Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-441

260 Hl. országos ülés 1904- június 17-én, pénteken. Ha tehát a t. ház bölcsesége ugy fog hatá­rozni, hogy elfogadja a pénzügyi bizottság által előterjesztett határozati javaslatot, akkor fel­fogásom szerint ez indító ok lesz az igazgatás szempontjából arra, hogy megvizsgáltassák: vájjon nem kell-e a nélkül is, hogy a ház ebben a tekiiitetben határozna, ezen kilencz vidéki város tényleges lakásviszonyai szempontjából a köz­ponti lakpénzeket engedélyezni ? (Zaj balfelől.) Ez az én vélekedésem a kilencz vidéki vá­rosra nézve. Hellebronth Géza: Hát a többi város? Heltai Ferencz előadó: A többi városok közül ki van mutatva a pénzügyi bizottság jelentésé­ben, hogy Beszterczebányán, Brassóban, Kassán, Marosvásárhelyen, Nagyszebenben, Nagyváradon, Nyitrán, Pécsett, Sopronban, Szabadkán, Székes­fejérvárott és Újvidéken, tehát igen jelentékeny helyeken a lakpénzek az eddigiekhez képest ja­vulni fognak. A többi, már eddig is a vidéki lakpénzek élvezetében álló állomáshelyeken lé­nyeges rosszabbodás nem áll be, ellenkezőleg... Lengyel Zoltán: Többet elvesznek a lakpén­zen, mint a mennyit adnak fizetésben. Heltai Ferencz előadó: Bocsánatot kérek, a lakpénzben senki sem veszithet semmit. Lengyel Zoltán: Majd megmagyarázom. Heltai Ferencz előadó: Azt hiába magya­rázza a képviselő ur, mert ez alaptétele az illető szabályzatnak, hogy lakpénz és fizetés nem ké­pezheti kompenzáczió tárgyát. Minden alkalma­zott, az áthelyezés esetét kivéve . . . (Nagy zaj balfelöl.) ez eddig is igy volt . . . Lengyel Zoltán: Es az előléptetésnél nem kap többet! Heltai Ferencz előadó:... és igy van az állami szolgálatban is, hogyha egy budapesti tisztviselőt áthelyeznek vidéki városba, az a budapesti tisztviselő elveszti budapesti lakbérét és azon lakbért fogja kapni, a mely Debreczenre, vagy Aradra nézve meg van állapítva. (Zaj bal­felöl. Felkiáltások a jobboldalon: Ez természetes!) A jelenlegi állapothoz képest, t. i. a vidéki lak­pénzek mai megszabásához képest. . . Várady Károly: Megint zavart dolog ez! Heltai Ferencz előadó:... ez nagyon tiszta dolog, a vidéki lakpénzek mai megszabásához képest két fizetési osztály kivételével valamennyi fizetési osztályban és különösen az altisztekre és szolgákra nézve egy kivétellel mindenütt igen lényeges lakpénzemelkedés fog beállani. Ennek a lakpénzemelkedésnek f. évi költsége 240,000 korona többletben nyilvánul, tehát nem állhat az, hogy a vidéki állomáshelyek rosszabbul jár­nak lakpénz dolgában, mint jártak volna eddig. (Zaj balfelől.) Lengyel Zoltán : Az összlakbér kevesebb lesz. Heltai Ferencz előadó: Nem tudom, hogy az igen t. képviselőtársam honnan veszi azt az adatot, hogy az összlakbér kevesebb lesz. Lengyel Zoltán: Tiz év múlva sokkal keve­sebb lesz. Heltai Ferencz előadó: Tiz év múlva sem. Lengyel Zoltán: Ez a hunczutság a javas­latban. Heltai Ferencz előadó : A másik határozati javaslat, a melyet a pénzügyi bizottság meg­bízásából a t. ház szíves figyelmébe ajánlani bátorkodom, sokkal nagyobb jelentőségű, mint a lakpénzekre vonatkozó határozati javaslat. Ez a második határozati javaslat a következő­képen hangzik (olvassa): »Utasittatik a keres­kedelemügyi miniszter ur, hogy az államvasuti hivatalnokok, altisztek és szolgák uj fizetési illetményeinek életbeléptetésekor az egyes fizetési osztályokba tartozókat lehetőleg egyenlő szám­ban sorozza be az osztályok fizetési fokozataiba, és igyekezzék az egyes fizetési osztályokba tar­tozók létszámát is az eddiginél méltányosabb arányban beosztani. Az ez irányban teendő intézkedésről az 1905. évi költségvetési előirányzat beterjesztése­kor és azután óvenkint tegyen a képviselőház­nak jelentést.« Azt hiszem, hogy a pénzügyi bizottság je­lentésére vonatkozólag senki sem emelheti azt a vádat, hogy ez ne tárná fel teljes őszinteség­gel azon bajokat, a melyek az államvasuti alkal­mazottak előmenetele és igy anyagi helyzete te­kintetében fenforognak. A midőn a pénzügyi bizottság ezen bajokat vizsgálat alá vette, lehe­tetlen volt azon meggyőződésre nem jutnia, hogy ezen bajok legjelentékenyebb részben annak tulajdonithatók, hogy az államvasuti hálózat ro­hamos terjedésével kapcsolatban csakis a leg­alacsonyabb két osztály és a negyedik fizetési osztályba tartozó állások száma szaporittatott megfelelő arányban. A magasabb fizetési osz­tályba sorozott állások száma nem szaporittatott a hálózat kiterjedésével arányosan és nem sza­porittatott a személyzet szaporodásával arányo­san sem. Ennek a helyzetnek következménye az volt, hogy az államvasuti alkalmazottak — és ez áll ugy a tisztviselőkre, mint az altisztekre és szolgákra — a legjobb minősítés és kifogás­talan szolgálattétel mellett is megakadtak azon fizetési osztályoknak fokozataiban, a mely fize­tési osztályok sem a minősítésüknek, sem a szol­gálat érdekeinek megfelelő életfeltételeket nem nyújtottak. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ezen­túl is igy leszi) Nem, t. képviselőtársam, nem lesz ugy. Egyszerre végrehajtani lehetetlen ugyan, hogy a magasabb fizetési osztályba sorozott állások oly mértékben szaporittassanak, a mely mint vég­ezel kívánatos; mert én nem titkolom el azt, t. ház, hogy az én felfogásom szerint a szolgá­lat érdekeinek és az államvasuti alkalmazottak előmeneteli igényeinek csak oly besorozás az osztályokba felel meg, a mely a két legmaga­sabb, a főfelügyelői és felügyelői osztályokba — az utolsó százalékig pontos számítást e részben javasolni nem lehet — az összes állásoknak kö­rülbelül 5°/o-át sorozza és a fenmaradó 95°/o-ot

Next

/
Thumbnails
Contents