Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-440

246 W). országos ülés IQOk június 16-án, csütörtökön. hadsereg költségeinek emelkedéseivel szemben. (TJgy van! a baloldalon.) Védelmezi a miniszterelnök ur a szabadelTüséget. Én is abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha valaki hive ebben az országban a szahadelvüségnek és vele együtt a demokrácziának, vele együtt a szabad és nemzeti fejlődésnek, én vagyok az. De abból a szabadelvüségből, mely ilyen természetű 400°/o-os költségemelkedést mutat fel, én nem kérek, abban részes nem akarok lenni. (Ménlc helyeslés balfelöl.) Az a szabad elviiség, a mely minden erőt, hatalmat és mindent a király és a kormány kezébe juttat, az nem szabad elviiség, hanem a történelemnek egy igazolt hazugsága. (TJgy van! balfelöl.) Az oly nemzetek kebelében még menthető az ilyen szabadelvüség, a mely nemzeteknek nemzeti uralkodójuk van; de mikor nekünk sem nemzeti uralkodónk nincsen, sem vele nem rendelkezünk : ez az irány nem a szabadelvüség iránya, ez a nemzeti élet eltiprására irányzott gonosz államművészet. (Ugy van! bal felöl.) A t. miniszterelnök ur kormánya innenonnan már háromnegyedéves lesz. (Egy hang bal felöl; NyolczJiónapos.) Mondjuk hát: nyolczhónapos. Lengyel Zoltán: Nemsokára elválasztjuk ! (Derültség balfelöl.) Eötvös Károly: A t. miniszterelnök ur egy oly parlamenti korszak után lépett kormányra, a melyet én, — és ebben más a nézetem, mint az övé, — szerencsés, becsületes korszaknak nevezek. Egy oly parlamenti harcz után lépett a miniszterelnök ur a kormányra, a mely harczot megvívni és abba nem hagyni ennek a nemzetnek és ennek a pártnak a legszentebb kötelessége. (Ele'nlc helyeslés balfelöl.) Nem is egyesek voltak, a kik ebben küzdöttek, A társadalomnak összes nemesebb rétegét magához vonzotta az. Azok a küldöttségek, a melyek feljöttek ide az ország fővárosába, a melyeknek tagjai egyszerű falusi földmives emberek voltak, nem mesterkélt módon jöttek ide, hanem ösztönükből. (Ellenmondás a jobboldalon. Zaj és nyugtalanság a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Olay Lajos : Saját költségükön jöttek ! Rákosi Viktor: Azok megtették kötelességüket, de önök nem! Eötvös Károly: Ezek lelkesültek azokért az eszmékért, a melyekért mi küzdöttünk. Azok az eszmék, a mig ez a nemzet él, a nemzet lelkében örökké meglesznek. Ha egyszer elhullott, elpusztult a nemzet, ha vége lesz nemzetnek: akkor majd azoknak az eszméknek is vége lesz, de addig nem. Megértette a nép ezeket; ide jött, tanuja akart lenni az ellenzék fenséges harczának, és megjelenésével buzditani akarta harczra az ellenzéket. Miért folyt az a^ harcz? Hiszen azok az eszmék, a melyekért küzdöttünk, minden nemzet legelső, legszükségesebb, legtermészetesebb eszményei. Mit vártam a kormánytól, a mely ily harcz után a nemzet élére állott ? Vártam, t. miniszterelnök ur, hogy az a kormány, a mely idejön, hazafiságának, bölcseségének, rátermettségének legnagyobb erőfeszítésével oda fog törekedni, hogy rábírja a koronát, hogy tekintettel a nemzet igaz érzelmeire, őszinte komoly kijelentésére, a nemzet igazi akaratának nyilvánulására, rábírja a koronát, hogy a hadseregben a nemzet minden jogai és érdekei kíméletet és érvényesülést nyerjenek. Rábírja a tisztikarnál, a jelvényeknél, rábírja arra, hogy a nemzeti műveltség uralma tért nyerjen a hadseregben, rábírja a magyar vezényszóra, szolgálati nyelvre, Azt vártam attól a kormánytól, akárki az a kormány, hogy, ismétlem, hazafiságának és bölcseségének utolsó erőfeszítésével azon lesz, hogy a koronát rábírja. Mert hiszen a mi küzdelmünk alkotmányos küzdelem volt, és a megoldást is alkotmányosan gondoltuk, sohasem máskép. Ezt vártam. Nekem is eszembe jutott, hátha a korona, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) vagy a király mindenféle befolyás nyomása alatt — ő is ember, roskatag öreg ember, — mindenféle befolyású nyomás alatt arra nem lesz rábirható. Vártam azt, hogy a kormány, a mely vállalkozik az ország ügyeinek vezetésére, akkor azt mondja majd a királynak: Jól van, Felség, hát most még nem lehet; hát egyelőre, rövid időre tegyük félre a dolgokat: de a nemzet vár és követel, a nemzetnek szentséges jogai vannak, szentebbek, mint a királynak. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Ez a magyar álláspont! Eötvös Károly: A nemzeti műveltség jusson legalább államunk egész területén uralomra. A királyi udvarba legyen az beleültetve, a királyi udvar legyen magyar királyi udvarrá átalakítva, a hogy azt a magyar király méltósága és magas tekintélye megköveteli; (Egy hang a baloldalon: A hogy fizetjük!) hogy a külképviseletben a nemzet jogai érvényre jussanak, hogy állami nyelvünk uralma meglegyen a magyar birodalom területén mindenütt, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy itt sem egyletek, sem társulatok, sem felekezetek, sem egyházak a maguk gyermekeit, híveiket el ne tilthassák attól, hogy a magyar nyelvet megtanulják; (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) hogy az összes állami közművelődési intézetek, az idegen nyelv, a nemzet elfajzitására való törekvés küszöböltessék ki. Ha szavára állítja a miniszterelnök ur, hogy odafent a korona körében sohasem vett észre törekvést arra, hogy a nemzet e tekintetben akadályoztassák, elvártam volna a kormánytól, hogy a hadseregnél azokat a nagy nemzeti vívmányokat — nem vívmányokat, hanem elkobzott jogaink egy részét — visszakövetelje, (laps a szélsöbaloldalon.) s ha a hadseregnél ez legalább ez idő szerint el nem érhető, minden más téren érjen el mindent és a király és