Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-441

kkl. országos ülés 1904- június 11-én, pénteken. 275 személyes animozitás sokszor érvényesülhet, meg kell adni a felebbezés lehetőségét. Végül még egy-két kérdést szeretnék a szolgálati rendtartásban szabályozva látni. Az egyik vonatkozik a halálozási negyedre, a melyet annál is inkább általánosan kötelezővé kellene tenni, mert tudtommal több államosított vasntnál ez tényleg statuálva volt. A magyar államvasutaknál ez kegyelmi tény, az elnökigazgató vagy az üzletvezető mérlegeli, ha jónak látja: utalványozza, ha nem: nem. Ilyen kegyelmi tények gyakorlására csak koronás főket szokás feljogosítani; vagy ki kell mondani, hogy jogos és akkor^ kötelezővé tenni, vagy egyáltalában eltörölni. En jogosnak tartom és annak statuálását kérem. A másik dolog már kissé kényesebb, de azért nem fogok érdekes lenni. Én egyszerűen kérem a szolgálati pragmatikában kimondani azt, hogy sem igazgatók, sem igazgató-helyettesek, sem üzletvezetők, sem pedig az igazgatóság és az üzletvezetőségek szem.élyügyi referensei az államvasuti személyzetnek fogyasztási, takarék- vagy akár bármely más szövetkezetének fizetéssel vagy tantiéme-mel, igazgatósági vagy felügyelő-bizottsági tiszteletdíj jal tagjai nem lehetnek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nem akarok itt belemenni ezen kérdés taglalásába, mert ez személyes természetű. Legyen szabad azonban egy tényre utalnom, a mely már átment a közfelfogásba. (Halljuk! Halljuk!) A vasutasok fogyasztási szövetkezetében is, mint mindenütt, van egy ellenzék. Ennek az ellenzéknek élén három forgalmi tisztviselő állott. Ezek régóta szemben állottak a vezetőséggel. És mindenesetre véletlen dolog, a mikor itt április 19-én három tisztviselőt felfüggesztettek állásuktól, a mely felfüggesztés adta meg az impulzust a sztrájk kitörésére, ez a három tisztviselő ugyanaz volt, a kik ellenzékieskedtek a konzumban. Mezőssy Béla: Sajátságos! Én nem akczeptálnám véletlennek! Gr. Batthyány Tivadar: Nem ismerem közelebbről az ügyet, tehát a bona fidest fel kell tennem. De mi volt ennek a következménye? Az, hogy azt mondották a vasutasok, hogy ezt a hármat nem valami fegyelmi vétségért függesztették fel, hanem mert ott opponáltak. Ez vitt engem arra a gondolatra, t. képviselőház, hogy azt az inkompatibilitást, a mely a szolgálati rendtartásban fennáll, erre a terrénumra is átvigyük. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Végül, t. ház, még két kérdésre legyen szabad becses figyelmüket felhívnom. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a magyar államvasutak nyugdíjintézetének kérdése. Igen érdekes volna megvizsgálni, hogy ez a nyugdíjintézmény financzialiter miért sántikál. Csak utalok arra, hogy annak idején a fő- | város fejlesztése érdekében belevitték az intézet vezetőségét abba, hogy itt nagy bérházakat építsenek. Ma már tényként konstatálhatjuk azt is, hogy ezek a házak igen rosszul jövedelmeznek. Persze a sok mende-mondának itt óriási tere van: de én ezzel nem foglalkozom. Csak azt ajánlanám, hogy ha egyszer a t. miniszter ur átvizsgáltatná lakásról-lakásra, hogy kinek mennyiért vannak azok a lakások kiadva és nem lehetne-e az államvasutak nyugdíjintézetének financziáit ezeknek a házaknak és egyéb vagyonnak jobb értékesítése által kedvezőbb helyzetbe hozni, a jövedelmezőséget növelni? Mert, t. képviselőház, ezen jövedelmezőség emelésére annál is inkább szükség van, minthogy miként már Heltai Ferencz t. képviselőtársam is utalt arra, hogy a vasutasok nagyobb alapfizetéssel bírjanak és ennek megfelelőleg aránylag nagyobb nyugdijjal vonulhassanak nyugalomba szolgálati idejük betöltésével, Hogy az elérhető legyen, természetesen a járulékok emelkedésének is be kell következni; de mindenesetre nagyon megkönnyítené az én további petitumom effektuálását, ha ebbe a dologba jobban beletekintenének és egy kissé szanálnák a nyugdíjintézmény dolgát a jövedelmezőség szempontjából. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A vasutasok azután azt óhajtanák, hogy miként a középiskolai tanárok, ugy a vasutasok is 30 szolgálati év után már teljes nyugdijképességgel bírjanak. Bizonyos, hogy az a vasutas, a ki 30 esztendőn át kint forgalmi szolgálatot tett, ezt megérdemli, mert 30 évi ilyen szolgálat után ember legyen az, a ki még tovább is szolgálni képes. Persze az igazgató urakat s a többieket, a kik a bureaukban ülnek, még 30 évi szolgálat után nem tartom feltétlenül szükségesnek nyugdíjazni, hanem analóg eljárást követnék azzal, a mely a haditengerészetnél és a vasutasok bizonyos kategóriáiban meg van honosítva, hogy t. i. a vonalokon tett szolgálatot másfélszeresen számítanám. Ugy tudom, hogy a vonatvezető és kísérő-személyzet ma is már rövidebb idő alatt: 24 év alatt kapja meg a teljes penziót. Ezt kiterjeszteném oly módon, hogy legalább 30 év után teljes nyugdija legyen a forgalmi személyzetnek és a műszaki személyzet azon részének, mely kint dolgozik a szabadban, mert azt hiszem, hogy magyarázni sem kell, hogy az a forgalmi hivatalnok, a ki valamely külső állomáson egyhuzamban 24 órát szolgál; százszor kiszalad a meleg szobából a hidegre és vissza: az 30 év után körülbelül megérdemelte a teljes penziót Ajánlom e kérdést is a miniszter ur figyelmébe. Bár nem szívesen, de mégis utalni bátorkodom arra, hogy állítólag Magyarországon van még egyesülési jog és egyesülési szabadság. Azt látom, hogy joguk van a jegyzőknek, joguk van a szocziálistáknak, mint pártnak, joguk van a szabó, asztalos és a többi 35*