Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-441
hki. országos ütés 190b június Í7-én, pénteken. !273 róna megfelel-e, nem tudom, ez részletes számítás dolga, de gondoskodni kell szerintem ezen emberekről a másik irányban is, hogy t. i. azoknak, a kik ott már évekig, mint napidijasok szolgáltak, megadjuk a lehetőséget, hogy sokkal nagyobb számban, mint ma, véglegesítessenek. Tovább, azt hiszem, nem szükséges ezt a kérdést sem feszegetnem. Most legyen szabad egy igen kényes kérdésre áttérnem, és ez az előléptetés kérdése. Utalok itt egyszerűen arra, hogy a mit Mezőssy képviselőtársam e tekintetben mondott, azt magamévá teszem. De felolvasom az 1884. évi szolgálati rendtartásnak 35. §-át, a mely a hivatalnokokat A. és B. csoportba osztja, és a mely ezt mondja: »Az A. csoportba sorozottak évi 900 forint vagyis 1800 korona fizetés eléréséig évről-évre, azután 2000 forint — tehát 4000 korona, — eléréséig minden két évben lépnek elő.« Tehát megvolt az automatikus előléptetés, és pedig nemcsak az egyrangosztályuak három fizetési fokozatában, hanem fel, egészen 2000 frtig, vagyis 4000 koronáig. A 35. §. továbbá igy szól: »A B. csoportba tartozók évi 900 frt eléréséig minden két évben, azután pedig évi 1400 frt fizetés eléréséig minden három évben egy-egy fizetési osztálylyal lépnek elő.« Azt mondja továbbá: »A B. csoportba tartozó hivatalnokok a III. rangfokozatnál magasabb rangfokozatba csak az esetben léptethetnek elő, ha kiváló szakismeretüek,« vagyis, a fizetési fokozatokban való előléptetés megvolt ezeknél is ugy az A., mint a B. csoportra nézve, egészen inkluzive a harmadik fokozat I. osztályáig, az automatikus előléptetés peclig az alsó fokokban sokkal rövidebb időre volt szorítva, mint a mai javaslatban. Én azt hiszem, hogy a mit megadtak ezeknek 1884-ben, azt ma, midőn megdrágultak az életviszonyok az egész vonalon — hiszen méltóztassanak meggondolni, hogy egy szabó-sztrájk megdrágítja az embernek ruháját, a gazdasági viszonyok változása megdrágítja az élelmiszereket, megdrágultak a lakások, megdrágult az életnek minden kelléke — mondom, a mit megadtak akkor ezeknek az embereknek, egészen jogos, hogy ezt ma is megadják, (Helyeslés balfelöl.) annál inkább, mert ezzel az eljárással a protekcziós rendszer ki volna küszöbölve. Én a magam részéről nem akarok itt soká e mellett időzni. Magam előtt látom az előléptetések terén az ideális állapotot a katonaságnál. Megvan a mi hadseregünkben, megvan a honvédségünkben, ott nem mondják ugyan, hogy hány év alatt kell előlépnie, de előlép az illető abban a rangsorban, a melyben a kadetiskolából vagy az akadémiából kijön, előlép folyton, egészen a tábornoki állásig, két eset kivételével. Az egyik eset az, ha fegyelmi utón nagy vétségek miatt, a melyekkel őt nyilvánosan büntetik, egyik vagy másik alkalommal egy évre, vagy egy fél évre praetereálják. A másik eset a katonaságnál az, KEPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXV, KÖTET, a midőn rendkívüli szolgálatok elismeréséül rendkívüli előléptetésben részesül az illető. Molecz Dani: Évenkénti minősítés! Gr. Batthyány Tivadar: Engedelmet kérek, t. képviselőtársam, megvan a kvalifikáczió kérdése a katonaságnál épugy oldva, mint megvan itt. Ott van pl. a jogi vagy a műszaki képzettség, az egyetemi kvalifikáczió; külön előléptetési rangsort kívánunk nekik, a mi kontemplálva is van. A katonaságnál megkapja a külön előléptetést, a gyorsabbat, ha Generalstäbler, megkapja a gyalogos, megkapja a huszár, a tüzér különkülön. De ennek az előléptetésnek a fegyelem, a bajtársi összetartózandőság, a szolgálat iránti szeretetnek előmozdítására olyan morális ethikai momentuma van, a melyet, hogy bevált, feltétlenül generalizálnunk kell és a mely arra vonatkozik, hogy jogtalanság, protekczió nem történhetik. Merem állítani, hogyha a katonaságnál ezt az előléptetési rendszert már évek hosszú sora óta nem alkalmaznák mindenkor, nem tudnák fentartani azt a fegyelmet, azt a bajtársi szellemet, a mely, hála Istennek, megvan ma a katonaságnál. Az állami tisztviselőkre nézve igaz ugyan, hogy azt mondja a törvény, hogy külön kinevezéssel léptetik elő az egyik fizetési osztályból a másikba, de facto azonban, ha a minisztériumokban, ha pénzügyi hatóságoknál egy hivatalnokot nem léptetnek elő a sorban, annak megvan a maga nagy oka, rendszerint — megengedem,, ritkán, protekczió kérdése, üldözés — de rendszerint megvan a nagy oka. Az állami hivatalokban az a rendes, hogy sorban lépnek elő; soronkivül csak azt léptetik elő, a ki rendkívüli érdemeket szerzett és visszaszorítják, praeterálják azt, a ki erre rászolgált. Az államvasutaknál pedig 20—30 perczentet léptetnek elő soron kivül. Hogy épen az államvasutaknál lenne oly rendkívüli sok zseni és külön kapaczitás, a kiket lóhalálában kell előléptetni a többiek kárára, rovására, azt velem elhitetni senki sem fogja. (Helyeslés a baloldalon.) De azt sem tudom elképzelni és elhinni, hogy a vasúti szolgálatnál a rendes előléptetés bizonyos fokig, a III. fizetési osztályig ne volna keresztülvihető szolgálati szempontból. Hiszen oly sokoldalú szolgálat alig van, mint a vasúti. Ha az ellenőr, a főellenőr künn a vonalon nem találtatik alkalmasnak, van ezer bureau-állás, raktári állás stb., a hol egészen jól lehet alkalmazni. Azért, hogy ha előremegy a maga rendes utján, rendes sorban, ha a maga helyére állítják, — és a feljebbvalóknak kell ismerniök a kvalitásait — a kellő helyen meg fog felelni, a mint az a kapitány, az az őrnagy a katonaságnál megfelel. Én tehát az egész protekcziós rendszernek, előléptetésnek határozott ellensége vagyok, (Helyeslés a baloldalon.) Ugy a hivatalnokoknál, mint az altiszteknél, mint a szolgáknál elvül kérem kimondatni a sorban való előléptetést és elvül kérem kimondatni, hogy elás