Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-441

266 Hl. országos ülés 1904- június 17-én, pénteken. javaslatban azonban, a melyet elfogadásra ajánlott, egy finom distinkczióval attól lényegesen eltér. (Heltai Ferencz előadó tagadólag int.) Meg fogom magyarázni, és igy is van. T. ház! Az állainvasutasok lakbérsérelme egy oly lényeges kérdés volt, a mely a nagyközönséget rendkívül izgatta és épen ebből kifolyólag csak lehető rövidséggel ki akarom fejteni a kérdésnek e részét is. Az államvasuti alkalmazottak eddig két lakbérosztályba voltak sorozva. Budapest és Fiume, az üzletvezetőségek székhelye és azon kilencz város szerint, a melyre a t. előadó ur is hivatkozott és a többi lakbérosztályok. Most a t. kormány által benyújtott törvényjavaslat ezt egyszerűen kasszálta, és az államvasuti alkalmazottaknak összes tömegét beosztotta az állami tisztviselők lakbér osztályaiba. Köteles vagyok kijelenteni, hogy az a törekvés, mely ebben nyilvánul, részemről teljesen indokoltnak látszik. Mert én nem látom megengedhetőnek, hogy miért mér az állam más mértékkel az államvasuti tisztviselők és alkalmazottakkal szemben, mint pl. az állami tisztviselőkkel szemben? Hogyha azonban egy ilyen intézkedést tesz a kormány, ezen intézkedésnek legelemibb feltétele, hogy a szerzett jogokat respektálja. (Igaz! TJgy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Ha pl. a kormány törvényjavaslata azt mondta volna, hogy az ezentúl kinevezendő vasúti alkalmazottat, ugy a hivatalnoki kar, mint a szolgák és az altiszti kar egész vonalán, be fogom osztani az állami tisztviselők lakbéreinek egyes osztályaiba, az ellen senkinek semmiféle kifogása, nézetem szerint, nem lehetett volna. De viszont a fizetésemelést olyformán csinálni meg, hogy a szerzett jogokat itt .respektáljak, amott pedig semmibe veszszük, ez, t. képviselőház, az osztóigazság elvével homlokegyenest ellenkezik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Epén ezért, ugyanazon indokok alapján, a melyeket a t. előadó ur kifejteni szives volt, a magam részéről ebben az irányban egy határozati javaslatot kívánok beterjeszteni, a melyet különben a pénzügyi bizottságban is volt szerencsém előterjesztem, hogy ezen a szerzett jogon esett csorba is kiköszörültessók. Határozati javaslatom igy szól (olvassa): TJtasittatik a kormány, hogy a jelenleg alkalmazásban lévő vasúti alkalmazottakra nézve a most érvényben lévő lakbérszabályzat határozatai tartassanak meg szolgálati idejük egész tartamára és csakis az újonnan kinevezett hivatalnokok és egyéb alkalmazottak soroztassanak a törvényjavaslat indokolásában jelzett lakbérosztályokba. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hock János: Ezt én is aláírom! Mezőssy Béla: Harmadik fősérelme volt a vasúti alkalmazottaknak — sajnos, e tekintetben a törvényjavaslat semmit sem segit — a kezdő fizetések alacsony volta. Nem kívánok itt azoknak a nagyon érdekes adatoknak ismétlésébe és bővebb fejtegetésébe bocsátkozni, a melyeket erre vonatkozólag egy kiváló szakember, Dobieczky Sándor a pénzügyi bizottság ülésén előadni szükségesnek látott. De mégis szükségesnek tartom ráutalni, hogy pl. a jegyzők fizetésének minimumát a törvény 1600 koronában állapította meg, — pedig tudvalévőleg a jegyző fizetése inkább csak mellékjövedelem viszonyítva azon szolgáltatásokhoz, a melyeknek ők másfelől részesei — a posta- és távirda igazgatás körében a kezdő fizetés szintén 1600 korona és csakis a 11-ik fizetési osztályban, vagyis ott, a hol a minősítés csak a négy gimnäziális osztály és az igazgatóság keretében letett szakvizsga, állit fel 1400 koronás kezdő fizetést a törvény. Igy tehát határozott igazságtalanság, hogy a vasúti tisztviselőknek is, a kiknek érettségit kell tenni, tanfolyamot kell végezniök — tehát magasabb kvalifikácziőval birnak, a mellett három négy évig kell gyakornokoskodniuk — most is 325 ilyen gyakornok van — a kezdő fizetés csak 1400 korona, A méltányosság legelemibb feltételének tartanám azt, hogy kezdő fizetésük ekvivalens legyen a posta- és távirdatisztekével annyival inkább, mert akár a szolgálat nehézsége, akár az a rizikó, a melynek folytonosan ki van téve az a vasúti alkalmazott, a midőn fél lába folyton a börtönben van, _ ezt az egyenlőséget határozottan indokolja. Én a kezdő fizetést tehát 1600 koronában kívánom megállapítani, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már most reá kell térnem az előadó urnak két megjegyzésére, a melytől ő valami roppant nagy dolgot remél. Az egyik a státusrendezés kérdése. Azokat az indokokat, a melyek a státusrendezést szükségessé teszik, ismételni nem kivánom, mert e tekintetben a t. előadó úrral teljesen egyetértek, hanem én azt hiszem, hogy ez a határozati javaslat, a melyet ő itt benyújtott, semmi egyéb, mint tiszta papirosjog, a melynek az életben nagyon kevés eredménye lesz. Megmagyarázom, hogy miért. (Halljuk! Halljuk !) A t. előadó ur ezzel a kérdéssel bizonyára jobban ismerős mint én, mert ennek a tárezának ő már régi idő óta előadója. Azt hiszi talán a t. előadó ur, hogy az előző kereskedelemügyi miniszterek passzióból hagyták meg a státusnak ezt az egyenlőtlenségét. Bizonyára nem, hanem azért, mert nem állott megfelelő pénzösszeg rendelkezésükre, hogy a státusnak az a kiegyenlítése, a melyet a t. előadó ur is szükségesnek lát, megvalósittassék. Már most mi a garancziája az előadó urnak arra vonatkozólag, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter urnak a jövőben ebben a tekintetben nem lesz megkötve a keze ? Semmi! A t. előadó ur egész határozottan hangsúlyozta, ' hogy ennek a státuskiegyenlitésnek a jelenlegi költségek keretén belül kell megtörténnie.