Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-441

268 Hl. országos ülés 1904 június 17-én, pénteken. test élvezett, az a maga nyugdiját csak a törzsfizetés után kapja és így egy családnak, a mely évek hosszú során át hozzászokott — a maximumot veszem — 2000 forint jövedelemhez, egyszerre meg kell szoknia azt, hogy 6 — 700 forint nyugdíjból éljen meg. Ezt én olyan igazságtalanságnak tartom, t. képviselőház, a mely rendkívül szembeszökő és a melyet feltétlenül orvosolni kellene olyformán, hogy az illető alkalmazottak törzsfizetése legyen magasabb, a mire azután nyugdíjigénye is legyen, mellékjövedelme pedig legyen kisebb. (Helyeslés a haloldalon.) Orvosolni továbbá azzal is, hogy az összes mozdonyvezetők az altiszti fizetési osztályokba soroztassanak. Azt mondhatná azonban bárki is, hogy épen az ellenzék részéről támasztatnak ilyen igények és követelések, a melyek az államtól mindenesetre bizonyos pénzügyi áldozatokat kivannak. Azt mondhatnák: honnan fedezzük ezt ? Nagyon egyszerű! Sehonnan másunnan, mint annak a bürokratikus szervezetnek a megszüntetésével, a mely ma a magyar államvasutak igazgatóságánál annyira felesleges, feloldásával azon vállalati szerződéseknek, a melyek abnormis terheket raknak a magyar állam vállaira. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hogy ha ezen a téren több lelkiismeretességet, szigort és fegyelmet fogunk alkalmazni, akkor mindaz a költség, igény, a mit támasztottam, bőven meg fog térülni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezeknek előrebocsátása után a javaslatot általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket báró Feüitzsch Arthur foglalja él.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik ? Daróczy Aladár jegyző: Gróf Batthyány Tivadar! íGr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Azon igen érdekes, szakszerű felszólalás után, a melyet az imént Mezőssy Béla t. képviselőtársunk részéről hallottunk, meg van könnyítve a helyzetem, a mennyiben nem akarván a t. ház becses figyelmét az okvetlenül szükségesnél tovább igénybe venni, abban a szerencsés helyzetben leszek, hogy felszólalásom során több izhen egyszerűen utalhatok azon igazságokra, a melyeket t. képviselőtársam itt elmondott. Én ezen kérdést, a melynek előzménye annyi bajt, sérelmet, szenvedést és kárt okozott, azzal a tárgyilagossággal akarom pertraktálni, a melylyel pertraktáltam kezdettől fogva; kerülni akarok minden pikantériát, minden erősebb ezót és kifejezést, ezzel szemben azonban igen kérem a t. házat, legyen kegyes becses figyelmével kitüntetni. (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom, t. ház, hogy azon jogi kérdéssel, vájjon az államvasuti alkalmazott köztisztviselő-e vagy nem, lehetőleg keveset akarok foglalkozni, csak épen annyit, a mennyi beszédem fonalához okvetlenül szükséges. Nem akarok pedig itt foglalkozni vele azért, mert e kérdés ez idő szerint az országnak, nem tudom, hány bírósága előtt fekszik, és még a látszatát is kerülni akarom annak, mintha en itt, ezen teremből a bíróságoknak hatáskörét bármikép befolyásolni akarnám, (Helyeslés.) mert szerintem ép ugy kell nekünk tekintettel lennünk arra, hogy a bíróságok befolyásolásától távol álljunk, miként figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a bíróságok a törvényhozás jogaiba bele ne avatkozzanak. (Helyeslés a baloldalon.) Magáról a sztrájk eseményeiről szintén csak néhány szóval fogok megemlékezni ugyanazon okból, mert kapcsolatban állanak azon kérdésekkel, a melyeket a biróságok az ország minden részében ez idő szerint tárgyalnak. Ezek után legyen szabad a t. ház figyelmébe ajánlanom azt, hogy a mióta az igen t. kormány itt a különböző tisztviselők fizetésének rendezését napirendre tűzte, a mióta ezen kérdésekkel a t. ház foglalkozik, én mindig azon az állásponton állottam és állok ma is, ennek kifejezést is adtam ismételten a házban, hogy ha már belefogtunk ezen kérdések tárgyalásába: méltóztassék a t. kormány és a t. ház ezen kérdéseket egyszerre alaposan elintézni, nehogy állandóan izgatásoknak, agitáczióknak, sérelmeknek, korteskedéseknek képezze alapját az, hogy folyton újból és újból legyünk kénytelenek ily kérdéseket bolygatni, szorgalmazni. (Helyeslés balfelöl.) Én megengedem, sőt konstatálom, hogy ellenzéki taktikai szempontból ránk nézve kedvezőbb lenne, ha a kérdések véglegesen és alaposan el nem intéztetnének. De nem nézem és nem szabad néznünk egyikünknek sem — jól mondotta ezt Mezőssy Béla t. képviselőtársam — a taktikai, a politikai, a kortesmomentumokat, hanem az országos érdekeket kell nézni, arra kell tekintenünk, arról kell gondoskodnunk, hogy az államnak és az állam üzemeinek összes alkalmazottai olyan helyzetbe jussanak, a melyben minden méltányos és jogos igényeik ki vannak elégítve, hogy azután évek során át ilyen, legalább nagyobbmérvű kiadásokról gondoskodnunk egyáltalában ne kellessék. (Helyeslés balról.) A mi már most az egész kérdésnek tömegét illeti, én felszólalásom során azok komplexumát három részre osztom. Az egyik vonatkozik ezen mozgalmaknak előzményeire, azon okokra, a melyek odáig vitték a dolgot, hogy egy igen sajnos és feltótlenül elitélendő eset történt, hogy t. i, az államvasuti alkalmazottak sztrájkba mentek. Felszólalásom második részé«