Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-442

284 442. országos ülés lb04 június 18-án, szombaton. sok őt, mint minisztert, épen ugy fogják imádni, mint a hogy imádták vasutasai a vasúti igazgatót. A javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobb felöl.) Sturman György jegyző: Hellebronth Géza! Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kíván szólani! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : T, képviselőház! (Hulljuk! Halljuk!) Az eddigi felszólalásokból ítélve, azt hiszem, hogy a t. ház az előttünk fekvő javaslatot talán egyhangúlag, de mindenesetre túlnyomó nagy többséggel fogja elfogadni; mert hiszen a t. ház valamennyi pártjának vezérszónoka kijelentette, hogy a törvényjavaslathoz hozzájárul. Madarász József: A pártonkivüliek nem ! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Azért mondtam, hogy egyhangúlag vagy túlnyomó többséggel. Ennélfogva a törvényjavaslat érdemére nézve nem is volna szükséges felszólalnom, ha a törvényjavaslat tárgyalása során nem történtek volna észrevételek, melyeket szó nélkül nem hagyhatok. Különben is nem volt olyan szerencsés a törvényiavaslat indokolása, mint maga a törvényjavaslat. így Mezőssy Béla t. képviselő ur tegnapi igen szép és bár ellenzéki, de azért higgadt és tárgyilagos beszédében ismételten azt mondotta, hogy bele kellett magyarázni a törvényjavaslatba ós a törvényjavaslat indokolásába annak valóságos tartalmát. Ez nagy tévedés. A mint méltóztatik tudni, a pénzügyi bizottságban, azonkívül már előbb a vasúti alkalmazottak részéről, de magában itt a házban is az mondatott, hogy az nyugtalanította leginkább a vasúti alkalmazottakat, hogy egyes fizetési osztályokban korpótlókok vannak említve és ezen korpótlékokból ők jogosan vélték azt következtethetni, hogy ezekből az osztályokból az illetőknek további előmenetelük nincs. Hogy ez mennyire téves, az kitűnik az indokolásból, a hol világosan meg van mondva (olvassa): »A mi a korpótlékok rendszeresítését illeti, ez akként terveztetik, hogy mindazon alkalmazottak, a kezelőnők kivételével, a kik valamely fizetési osztály I. fizetési fokozatát időszakos előmenetel utján már elérték, ha magasabb fizetési osztályba ki nem neveztetnek, egy vagy két korpóílékban részesülnek.« Miután az egész javaslat azon épül fel, hogy az egyes fizetési osztályokban, az egyes fizetési fokozatokban az előmenetel időszakonkint történik és az egyes fizetési osztály első fizetési fokozatába a legközelebbi fizetési osztály harmadik fokozatából kinevezés utján történik, ennélfogva világos, miszerint az ott kijelölt korpótlékok nem azt akarták mondani és nem az volt a czéljuk, hogy ott további előmenetel már ne legyen, mert másként nem lehetett volna azt mondani: »ha magasabb fizetési osztályba ki nem neveztetnek.* Nem ugy áll a dolog, hogy ellentétbe lehetne helyezni akár a törvényjavaslattal, akár az indokolással az előadó urnak igen szép, szakszerű, objektív munkálatát, a melylyel az egész ház elismerését vívta ki és a melylyel bebizonyította, hogy ez a törvényjavaslat elmegy a méltányosság legszélső határáig, hanem a magyarázat abban van, hogy az éa javaslatom a vasutasok munkamegfagadása előtt adatott be. (Egy hang balfelöl: Dehogy, most csinálta!) Bocsánatot kérek, majd rátérek arra is. Az indokolás sem rövidebb, sem bővebb nem volt, mint hasonló javaslatok indokolása ebben a házban lenni szokott, ellenben az előadó ur ezen igazán sajnálatos események után tette meg jelentését, és igy neki kötelessége volt, a melynek teljes mértékben meg is felelt, hogy azon félreértéseket és rosszakaratú félremagyarázásokat, a melyekben ez a javaslat részesült, mind helyreigazi tsa. Ezért természetes, hogy az előadói munkálat sokkal hosszabb, sokkal részletesebb, mint az indokolás. Azt hiszem, helyénvaló lesz, ha itt nyilatkozom arról, hogy én, illetve a kormány micsoda állást foglal el azon határozati javaslatokkal szemben, a melyeket a pénzügyi bizottság hozott a képviselőház előtt javaslatba és azután azon határozati javaslattal szemben, a melyet Mezőssy Béla t. képviselőtársam terjesztett be a tegnapi napon. A pénzügyi bizottság, a mint méltóztatik tudni, két határozati javaslatot tesz a háznak. Az egyik, a melyhez a pénzügyi bizottsági tárgyalások során magam is mindjárt hozzájárulásomat kijelentettem, az, a melyben utasít engem a pénzügyi bizottság, illetőleg azt javasolja, hogy utasítson a ház, hogy az államvasuti hivatalnokok, altisztek ós szolgák uj fizetési illetményeinek életbeléptetésekor az egyes fizetési osztályokba tartozókat lehetőleg egyenlő számban sorozzam be. Ez az első rész, erről nem fogok szólani, mert ez az a rész, a melyet azonnal teljesíthetek, a melynek teljesítésére készségemet már a pénzügyi bizottságban is kijelentettem. Ezen javaslat szerint t. i., a hogy az indokolás és az előadói javaslat is világosan megmondja, az uj fizetési javaslat életbeléptetése akként történik, hogy ha valaki a mai fizetési fokozatban már eltöltött annyi időt, a mennyi ezen fokozat várakozási idejének megfelel, besoroztatik az uj fizetési fokozatba, vagyis hogy a várakozási idő visszafelé is hatálylyal bir. Ha már most ez keresztülvitetik — és keresztülvittük már a kimutatásokban, — akkor kitűnik, hogy nem egészen egyenlően oszlanak meg az egyes fizetési fokozatokban, t. i. ugyanazon fizetési osztályban a hivatalnoki létszámok, bár az eltérések nem olyan igen nagyok, és minthogy ez igen kevés költségtöbblettel megtehető, ennek a költségtöbbletnek fedezete megvan azért, mert a létszám csekélyebb, mint a milyen létszámról ez a javaslat szól, azóta t. i. számos nyugdíjazás törtónt, s azért a fedezet