Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-441
Hl. országos ülés 1904- június 17-én, pénteken. 267 Heltai Ferencz előadó: Nem, csak a fokozatokban. Mezőssy Béla: Nagyon fogok örvendeni, ha a kereskedelmügyi miniszter ur meg fog nyugtatni a tekintetben, hogy ezen' státuskiegyenlités nem a költségek keretén belül, hanem azon túlterjedőleg fog felvétetni az államvasuti igazgatás költségei terhére. Ez mindenesetre lényegesen javitanáa helyzetet, de'ahogy én a magyar költségvetések összeállításának technikai részét ismerem, nagyon tartok tőle, hogy a kereskedelemügyi miniszter urnak a legjobb akarat mellett is meg fog gyűlni a baja a pénzügyminiszter úrral. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Elintézik maguk közt!) Már pedig ezt a kérdést nem lehet rájuk hagyni, mert ha maguk közt intézik el, a mint azt t. barátom közbeszólásában kifejezi, akkor az annyit jelent, hogy ebben a csatában a kereskedelemügyi miniszter ur feltétlenül vesztes lesz. Ha tehát azt kívánjuk, hogy a státuskiegyenlités, a mely a fokozatos előléptetés szempontjából tényleg feltétlenül szükséges és indokolt, necsak papiroson maradjon, akkor én azt hiszem, számszerűleg meg kell mondani a kereskedelemügyi kormánynak azt, hogy minő összeg az, a mely erre a czélra szükségeltetik és kérjen a háztól felhatalmazást, hogy ezen összeget a költségvetés keretében fokozatosan beilleszsze. Vagy komoly ez a szándék, a mely a határozati javaslat mögött rejtőzik és akkor ez csak így effektuálható, vagy pedig nem komoly és akkor ne hintsünk egyszerűen port az államvasuti alkalmazottak szemébe. (Elélik helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. előadó ur foglalkozott a szolgálati szabályzat rendezésének kérdésével is. Mikor én ezt a kérdést a pénzügyi bizottságban előhoztam, akkor még nem voltam tájékozva tökéletesen róla és egészen akczeptáltam a kereskedelemügyi miniszter urnak azt a válaszát, hogy hiszen megvan a vasutasok szolgálati szabályzata, hát, mit akarnak? Bocsánatot kérek, ebben a szolgálati szabályzatban elő van irva egy maszsza lapon keresztül, hogy mit köteles megtenni a vasutas, de, hogy joga a szabadlevegő szivásán kivül van-e még valamihez, arról szó sincsen, Csak egy pár anomáliát, a melyre a t. előadó ur is czélzott előadásában, t. i. az éjjeli szolgálat. Ezért semmiféle külön díjazást az a vasúti hivatalnok nem kap. De hol van még egy olyan szervezet a világon, a hol, mint az államvasuti alkalmazottaknak, szabadságra sincsen joguk. Nincsen egyetlenegy államvasuti alkalmazott sem, a kinek joga volna arra, hogy egy-egy évben szabadságot kérhessen. Vagy színlelnie kell és orvosi bizonyitványnyal kell valami betegséget igazolnia, tehát lealacsonyítania hivatalnoki méltóságát, vagy pedig nincsen joga, hogy szabadságra mehessen. Hogy a mai korban, a mikor szocziális kérdésekkel foglalkozunk, a mikor a munkások munkaidejét törvényileg igyekszünk szabályozni, létezzék egy szervezet, a mely r et a t. kormány pláne állami szervezetnek kivan minősíteni, a hol az alkalmazottaknak joguk sincsen a szabadság kérésre: bocsánatot kérek, ez határozottan ázsiai állapol ' T. képviselőház ! Én befejezhetném különben is hosszura nyúlt beszédemet. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Pusztán csak két specziális sérelemre hívom fel a kereskedelemügyi miniszter ur figyelmét és ezek közül az eiső épen olyan természetű, a mely a kereskedelemügyi miniszter ur szivéhez is közel állhat, tudniillik az államvasutaknál alkalmazott mérnökök sorsa. Az ő állapotuk egyenesen szégyenletes. Ha én egy fizetésemelési vagy fizetésjavitási kérdést tárgyilagosan elbírálok, előttem mindig ott lebeg a háttérben az a gondolat, hogy vannak tisztviselők, a kik bizonyos mértékig megengedett, bizonyos mértékig meg nem engedett formában is mellékjövedelemre tehetnek szert. De ez ebben az esetben nem fordulhat elő. Már pedig, t. képviselőház, hogy minő nyomorúságosan vannak oklevéllel biró tisztviselők, alkalmazottak fizetve, erre vonatkozólag egyszerűen hivatkozom arra a mellékletre, a melyet a t. előadó ur e tekintetben beterjeszteni szives volt. Miután ez a kérdés úgyis rendelet formájában fog elintéztetni, én figyelmébe ajánlom a t. kereskedelemügyi miniszter urnak ugy a fűtőháznál, mint az osztálymérnökségnél és egyéb, a vonalakon alkalmazott mérnökök fizetésjavitásának kérdését. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Másik megjegyzésem, t. képviselőház, az altisztek egyik létszámára vonatkozik, t. i. a mozdonyvezetőkre. Ezt is csak egész röviden kívánom megemlíteni. (Halljuk! Halljuk !) Ezelőtt, t. képviselőház, az volt a rendszer, hogy a mozdonyvezetők mindannyian az altiszti kar körébe tartoztak. Nem tudom, hogy milyen indokból, most ezeket az almozdonyvezetőket degradálták. Heltai Ferencz előadó: Nem most! Mezőssy Béla: Lehet, hogy az időpontban tévedek, de az bizonyos, hogy a szolgák közé osztották be. T. képviselőház! Ennek az etikai jelentőségével nem akarok foglalkozni. De egyet ne méltóztassanak figyelmen kivül hagyni és ez az, hogy az a mozdonyvezető, a ki a vasúti szolgálat körében a legexponáltabb állást tölti be, csak addig keres magának és családjának tisztességes jövedelmet, tisztességes megélhetést, a mig szolgálatban van. Miért? Azért, mert szénmegtakaritás, utiátalány, kilométerpénz czimén az a hiány, a mely fizetésénél szükségszerűleg jelentkezik, addig, a mig dolgozik, a mig szolgálatban áll, pótolva lesz. De ha egyszer erői fogytán abba a helyzetbe kerül, hogy nyugdíjba kell mennie, szolgálatképtelen lesz, akkor mi a helyzet? Az, hogy az a mozdonyvezető, a ki — tegyük fel — 2000 forint fize34*
