Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-442

442. országos ülés Í9ü4 június 18-án, szombaton. 285 teljesen megvan és ehhez hozzájárulok, mert ezzel szankczionálunk olyan elvet az állam­vasutak alkalmazottainál, a mely az állami tisztviselőkre nézve is már régebben érvényben van és a mely az igazságnak és méltányosság­nak megfelel. Ezen határozati javaslatnak második része azt mondja, hogy igyekezzem az egyes fizetési osztályokba tartozóknak létszámát az eddiginél méltányosabb arányban beosztani. Arra, t. ház, én csak készségemet jelentettem ki, hogy ezen felhívásnak évek során meg fogok felelni, (He­lyeslés jobbfelöl.) mert ha egyszerre akarnók azt végrehajtani, akkor erre először is felvett összeg nem nyújtana fedezetet; de másrészről ez olyan határozat volna, a mely sem a szolgálati viszo­nyokkal, de bátran merem állítani, a tisztvise­lők érdekeivel sincsen összhangban, hanem, mint­hogy az államvasuti alkalmazottak közül maga­sabb fizetési osztályokba aránytalanul kevesebben vannak besorozva, kivánom azt fokonkint oda­fejleszteni, hogy ez az arány méltányosabb legyen. (Helyeslés jobbfelöl.) És itt engedjék n eg, hogy mindjárt kitérjek Mezőssy Béla t. képviselő urnak arra a kijelen­tésére, hogy miután a határozati javaslatnak ezen második része csak jövőre való óhajtást fejez ki, attól fél, hogy ebből az óhajtásból az idők folyamán semmi sem lesz, hogy az el fog kallódni és azt kivánja, hogy már most állapít­tassák meg, mennyiben fog ennek a határozati javaslatnak elég tétetni, illetőleg mennyivel fog évről-évre emelkedni az erre felveendő összeg. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy ez épen annyira nem biztosítja azt a czélt, a mit a pénzügyi bizottság kitűzött és a melyhez én szívesen hozzájárulok, mint magának a javaslat­nak egyszerű elfogadása, még pedig a következő oknál fogva: (Halljulc! Halljuk!) Tegyük fel, hogy. a képviselőház ma elhatározza, hogy 1905-ben ebből a czélból 800,000 koronával, 1906-ban 400,000 koronával és 1907-ben 300,000 koronával fognának a fizetési tételek emel­tetni . . . Mezőssy Béla: Sokkal többet kell ennél felvenni. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisz­ter : Igen, de én ezt az összeget mint certumot vettem fel pro incerto. Tegyük fel — mondom — hogy a képviselőház ezt a határozati, javaslatot elfogadja, hol van a legkisebb garanczia arra, hogy 1905-ben vagy 1906-ban a képviselőház akkori határozatával ezt a mai határozatot res­pektálni fogja és nem változtatja meg? (Uqy van! jobbfelül.) Van azonban még más ok is. A t. képviselő ur tudja, mert hiszen ez iránt a pénzügyi bizottságban részletesen njilatkoztam, hogy én az organizáczióban gyökeres változtatá­sokat akarok létesíteni és hogy ezen változta­tások a személyzeti létszámra is befolyással lesz­nek, minél fopva nem volnék abban a helyzet­ben a legjobb akarat mellett sem, hogy azt a fokozatot, a mit Mezőssy Béla t. képviselő ur kivan, csak némi biztonsággal is megállapíthas­sam. Azt hiszem, hogy a mostani vita és az el­múlt események elég garancziát szolgáltatnak arra, hogy néhány éven keresztül a képviselőház az államvasutak alkalmazottainak fizetése és sorsa iránt éberebb figyelemmel fog viseltetni, mint eddig. Én ebben sokkal nagyobb garan­cziát látok, mint a t. képviselő ur kívánságának teljesítésében. (Helyeslés jobbfelöl.) A másik határozati javaslat, melyet a pénz­ügyi bizottság a t. háznak elfogadásra ajánl, vonatkozik a lakbérekre. Ez a határozati javas­lat igy szól: »Utasittatik a kereskedelemügyi miniszter ur, hogy a rendeleti utón kibocsá­tandó illetményszabályzatban az üzletvezetőségek székhelyeiül szolgáló vidéki városokban tartsa érvényben a jelenleg fenálló lakpénzeket.« Ehhez, t. képviselőház, én a pénzügyi bizott­ságban hozzá nem járultam, még pedig ugyan­azon oknál fogva, a melyet még Mezőssy Béla t. képviselőtársam is teljesen elfogadhatónak tart, a mennyiben maga sem lát arra indokot, hogy a magyar államvasuti alkalmazottak lak­bér tekintetében miért részesüljenek más el­bánásban, mint az állam annyi más alkalmazottja? Mezőssy Béla: De csak a jövőben! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Miután a pénzügyi bizottság ezt a határozatot meghozta, a kormány elhatározta, hogy nem akarja azt ellenezni ós pedig két oknál fogva. (Halljuk! Halljuk!) Először azért nem, [mert nem szeretne semmit tenni, a mi annak csak legkisebb gyanúját is felkeltené, hogy a lezajlott események után a kormány nem ugyanazzal a jóakarattal tárgyalja az államvasuti alkalmazot­tak ügyét, mint tárgyalná különben. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem ellenzi továbbá azért, mert ennek a határozati javaslatnak pénzügyi eredménye felette csekély, Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy az eredeti javaslat szerint ugy volt kontemplálva a fizetésrendezés életbeléptetése, hogy mai lak­pénzétől senki meg ne fosztassák, hogy ennél senki kevesebbet ne kapjon és hogy ezen okból mindazok a tisztviselők, a kik ma az üzletvezető­ségek székhelyein vannak alkalmazva, ugyancsak mostani lakpénzüket megtartották, amely egyenlő a budapesti lakpénzzel. Ha tehát most kimonda­tik is, hogy az üzletvezetőségek székhelyeire nézve fentartatik a budapesti lakpénz, ez a mostani pillanatban, vagyis 1904-ben egyáltalán semmi pénzügyi különbséget nem tesz. Eredménye ennek a határozati javaslatnak csak a jövőben fog mutatkozni és akkor sem lesz valami nagy különbség a lakpénz tekinte­tében, mert a személyzeti viszonyok az uj or­ganizáczió folytán tetemes módosítást fognak szenvedni. (Ugy van! jobb felöl.) Még csak azt kérem a t. háztól, hogy Me­zőssy Béla t. képviselő ur második határozati javaslatát méltóztassék elutasítani, mert nem látok semmi okot arra, hogy a többi

Next

/
Thumbnails
Contents