Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-441
ííi. országos ülés Í90Í június 17-én, pénteken. 265 désem diktálja. De tényleg, nézetem szerint, a vasutasok itt hibáztak, és ezért fordult el a közönségnek az első napokban megnyilatkozó rokonszenve, (Igaz! Ugy van!) — mert saját magánérdeküket magasabb polczra helyezték, mint az állam legfőbb javát. {Igaz! TJgy van!) Ezzel a kérdés előzményeit letárgyaltam és arra a meggyőződésre jutok, hogy az államvasuti sztrájkra nézve egy mentő körülményt ismerek, a mely a magyar államvasuti alkalmazottak ténykedését előttem határozottan enyhe színben tünteti fel és ez maga ez a törvényjavaslat. Benyújtanak egy törvényjavaslatot, a melynek összes tételes rendelkezései néhány sorban vannak összefoglalva, az összes indokolása néhány oldal, pár rövid statisztika és ime, van szerencsénk itt látni egy pénzügyi bizottsági jelentést, a mely egy vaskos könyv, hatvan oldal, megspékelve különböző határozati javaslatokkal, statisztikai tabellákkal, szóval egy jelentés, a mely a törvényjavaslatot megmagyarázza, (TJgy van! balfelöl.) kimagyarázza, hogy ne ugy fejezzem ki magamat, egészen elmagyarázza. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert bocsánatot kérek, semmiféle indokom nincs nekem arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak lazaságát és szerencsétlen szerkezetét valami nagyon kiemeljem, de mert a legkardinálisabb, a legalapvetőbb intézkedéseiben annyira kétértelmű, annyira ruganyos, igy is, amúgy is magyarázható, ezért én a magam részéről határozottan megbotránkozással veszem tudomásul, hogy egy ilyen törvényjavaslattal lehetett a magyar képviselőház elé lépni. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsobaloldálon.) T. képviselőház! Mi idézte elő azokat a nagy mozgalmakat, a melyek végül a sztrájkban törtek ki; mi idézte elő azt a nagy elkeseredést, a mely az államvasuti alkalmazottak körében lángra kapott ? Az első és legfőbb sérelme volt az államvasuti alkalmazottaknak az u. n. kereszt kérdése, (Felkiáltások balfelöl: Csillag!) vagy csillag, egyik helyen csillag volt, másik helyen kereszt, ugy fejezték ezt ki, hogy polgári halál. Ez annyit jelent, hogy az államvasuti alkalmazottak a törvényjavaslatban benyújtott hivatalnoki fizetési táblázatot ugy fogták fel, hogy ha valaki például a VI. fizetési osztálynak I-ső fizetési fokozatába bejut és két izben a korpótlékot megkapja, az esetre neki a fokozatos előléptetésre igénye nincs, és igy bevégezte a karrierejét. Az automatikus dolog megint más, erre is rá fogok térni. Hogy e tekintetben az államvasuti alkalmazottaknak felfogása mennyire indokolt volt, erre vonatkozólag hivatkozom magára az igen t. előadó úrra, a pénzügyi bizottság jelentésére, a hol ő egészen őszintén beismeri, hogy azon körülmény, hogy a hivatalnokok fizetési táblázatában például a III. fizetési osztályba eljutott B. minősítésű vasúti hivatalnokra nézve nem lett kitüntetve a várakozási idő, arra a magyarázatra KÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XXV. KÖTET. adott alkalmat, hogy a B. minősitésű hivatalnoknak a III. fizetési osztályon belül nem lenne joga az időszakos előléptetésre ; sőt ez a kérdés még az altiszteknél is akként magyaráztatott, hogy itt is csak egy egyszerű kis csillaggal egy l-es jellel van a fokozatos időszakos fizetésemelés megmagyarázva, hogy pl. a IV. és III. fizetési osztályból az első fizetési fokozatba feljutott embernek a fokozatos előléptetésre van-e igénye, igen-e vagy nem ? Ebben a kérdésben a dolog nézetem szerint tisztázva lett, mert ugy az előadó ur jelentésében, valamint a t. kereskedelemügyi miniszter ur is a pénzügyi bizottságban olyan határozott értelmezést adott ennek a törvényjavaslatnak, hogy e tekintetben az államvasuti alkalmazottak aggályai eloszlatottaknak tekinthetők. Nincs azonban eloszlatva egy másik lényeges dolog: az automatikus előléptetés kérdése. Ez kétségtelenül olyan nagyfontossága dolog, a mely, sajnos, a magyar végrehajtó hatalom egyetlenegy ágában sincs még ez idő szerint életbe léptetve. A t. előadó ur volt szives hivatkozni a porosz példára, hivatkozott, ugy emlékszem, az ottani szocziális kérdésekre is. Csodálom, hogy ha párhuzamba vonta e kérdést, miért nem vette itt is ugyanazt a mértéket, és miért nem hivatkozott arra, hogy Poroszországban a vasúti alkalmazottak részére az automatikus jog meg van adva. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezen fordul meg a dolog lényege. Mert igy lesz kényszerítve az a szegény államvasuti tisztviselő arra, hogy vagy kilincseljen, vagy protekczió után szaladgáljon, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) vagy megreked a vidéken. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Ezen esetben azt látja, hogy a becsületben eltöltött munka és fáradság semmit sem ér, ő ott marad, a ki azonban ügyesebb, a kinek nagyobb összeköttetései vannak, a ki élelmesebb, az rohamos gyorsasággal halad előre. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Addig, t. képviselőház, a míg ezen a kérdésen segítve nem lesz, addig én nem hihetem, hogy a magyar államvasuti alkalmazottak körében oly egészséges irány és oly friss szellem kaphasson lábra, a mely mellett átérezzék azt, hogy nem a protekczió, nem a magasba való kapkodás, hanem a becsületes munka és szorgalom viszi előre az illető tisztviselőt. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldálon.) A másik kérdés, t. képviselőház — és itt már az előadó eszmemenetét fogom követni — a lakbér kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Sajátságos, hogy az előadó urnak az egyéni véleménye nagyon sokszor ellenkezésbe jön hivatalos előadói minőségében kifejtett nézeteivel. (Halljuk! Halljuk!) Azonnal meg fogom mondani. A t. előadó ur a lakbér kérdésében egy olyan álláspontot fejtett ki itt a házban, mely nekem teljesen konveniál. Abban a határozati 34 o
