Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-441
276 441. országos ülés 190b június 17-én, pénteken. szakmunkásoknak — szabadelvű államban ez nem is lehet másképen — érdekeiknek istápolására egyesületekben szövetkezni. Kérdem: mi vezethette az illetékes köröket abban, hogy a magyar államvasút alkalmazottai körében tervezett szövetségnek létesítését mindeddig meghiúsították? Én jogi és gyakorlati szempontból is feltétlenül méltányosnak, igazságosnak, sőt szükségesnek tartom, hogy necsak megengedjék ezen szövetség létesítését, hanem azt a poroszok példájára atyailag támogassák is. Mert méltóztassék elhinni, hogy a szövetség nem csinál sztrájkot, de annak / meg nem engedése hozzájárult a sztrájkhoz. Ámde ha megvan az a szövetkezet s azután ugy bánnak vele, a mint illik egy 30—40 ezer emberből álló testület képviseletével szemben; ha a miniszter ur megengedi, sőt elvárja azon szövetség elnökétől vagy ügyvivőjétől, hogy ügyeiben bizalmasan bármikor is hozzáfordul mint flu az atyjához és előadja kérelmeit, sérelmeit, panaszait: akkor meg vagyok győződve arról, hogy az ilyen szövetkezés nem csak hogy ártalmára nem lesz, de hasznára lesz a köznek s vasúti intézménynek. (Élénk helyeslés balfelöl.) Bocsánatot kérek, hogy ily hosszú ideig vettem igénybe szives figyelmüket, de meg kell jegyeznem még azt, a mit t. képviselőtársam is hangsúlyozott, hogy az államvasuti alkalmazottak óriási hibát követtek el akkor, a midőn sztrájkra ragadtatták el magukat. Hibáztak elöljáróik is, a kik a kellő gondoskodást, kellő megfontolást, kellő előrelátást nem gyakorolták; a kik a kellő előrelátással nem bírtak ezen kitörés megakadályozására. Az én szemeim előtt a következők lebegnek: hibáztak felülről is és alulról is. De áll az, t. ház, hogy azok a vasutasok, a midőn belementek abba a sztrájkba és ezzel elkövették azt a nagy hibát, de megálltak egy ponton, megállította őket a hazafiasság, a hazafias érzés. Ha azok az emberek hazafias érzelmüket levetve, a nemzetköziek közé mentek volna, más lett volna az eredmény. Ezt el kell ismerni, és mert ez igy van és mert politikai és közjogi indokok is a mellett szólanak, hogy azt a kérdést a végsőig ne feszegessük, a melyet itt egyszer Tomasics képviselőtársunk feszegetett : nem akarok tovább belemenni a dologba, csak kérem, ne méltóztassék odáig vinni a dolgot, hogy ez a kérdés mindvégig, minden fórumon át feszegetve legyen, ne méltóztassék tovább menni ezen a téren, a melyen — ugy látszik — sok száz bűntettesre pályáznak, hanem vegyék elő a t. miniszter urak jó szivüket most már az erős kéz helyett, igenis, a jó szivüket és gyakoroljanak és kérjenek felülről kegyelmet. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. ház! Tekintettel az idő előrehaladottságára, a vitát most félbeszakítjuk és a jövő ülés napirendjére megteszem indítványomat. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom a t. háznak, hogy a folyó hó 18-án délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére a magyar királyi államvasutak alkalmazottai illetményeinek szabályozására szükséges költségek fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatását tűzze ki. Hozzájárul ehhez a ház? (Igen!) Ha a t. ház ehhez hozzájárul, akkor ezt határozatkép kimondom és az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 55 perczkor.)
