Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-441

Hl. országos ülés 1904- június 17-én, pénteken. 261 egyenlő arányban sorozza a többi fizetési osz­tályokba, ami arra fog vezetni, hogy a felsőbb fizetési osztályokban beálló természetes kiválás biztosítja a tisztviselőknek az előléptetést a ma­gasabb fizetési osztályokba. Ez néhány év alatt igen jelentékeny anyagi eszközökkel meg lesz teremthető és akkor meg­győződésem szerint az államvasuti alkalmazot­taknak, ugy a tisztviselőknek, mint az altisztek­nek és szolgáknak előmenetelük és anyagi hely­zetük tekintetében panaszra nem lesz okuk. Ezért, t. képviselőház, teljes meggyőződéssel ajánlom a pénzügyi bizottság által elfogadott határozati javaslatot a t. ház figyelmébe azzal, hogy azt házhatározattá emelni szíveskedjék, Gabányi Miklós: A sztrájk előtt kellett volna azt rendezni. Heltai Ferencz előadó: T. képviselőház! Egyéni vélekedésem szerint a fizetésrendezés­ről szóló fizetés- és illetményszabályzat nem tartalmazza mindazon intézkedések előfeltételéül szolgáló szabályokat, a melyek egy, feladata szín­vonalán álló igazgatást arra képesítenek, hogy ezen, az állam összes szolgálati ágak közt számra nézve legjelentékenyebb személyzet anyagi és erkölcsi érdekeit megfelelően gondozhassa. A feladata színvonalán álló igazgatásnak a fizeté­seken és illetményeken kivül számtalan eszköze van arra. hogy személyzetét megelégedetté és szolgálatkészszé tegye. Ezen eszközök részben anyagiak, részben azonban erkölcsiek. (Ugy van ! balról.) Ha a feladata színvonalán álló igazga­tás azon meggyőződést tudja kelteni a személy­zetben, hogy az az intézet, a melynek szolgála­tára szenteli egész erejét és tehetségét, oltalma­zója és támasztója lesz rossz sorsában, mert hisz akkora személyzetnél, mint a milyenről itt szó van, a sors változandóságai is figyelembe veendők, ha az igazgatás oltalmazója lesz a sze­mélyzetnek rossz sorsában és eltölti azt azzal a bizalommal, hogy minden egyes tagját ugyan­azon szeretettel gondozza : akkor a személyzet­ben lehetetlen, hogy fel ne keltessék a szolgálat iránti szeretet és odaadás. Ezt a szolgálat iránt való szeretetet és odaadást felkelteni minden igazgatásnak legfőbb kötelessége, nemcsak. fegyelemmel és _ a rend fentártásával, hanem szeretettel is. (Élénk he­lyeslés. Egy hang balfelöl: így kellene lenni, de nem igy van.') És én épen azért végtelenül sajnálom, hogy azon, már a szocziálpolitika kö­rébe vágó intézkedések, a melyeket rövid idő­vel ezelőtt az államvasutak igazgatása is a leg­nagyobb szeretettel karolt fel, sz utolsó esz­tendőkben megakadtak. Az államvasutak igaz­gatása azelőtt igen szép tevékenységet fejtett ki abban a tekintetben, hogy a tisztviselőknek, de különösen az altiszti és szolgaszemélyzetnek le­hető nagy számát lássa el emberhez méltó természetbeli lakással. (Helyeslés.) Azok a kolóniák, a mélyek Budapesten és környékén keletkeztek, valóban szivet emelő látványt nyúj­tanak : minden egyes altiszti vagy szolgai lakásnak pl. megvan a maga kis kertje, a melyet lakója szeretettel gondozhat. Ez az in­tézkedés, a melyet oly nagy sikerrel kezdemé­nyezett az államvasutak igazgatása, néhány év előtt megakadt Budapesten azért, mert a vá­rossal nem tudtak egyezségre jutni, mondhatom, a város szükkeblűsége miatt, , . , (Ugy van! balfelöl.) Visontai Soma: Ismert rövidlátása miatt! Heltai Ferencz előadó: . . . más városokban valószínűleg a pénzügyi helyzet következtében. Ha nézzük, hogy más nagy igazgatások, mint pl, a porosz államvasutak igazgatása éven­kint milliókat fordit arra, hogy az államvasuti alkalmazottaknak kamatmentes kölcsönöket en­gedélyezzen családi házak építésére, sőt nem­csak ezt teszi, hanem prémiumokkal is ellátja azon alkalmazottakat, a kik ilyen családi házak építésére vállalkoznak, akkor ez a minta, a melyet a porosz vasúti igazgatás szolgáltat nekünk, valóban követésre indíthatja amivasuti igazgatásunkat is. (Helyeslés.) Van egy másik körülmény is, a melyre a t. ház figyelmét felhívni bátorkodom. Az utazó személyzetnek, t. i. a mozdony- és vonatkísérő személyzetnek a rendszeresített fizetést jelentő­ségében sokszorosan meghaladó javadalmazását képezik az u, n. váltakozó illetmények: a kilo­méterpénzek, az órapénzek, az anyagmegtaka­ritási dijak. Ezek összege a mozdony- és vonat­kísérő személyzetnél sokkal nagyobb, mint a tulajdonképeni fizetés. Lengyel Zoltán: A költségük is nagyobb! Heltai Ferencz előadó: Hiszen nem panasz­képen hányom fel, ellenkezőleg azt a következ­tetést akarom ebből levonni, hogy egy feladata magaslatán álló igazgatásnak arra kell töre­kedni, hogy ez a mozdony- és vonatkísérő-sze­mélyzet, a melynek váltakozó illetményei sokkal nagyobb összeget képviselnek, mint a tulajdon­képen megszabott fizetése, nyugdíjaztatása vagy mozdony- és vonatkísérő-szolgálatban való hasz­nálhatatlanság esetére se jusson olyan kedve­zőtlen helyzetbe, mint a milyenbe jut ma, midőn a nyugdíj megállapításánál ezen váltakozó illet­mények figyelembe nem vétetnek. (Helyeslés.) Más igazgatások arra az elhatározásra jutottak, hogy ugy a nyugdíjazásnál, mint azon esetben, ha a mozdonyszemélyzet és vonatkisérő személy­zet tulajdonképeni hivatali kötelességeinek telje­sítésére fizikai okokból képtelenné válik, tehát más szolgálati ágakba való beosztást igényel, kártalanítást adnak azon váltakozó illetménye­kért, a melyeket az illető, mint a vonatkisérő­vagy mozdonyszemélyzet tagja szerzett. Ilyen és ehhez hasonló intézkedésekkel, a melyek túlnagy áldozatokat nem is követelnek, el lehet érni azt az eredményt, a melyet minden nagy üzem leg­főbb feladatának tekintek : megelégedett, köte­lességtudó és szolgálatát szeretettel teljesítő al­kalmazottakat. (xJtalános élénk helyeslés.) Aján-

Next

/
Thumbnails
Contents