelezheti, hogy kinek adott engedélyt a felszólalásra, de nem jelezheti egyúttal azt is, hogy az illető mily tárgyban kivánt felszólalni. Én a ház iránti figyelemből . . . Lengyel Zoltán : Nem volt sohasem szokásban. Elnök: . . . hogy a ház előzetesen tájékozva legyen, kötelességemnek tartottam ezt egészen röviden megemlíteni és azt hiszem, nem lesz senki a házban, a ki osztaná Lengyel képviselő urnak azt a nézetét, hogy én ezzel a szólásszabadságot korlátoztam. Kubik Béla: De igen, voltunk. Einök: Engedelmet kérek, ha én röviden elmondom, hogy a kéjaviselő ur miről fog beszélni, azzal én a szólásszabadságon sérelmet nem követek el. (Zaj a szeísöbaloldalon.) És én tudok preczedenst mondani, sőt magam jártam el már igy akárhányszor . . . Kubik Béla: Ez preventív intézkedés a szó megvonására. (Nagy zaj a jobboldalon.) Einök: . . . mert én nem egyszer jelentattem be azt, hogy valakinek engedélyt adtam napirend előtti szólásra, és mindannyiszor megjelöltem röviden a tárgyat, a nélkül, hogy az ellen bárki észrevételt tett volna. A mi a másik kérdést illeti, hogy a mentelmi bizottsághoz utasított ügyek nincsenek
