Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-441

Hl. országos ülés 1904- június 17-én, pénteken. 267 Heltai Ferencz előadó: Nem, csak a foko­zatokban. Mezőssy Béla: Nagyon fogok örvendeni, ha a kereskedelmügyi miniszter ur meg fog nyug­tatni a tekintetben, hogy ezen' státuskiegyen­lités nem a költségek keretén belül, hanem azon túlterjedőleg fog felvétetni az államvasuti igaz­gatás költségei terhére. Ez mindenesetre lénye­gesen javitanáa helyzetet, de'ahogy én a magyar költségvetések összeállításának technikai részét ismerem, nagyon tartok tőle, hogy a kereske­delemügyi miniszter urnak a legjobb akarat mel­lett is meg fog gyűlni a baja a pénzügyminiszter úrral. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Elintézik maguk közt!) Már pedig ezt a kérdést nem lehet rájuk hagyni, mert ha maguk közt intézik el, a mint azt t. barátom közbeszólásában ki­fejezi, akkor az annyit jelent, hogy ebben a csatában a kereskedelemügyi miniszter ur fel­tétlenül vesztes lesz. Ha tehát azt kívánjuk, hogy a státuskiegyenlités, a mely a fokozatos előléptetés szempontjából tényleg feltétlenül szük­séges és indokolt, necsak papiroson maradjon, akkor én azt hiszem, számszerűleg meg kell mondani a kereskedelemügyi kormánynak azt, hogy minő összeg az, a mely erre a czélra szükségel­tetik és kérjen a háztól felhatalmazást, hogy ezen összeget a költségvetés keretében fokozato­san beilleszsze. Vagy komoly ez a szándék, a mely a határozati javaslat mögött rejtőzik és akkor ez csak így effektuálható, vagy pedig nem komoly és akkor ne hintsünk egyszerűen port az államvasuti alkalmazottak szemébe. (Elélik helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. előadó ur foglalkozott a szolgálati sza­bályzat rendezésének kérdésével is. Mikor én ezt a kérdést a pénzügyi bizottságban előhoz­tam, akkor még nem voltam tájékozva tökélete­sen róla és egészen akczeptáltam a kereskede­lemügyi miniszter urnak azt a válaszát, hogy hiszen megvan a vasutasok szolgálati szabály­zata, hát, mit akarnak? Bocsánatot kérek, ebben a szolgálati szabályzatban elő van irva egy maszsza lapon keresztül, hogy mit köteles megtenni a vasutas, de, hogy joga a szabad­levegő szivásán kivül van-e még valamihez, arról szó sincsen, Csak egy pár anomáliát, a melyre a t. előadó ur is czélzott előadásában, t. i. az éjjeli szolgálat. Ezért semmiféle külön díjazást az a vasúti hivatalnok nem kap. De hol van még egy olyan szervezet a vi­lágon, a hol, mint az államvasuti alkalmazottak­nak, szabadságra sincsen joguk. Nincsen egyet­lenegy államvasuti alkalmazott sem, a kinek joga volna arra, hogy egy-egy évben szabadsá­got kérhessen. Vagy színlelnie kell és orvosi bizonyitványnyal kell valami betegséget igazol­nia, tehát lealacsonyítania hivatalnoki méltósá­gát, vagy pedig nincsen joga, hogy szabadságra mehessen. Hogy a mai korban, a mikor szocziá­lis kérdésekkel foglalkozunk, a mikor a mun­kások munkaidejét törvényileg igyekszünk sza­bályozni, létezzék egy szervezet, a mely r et a t. kormány pláne állami szervezetnek kivan minő­síteni, a hol az alkalmazottaknak joguk sincsen a szabadság kérésre: bocsánatot kérek, ez hatá­rozottan ázsiai állapol ' T. képviselőház ! Én befejezhetném külön­ben is hosszura nyúlt beszédemet. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Pusztán csak két specziális sérelemre hívom fel a kereskedelemügyi miniszter ur figyelmét és ezek közül az eiső épen olyan természetű, a mely a kereskedelemügyi miniszter ur szivéhez is közel állhat, tudniillik az államvasutaknál alkalmazott mérnökök sorsa. Az ő állapotuk egyenesen szégyenletes. Ha én egy fizetésemelési vagy fizetésjavitási kérdést tárgyilagosan elbírálok, előttem mindig ott le­beg a háttérben az a gondolat, hogy vannak tisztviselők, a kik bizonyos mértékig megenge­dett, bizonyos mértékig meg nem engedett for­mában is mellékjövedelemre tehetnek szert. De ez ebben az esetben nem fordulhat elő. Már pedig, t. képviselőház, hogy minő nyomorúságo­san vannak oklevéllel biró tisztviselők, alkal­mazottak fizetve, erre vonatkozólag egyszerűen hivatkozom arra a mellékletre, a melyet a t. előadó ur e tekintetben beterjeszteni szives volt. Miután ez a kérdés úgyis rendelet formá­jában fog elintéztetni, én figyelmébe ajánlom a t. kereskedelemügyi miniszter urnak ugy a fűtőháznál, mint az osztálymérnökségnél és egyéb, a vonalakon alkalmazott mérnökök fize­tésjavitásának kérdését. (Élénk helyeslés a bal­oldalon.) Másik megjegyzésem, t. képviselőház, az altisztek egyik létszámára vonatkozik, t. i. a mozdonyvezetőkre. Ezt is csak egész röviden kívánom megemlíteni. (Halljuk! Halljuk !) Ezelőtt, t. képviselőház, az volt a rendszer, hogy a mozdonyvezetők mindannyian az altiszti kar körébe tartoztak. Nem tudom, hogy milyen indokból, most ezeket az almozdonyvezetőket degradálták. Heltai Ferencz előadó: Nem most! Mezőssy Béla: Lehet, hogy az időpontban tévedek, de az bizonyos, hogy a szolgák közé osztották be. T. képviselőház! Ennek az etikai jelentő­ségével nem akarok foglalkozni. De egyet ne méltóztassanak figyelmen kivül hagyni és ez az, hogy az a mozdonyvezető, a ki a vasúti szol­gálat körében a legexponáltabb állást tölti be, csak addig keres magának és családjának tisz­tességes jövedelmet, tisztességes megélhetést, a mig szolgálatban van. Miért? Azért, mert szén­megtakaritás, utiátalány, kilométerpénz czimén az a hiány, a mely fizetésénél szükségszerűleg jelentkezik, addig, a mig dolgozik, a mig szol­gálatban áll, pótolva lesz. De ha egyszer erői fogytán abba a helyzetbe kerül, hogy nyugdíjba kell mennie, szolgálatképtelen lesz, akkor mi a helyzet? Az, hogy az a mozdony­vezető, a ki — tegyük fel — 2000 forint fize­34*

Next

/
Thumbnails
Contents