Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-443

H3. országos ülésíO nyelvű átiratot intézni. Hogyha azután egy magyar hatóság kapja az ilyen német nyelvű átiratot, a mely németül nem ért, az felküldheti azt a belügyminisztériumhoz, hogy itt lefordítsák; de ha ért németül, sokkal jobban teszi, ha maga lefordítja, mert ezzel gyorsabbá teszi az ügymenetet, (Ugy van! jobb felöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ennek folytán nem tehettem egyebet, mint azt az utasítást intéztem a polgármesterhez. (Mozgás balfelöl.) Kubik Béla: Most tapsoljanak a magyar emberek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Hozzáteszem, hogy még ha olyan helyről kapott volna is német átiratot, a honnan magyart kellett volna kapnia, mondjuk, egy katonai parancsnokságtól . . . Kubik Béla: Például a kabinet-irodától! Gr. Tisza istván miniszterelnök: . . . akkor sem az lett volna a módja, hogy visszaküldje az átiratot, hanem az, hogy tegyen panaszt a maga felsőbb hatóságánál és terjeszsze fel az ügyet oda. Mert az nem szolgálati eljárás, nem rend és nem törvénytisztelet, hogy egyes hatóságok elintézetlenül küldözgessék egymásnak vissza az átiratokat; hanem igenis, ha szabálytalanság történik, tessék a magyar kormányhoz fordulni annak orvoslása és a netán megtorlandó cselekvény megtorlása végett. Ennek folytán soha, semmi körülmények közt nem fogom helyeselni és kifogás tárgyává fogom tenni, ha egyes átiratok ily szempontból a küldő hatósághoz elintézetlenül visszaküldetnek. Rátkay László: Gyönyörű védelme a magyar államnyelvnek! Kubik Béla: Tapsoljanak magyar urak! B. Kaas Ivor: Hódossy. Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt hiszem a magyar nyelv védelme nem az ilyen rendetlen, anarchisztikus eljárásban van, hanem abban, ha az illető hatóságok a kormányhoz fordulnak, ha arra szükség van, és a kormány védje meg a magyar nyelv érdekeit. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Nem ég le a pofájukról a bőr ? (Nagy zaj.) Elnök: Kubik Béla képviselő urat ezért a sértő kifejezésért rendreutasítom. Kubik Béla: Helyes! Százszor mártir-halált halok ilyenekért és nekem nem lesz szégyen. (Helyeslés a szélsobaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök: Minthogy az elnök rendreutasitása ellen felszólalni nem szabad, Kubik Béla képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Lengyel Zoltán: Tessék mindnyájunkat rendreutasítani. Elnök: Lengyel Zoltán képviselő urat is rendreutasítom. Kubik Béla: Nem ég le a pofájukról a bőr ? (Rendre! Rendre! a jobboldalon.) Gyalázat! (Zaj a jobbóldalon. Elnök csenget) • június 20-án, hétfőn. 299 Elnök: Miután Kubik Béla képviselő urat kétszer rendreutasítottam . . . Lengyel Zoltán: Utasitsa negyedszer. Elnök: ... és miután fentartotta sértő kifejezését, kérdem a t. házat: kivánja-e ezt az esetet a mentelmi bizottsághoz utasítani? (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Felkérem azokat a t. képviselő urakat, a kik az ügyet a mentelmi bizottsághoz utasítani kívánják, szíveskedjenek felállani. (Mégtörténik.) Többaég. A ház az esetet a mentelmi bizottsághoz utasítja. Lengye! Zoltán: Láttunk már komiszabb dolgot is. S/ladarász József: Számláltassák meg a házat! Gabányi Miklós: Nem vagyunk százan! Gr. Tisza István miniszterelnök: Végül még egy megjegyzéssel tartozom. A t. képviselő ur nem gondolta meg, mily könnyelmű dolgot követett el, a mikor innen, biztos helyről az illető tisztviselőt a köteles engedelem felmondására hivta fel. (Igaz! a jobboldalon. Mozgás a szélsobaloldalon.) Sokkal komolyabb és sokkal kötelességtudóbb embernek ismerem Debreczen város polgármesterét, semhogy feltételezném, hogy az ilyen felhívásnak engedne. De azért engedjen meg a t. képviselő ur, intézheti felszólítását olyan emberhez is. a ki beugrik az ilyen tanácsnak, és akkor aztán azon súlyos következményekért, a melyek rá háromolnának, (Mozgás a szélsobaloldalon.) az erkölcsi felelőség a tanácsadót terheli. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Olay Lajos: T. képviselőház! Elnök: Mi czimen kivan szólani a képviselő ur? Oíay Lajos: Személyes kérdésben és részben szavaim értelmének helyreigazítása czimén. T. képviselőház! Teljesen értem és felfogom ama szavak komolyságát, a melyeket a t, belügyminiszter ur hozzám intézett, de engedjen meg, én is meggondoltam annak horderejét, a mit mondottam. Mi a kérdés? Az, hogy az a leirat, az a rendelet, a melyet a belügyminiszter küldött Debreczen városához, törvényes-e vagy törvénytelen? Miután becsületes felfogás szerint az törvénytelen, én annak ellenében felhívtam a hatósági közegnek, a polgármesternek figyelmét és izgattam arra, hogy ne tetegyen annak eleget: Ha a leirat törvényes alappal birna, volna férfias bátorságom annak beismerésére, hogy hibát követtem el. De ha törvénytelen a rendelet, akkor kötelessége a tisztviselőnek a kormány rendeletét visszautasítani és az ellen felírni, ez esetben kötelességet teljesítettem figyelmeztetésemmel. (Igaz! a szélsobaloldalon.) Ez az alkotmányban gyökerező joga a magyar tisztviselőnek, nem izgatás tehát a kötelesség teljesítésére való felhívás. így bánni a magyar állam legféltettebb, legszentebb jogával, a nyelvkérdésben a t. miniszterelnök urnak nem szabad. Hiszen a kormány álláspontja az 1867 : XII. t.-cz. 11-dik §-a értelmében és az 38*