Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-441

2^2 Hl. országos ülés 190í június 17-én, péntekén nősen a mozdonyvezetőkre nézve, a kiket, a mint Mezőssy Béla t. képviselőtársam utalt erre, kineveztek csak azért, mert nincsen meg a teljes négy polgári osztálynak megfelelő kvalifikácziója, a mely szükséges ahhoz, hogy mozdonyvezetőnek nevezzék ki, hanem van neki egy-kettő vagy három polgári osztálya, szolgai állásban fűtőnek, előfűtőnek, de pár évi gyakorlat után mozdonyvezetői teendőket végez. Nem lehet azonban mozdonyvezetővé, hanem masiroz végig az egész Bzolgai soron és csak ha a legfelsőbb fokozatba jött, akkor bocsátják a mozdonyvezetői vizsgára és csak igy lehet belőle mozdonyvezető. Ez volt régebben az uzus. Most az almozdonyvezetői állás szervezésével ezt szankczionálják. Én azonban ezt az eljárást nem helyeslem és, a nélkül, hogy a szót szaporítanám, a magam részéről az almozdonyvezetői állás egyszerű törlését kérem és az arra alkalmasakat, ha nincs is 4 polgári osztályuk, mozdonyvezetőkké tartom kinevezendőknek. Még egy momentum van és azt hiszem, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur ebben igazat fog nekem adni, hogy a mozdonyvezetőket egészen különös figyelemre kell méltatni, mert az a teendő, az a kötelesség és az a felelőség, mely azoknak az embereknek vállait nyomja, megkívánja, hogy azokat a kenyéradó államkincstár, mint a vasúti üzem tulajdonosa, teljesen méltányos és igazságos ellenszolgáltatásban részesítse. Eddig a mozdonyvezető három fokozatban mehetett fel a mozdonyvezetői állásra és mehet fel a mozdonyfelvigyázói állásra. Nagyon kérem, méltóztassék arra gondolni, hogy, ha már a szolgaszemélyzet sorában kénytelen lenne kezdeni a mozdonyvezető — mit nem helyeslek — pályáját, ha ezt meghagyja a t. kormány, akkor legalább a 'főmozdonyvezető állásokat szaporítsa, hogy ezeknek legalább az életük végén, mikor nyugdíjba készülnek menni, magasabb illetményük legyen. Legyen szabad egy másik kérdést is a t. miniszter ur figyelmébe ajánlani, a melynek orvoslása szintén feltétlenül jogos és méltányos. Itt van elsősorban a művezető és a mozdonyfelvigyázói állás. Ezek a férfiak ma már jórészt felsőbb ipariskolát végeztek, meg van a jogosultságuk az egyéves önkéntesi szolgálatra, igen fontos teendőket végeznek, a mennyiben a műhelyekben a mérnökökkel parallel a legfontosabb teendőket végzik, ők vezetik a munkásokat, ők ellenőrzik a munkának jó teljesítését és az ő kezükben van letéve az, hogy az államvasutak műhelyéből mind olyan jó és alapos munka kerül ki. A mint mondottam, meg van a felsőbb iskolai kvalifikácziójuk, meg van az egyéves önkéntesi jogosultságuk; ott, ha leteszik a tiszti vizsgát, tartalékos tisztek lehetnek, az államvasút pedig egyszerűen az altisztek közé sorozza őket. De jól distingváljunk, t. képviselőház; nem minden mozdonyfelvigyázóra és nem minden művezetőre akarom a hivatalnoki státust kiterjesztetni, hanem csak azokra, a kik felsőbb ipariskolát végeztek. Mert ha ipariskoláinkat nem honoráljuk, vagy ilyen rosszul honoráljuk, akkor ugyan kinek lesz kedve az ipariskolák látogatására és elvégzésére? Egy másik dolog, t. ház, az, hogy a t. miniszter ur egy uj szolgálati vagy fizetési ágat: az őrszolgálati ágat létesítette. Nekem ez ellen abszolúte semmi kifogásom nincsen, sőt azt helyeslem. De ezek után azután besorozza az igen t. miniszter ur azt a specziális intézményt, a melyet pár évvel ezelőtt Fiúméban létesítettek, t. i. a szabad kikötők területén működő tűzoltók intézményét, tüzőrök czimén a 3. fizetési fokozatba 600 korona fizetéssel, öt évi előlépéssel. A bizottsági jelentés azt mondja, hogy ezek az emberek leginkább mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozhatnak, tehát mellékkeresetük van és igy méltányos, hogy ezek kisebb fizetésbe soroztassanak és azt is mondja, hogy ezeknek az embereknek semmi kvalifikácziójuk nincs, ezek napszámosok. Már pedig ezen fiumei tűzoltóknak van kvalifikácziójuk, mert a pályázati felhívásban kimondatik, hogy nem mindenkit vesznek be, hanem csak magas munkásokat, ácsokat, kőműveseket stb., tehát mesterembereket, a kiknek van szakképzettségük. Azonkívül tudjuk, hogy Fiúméban legdrágább az élet. Minden továbbiak nélkül kérem a miniszter urat, hogy ezeket feltétlenül a szolgai osztályba visszahelyezni méltóztassék. Kénytelen vagyok még egy ilyen detailkérdésre a miniszter ur figyelmét felhívni és ez vonatkozik a magyar államvasutak bérbeadott hajós személyzetére. Természetesuek tartom, helyeslem is azt, hogy ezen személyzetről, mely a folyam és tengerhajózási társaság bérletében van, itt gondoskodva nincs, de kérem a t. miniszter urat, legyen kegyes figyelemmel kisérni, hogy ezek az emberek, ha már ez alkalommal fizetésjavitást nem is kapnának, megkapják azokat az illetményeiket, a melyeket átadásuk alkalmával egy miniszteri rendelet részükre statuált. Azért említem ezt fel, mert tudomást szereztem arról, hogy aggályok vannak az érdekelt körökben, s azt hiszem, szolgálatot teszek az ügynek, ha ezt itt felhozom. (Helyeslés.) Ha az őrszemólyzeti osztályról beszélek, kénytelen vagyok arra utalni, hogy az államvasutnak van circa 37 ezer állandó és circa 40 ezer ideiglenes alkalmazottja. Ezeket az ideiglenes alkalmazottakat két kategóriába osztom ; az egyikbe azok tartoznak, a kik igazán csak mint napszámosok egyszer dolgoznak, másszor nem, a másikba pedig azok tartoznak, a kik állandóan dolgoznak a vasútnál. Ezekről gondoskodni kell két irányban. Az egyik irányban a miniszter ur, — teljes elismerés illeti őt ezért — már megtette a kezdeményezést, midőn a nyugbér létesítésére a költségvetés összeállításánál gondolt. Hogy az a 114.000 ko-