Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-440
khO. országos ülés Í90í június 16-án, csütörtökön. 245 esztendő alatt 50°/o-kal emelkedtek, de az állami és nemzeti szükségleteink fedezésére szolgáló kiadások emelkedtek 400%-kal. Hock János: Az adóink is épen úgy emelkedtek! Eötvös Károly: Arról most nem is beszélek, mert a miniszterelnök ur sem beszélt róla, csak megállok annál a szónál, a melyet a miniszterelnök ur a világnak és a t. háznak is nagy mulatságára kimondott. Nessi Pál: A melyet homéri kaczajjal fogadtak ! Eötvös Károly: A t. miniszterelnök ur a statisztika segitségéhez folyamodott. Az már utolsó dolog, ha kormányzó államférfi a statisztikához folyamodik, (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert a statisztika a legáldatlanabh tudomány a világon. A statisztika a hazugságoknak rendszeres számtana. (Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Nem is tudomány!) A statisztika a természettudományoknak az a része, a melyet gyenge agyú és kis tudású emberek teljesen a maguk önkénye szerint készitettek. (Elénk derültség a szélsőbaloldalon.) A statisztikáról megmondtam már egyszer, hogy az olyan tudomány, a mely egy kevés ideig nagyon keveset, azontúl ivedig és a miniszterelnök kijelentésében meg semmit sem ér. (Élénk derültség.) Hock János: A statisztika azoknak az esze, a kiknek nincsen. Eötvös Károly: 400 0 ;0-kal emelkedtek a mi állami szükségleteinkre szolgáló kiadások? Majd én megmutatom, hogy mire kellett ez a 400% emelkedés. Csakhogy miután az nagy munka lenne, (Egy hang balfelöl: Nem néked való! Derültség.) tehát én számokkal nem hozakodom elő, hanem rámutatok azon elvekre, a melyek alapján a miniszterelnök ur a maga segédletével a számokat is összeállíthatja. (Halljuk! Halljuk!) Hogy van a mi államunk ma berendezve? A t. miniszterelnök ur sokkal jobban tudja, mint én, hogy királyi emberekkel van elárasztva az egész ország. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Minden jó, minden fizetés, minden hivatali ellátás, minden nyugdij, minden a királytól jön, meg a királyi kormánytól. Van szükség, nincs szükség azokra az állásokra, az mindegy, azért azok az állások megvannak, sőt folyton szaporodnak. Ma már a nemzet nem adhat voltaképen semmit. Néhány rongyos megyei és törvényhatósági tistzviselői állás van csupán, alig megy 1500 —2000-re az egész. Már most, ha gyökeret ver azon a helyen a t. miniszterelnök ur, azt is a király kezébe fogja átcsempészni. Hajdan pl. az én vármegyémben több királyi ember nem volt, mint volt egy főispán — kapta, nem kapta- e a fizetését, nem tudom — és volt egy sótiszt. (Derültség.) Volt egy szerencsétlen főispán és egy szerencsétlen sótiszt, a királynak ott egyéb embere nem volt. Nézze meg a miniszterelnök ur ma Veszprém vármegyét, de még sokkal inkább nézze meg Bihar vármegyét, mennyi ott a királyi ember, a tisztviselő, fizetésemelés, nyugdij, ellátás, kegydij stb. Nézze csak azt meg! Isten ellen való vétek, a mit önök, divatos államférfiak, ebben a szerencsétlen országban csináltak. (Ugy van! balfelöl.) Az én vármegyémben, mikor magam is ott tisztviselősködtem, volt egy megyei főmérnökünk és annak egy segédje. Egyszer azt mondták a modern államférfiak a liberalizmus szent nevében — majd kiterjeszkedem rá — hogy a megyei főmérnök és segédje helyett állitsunk államépitészi hivatalt. Még németül is bolond dolog, még a németben is buta, de azért átvették a németből, lett államépitészeti hivatali főnök, külön hivatalhelyiség, külön irodai átalány, papiros, toll, tinta, külön segéd, külön fuvar- és napidijak, pedig egyetlenegy lépéssel sem több az utunk a vármegyénkben, mint az előtt, (Derültség.) pedig egy csöppet sem jobbak az utak ma, mint azelőtt, a költség pedig ötször a.nnyi. Hát ez a nemzet számára való befektetés ? Ez az állami szükséglet ? Az államnak és a nemzetnek épségére, fenmaradására, létére, virágzására szükséges ez a sok üres hivatali czim, szükséges ez a sok üres statisztika? Hiszen a statisztikai hivatalt is a modern kormányzat találta fel és ez a hivatal ma többe kerül az országnak, mint a mennyibe valaha egy főiskola került. Mit csinál az ? Látom a palotáját, de soha sem voltam még benne. Mire való ez? mikor tudjuk, hogy a statisztikai anyag ott készül az egyes hivatalokban, mert minden hivatalnak megvan a maga statisztikacsinálója. A szolgabirő, a viczispán, a királyi ügyész, a törvényszéki elnök és a többi hivatal mind statisztikát koszit; de egy sem készíti helyesen, sem igazán; hanem a legutolsó számfeletti ideiglenes helyettes napidijasra bízzák azt mindenütt, a ki talán tud olvasni. És e végből állítanak itt egy óriási hivatalt, százezrekre menő évi költséggel. Most pedig a miniszterelnök ur előáll, hogy 400 százalékkal emelkedtek a nemzet czéljaira szolgáló kiadások. De, t. miniszterelnök ur, ezek nem nemzeti kiadások ; ez egy a német és az osztrák államrendszerből átvett butaság, a melyben tönkremegy az állam és a társadalom, elfogy benne minden lélek, szellem és igazság. (Ugy van! balfelöl.) A mi költséget azokra fordítanak, azok a költségek nem a nemzeti szükségletet fedezik, hanem a nemzetnek gyámoltalanságát bizonyítják és az osztrák befolyás kárhozatosságát. Nem a magyar nemzet veszi annak hasznát, nem a magyar jogi és társadalmi élet talajából meriti az tudását, az államkormányzásra szükséges iparkodását, belátását és bölcseségét, hanem meriti idegen könyvekből, versírásból és osztrák tudományból. Ha veszem ezt a 400 százalékos költségemelkedést és kiszakítjuk abból azt, a mi a nemzeti szükség kielégítésére szolgál, de csak azt, akkor abból nem lesz 400 százalékos' kiadás-emelkedés a
