Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-441

hki. országos ülés 190b tenni. Megtörtént néhány hét alatt, t. miniszter ur? Nem! Azután, t. ház, márczius 21-én, a midőn én itt szóba hoztam a vasutasok ügyét és kértem a kormányt, hogy az Isten szerelmére tegyen valamit: akkor azt mondotta a t. pénzügyminiszter ur, hogy majd a budget során, majd ha a budget le lesz tárgyalva; siettessék tehát az urak a budget letárgyalását. Tehát 3—4 héttel előbb a miniszter ur egyik közege kilátásba helyezte, hogy a kérdés pár hét alatt megoldva lesz, mig röviddel reá maga a pénzügyminiszter ur hónapokkal halasztja el a fizetésrendezés aktuálissá tételét. Bocsánatot kérek, ebben nem volt elég előrelátás, ez nem volt megfontolt eljárás és igy egészen helyesen mondhatta Mezőssy Béla t. képviselőtársam, hogy nemcsak a vasutasok, de a t. vezető személyiségek is okozták azon bajokat, a melyek előállottak. (TJgy van! ügy van! a bal- és a szás'óbalóläalon.) A magam részéről megjegyzem, hogy nagyon szerettem volna, ha ez az egész vasúti kérdés nem ilyen törvényjavaslat formájában szabályoztatnék, hanem ugy, a mint szabályozták az állami tisztviselők, a megyei tisztviselők és a jegyzők fizetésrendezésének kérdését. (Egy hang jobb/elöl: Ideiglenesen ?) Igenis, szabályoztatott ideiglenesen és van egy törvényjavaslat, a melyben véglegesen szabályozzuk a kérdést, és pedig elejétől végig magában a törvényben terveztetik a szabályozás. A megyeiekét és a jegyzőkét pedig törvényben szabályoztuk máris. Ha t. barátom figyelemmel olvasta a törvényjavaslatot, láthatta, hogy maga a törvényjavaslat nem mond mást, mint hogy három szakaszban hiteleket állapit meg és minden egyébnek elintézését részben az igen rövid és nem világos indokolásban, részint pedig a terjedelmesebb, valamivel világosabb, de még mindig nem egészen világos bizottsági jelentésben kontemplálja. Ezek mind, megengedem, némileg kézzelfogható, tájékoztató adatok arra nézve, hogy a t. pénzügyi bizottság hogy óhajtaná ezen ügyeket rendezni, de ez természetesen nem köti a minisztert és korántsem köti ugy, mint ha törvény intézkednék. És itt, t. ház, kénytelen vagyok utalni arra, a mit április végén, a midőn a sztrájk idejében felszólaltam, itt elmondtam, hogy t. i. daczára annak, hogy én értem, hogy a vasutasok azt kívánják, hogy egész fizetésrendezésük, szolgálati pragmatikájuk törvénybe iktattassák ; daczára annak, hogy én is ezt tartanám minden körülmények között a leghelyesebb megoldásnak: megint csak utalok azon körülményekre — a nélkül, hogy azoknak itt kifejezést adnék — a melyeknél fogva magyar hazafias szempontból nem tartható helyesnek, okosnak és eszélyesnek, hogy mi törvénybe iktassuk ezt a dolgot és ezért keresek egy más megoldást, a mely a kérdés lényegére nézve mégis biztosítékod nyújt. Ismétlem, nem helyes eljárás ' törvénybe iktatni ezen dolgokat, mert ez bizonyos oldalról félremagyarájunius 17-én, pénteken. Ili zásokra adhatna okot. Az igen t. miniszter ur sokkal jobban tudja, mint én, hogy miért nem akarom én ezt törvénybe iktatni és miért keresek más megoldást. Leghelyesebb lenne nézetem szerint, ha az igen t. miniszter ur vállalkoznék a kérdések ezen egész komplexumának, a fizetésrendezésnek, az előléptetési kérdésnek, a szolgálati szabályzat módosítása kérdésének — talán sokkal helyesebb volna egy uj szolgálati szabályzat létesítése — rendeleti utón való rendezésére (Elénk helyeslés balfelöl.) és erről a t. háznak egy éven belül részletes jelentést tenne, a mely jelentést azután a ház letárgyalhatná, tudomásul vehetné, a mi minden irányban több biztosítékot nyújtana, mint ha egyszerűen egy miniszteri rendelet adatnék ki, a melyet azután más miniszter bármiképen módosíthatna. Ezek előrebocsátása után áttérek magára a fizetésrendezés kérdésére és itt elsősorban kijelentem, hogy csatlakozom Mezőssy Béla t. képviselőtársam azon véleményéhez, a mely szerint az alapfizetés a vasúti hivatalnokoknál az 1400 korona helyett 1600 koronában lenne megállapítandó. Indítványt természetesnn nem adok be, mert hiszen az egész törvényjavaslat formája erre módot sem ad; bővebben nem is indokolom, mert megtette azt előttem szóló t. képviselőtársam, csak egy kérdésre vagyok bátor utalni és ez vonatkozik arra, hogy a pénzügyi bizottság jelentésében egy olyan passzust látok, a mely kiparirozza azt, hogy a posta- és távirdaalkalmazottak, kiknek szintén érettségi és szakvizsgái kvalifikácziójuk van, 2000 korona alapfizetést kapnak és ezt — nem akarom most itt felolvasni — oly fordulattal magyarázza, melyből — nagyon félek — a szegény postások fognak károsodni és előbb-utóbb nem a vasúti hivatalnokok fizetését fogják emelni, hanem amazokat fogják degradálni. Kérve kérem a t. kormányt, hogy erre az útra térni ne méltóztassék, mert azok is legnagyobb részt családos szegény emberek, a kik városokban laknak drága megélhetési viszonyok között. Ezeket azért ne méltóztassék sújtani, s méltóztassék elhinni, hogy az a pár ezer korona, a mit ez a differenczia kitesz, a 4 — 500 milliós hadügyi kiadások mellett az állami háztartást megingatni nem fogja. Az altisztekre és a szolgákra nézve vagyok bátor egy körülményre felhívni a t. ház figyelmét, a mely szerintem szintén szanálást igényel. Az uzus az, hogy kinevezik ezeket a vasúti alkalmazottakat a szolgai sorba és végeztetnek velük altiszti teendőket, de csak akkor juttatják be őket az altiszti rangsorba, mikor a szolgai rangsoron végig már évek során át előléptek. Azt hiszem, hogy ha az a szolgai rangba beosztott ember képes arra, hogy az altiszti teendőket teljesítse és ha arra tényleg alkalmazzák is, akkor feltétlenül joga van arra, hogy az altisztek sorába tényleg be is jusson, A mi egyáltalában az altisztekre nézve áll, áll az külö-