Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-440
440. országos ülés 190b június 16-án, csütörtökön. 243 szerződésnek ideje lejár a nélkül, hogy ahhoz a szerződéshez a törvényhozás valaha beleegyezését adta volna, mert hiszen szeptember elsején túl már hatályát veszti. De tovább megyek, t. képviselőház. A t. kormány beterjesztett két felhatalmazási törvényjavaslatot, a melyek közül egyik arra vonatkozik, hogy Németországgal, a másik, hogy Olaszországgal felvehesse a tárgyalásokat. A t. pénzügyminiszter ur a pénzügyi bizottságban nem tagadta, hogy most már tényleg folynak a tárgyalások. Ezeket a felhatalmazási törvényjavaslatokat szintén nem szándékozik letárgyaltatni. Tehát minden felhatalmazás nélkül folytatja Németországgal és Olaszországgal a tárgyalásokat; valószínűleg meg is fogják a szerződéseket kötni és be fogják terjeszteni ide a képviselőház elé. De hozzájárul ehhez még azonkívül az is, hogy külföldi államokkal tárgyalásokat vagy szerződéseket a vámtarifa megszavazása nélkül nem is lehet megindítani vagy megkötni. És ha mégis megteszi: mi lesz ennek a következménye ? Hogy megkötik a szerződéseket a külfölddel és mi majd utólag leszünk kénytelenek a vámtarifa megalkotásánál a tarifatételeket azon szerződésekhez alkalmazni. Én azt mondom, t. ház, hogy a kormánynak, mint felelős kormánynak van joga oly irányban, hogy egyes, dolgokért felelőséget vállalhat, a melyekért azután a többség utólagosan a felelőség alól őt felmenti és tett intézkezdéseít jóváhagyja. De a mikor az u. n. nagy katonai vita tartott, akkor azt vágták az ellenzék szemébe, hogy nem jogosult az ellenzék akcziója, mert a törvényjavaslat ellen törvényesség szempontjából kifogást tenni nem lehet. Ez volt akkor az indok; én megengedem, hogy igaz is lehetett. De, t. képviselőház, hogyha önök előtt csak az olyan ellenzéki akczió a jogosult, a hol egy beterjesztett törvényjavaslat ellen törvényesség szempontjából kifogás tehető, akkor kérdem: hogyan mertek önök szerződéseket kötni Olaszországgal és a tárgyalásokat felvenni Németországgal és Olaszországgal, a vámtarifa letárgyalása előtt és a felhatalmazás kieszközlése előtt ? Hiszen akkor az önök szavai szerint még a legerősebb obstrukczió is jogosult lenne az ilyen kormánynyal szemben, mert törvénytelenséget követnek el. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az ilyen miniszterelnök ne beszéljen se alkotmányosságról, se törvényességről! (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert Magyarországon még nem volt olyan kormány, a mely az alkotmányt és a szabadságot annyira lábbal tiporta volna, mint ez. (Élénk helyeslés és taps a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Minthogy pedig, t. képviselőház, az indemnitásról szóló törvényjavaslat elfogadott régi elv szerint bizalmi kérdést képez, az általam elmondottakban pedig elegendő okot találtam arra nézve, hogy a kormány iránt bizalommal ne viseltessem, ezen törvényjavaslatot épen a bizalmatlanságnak ezen nagyobb mértékénél fogva meg nem szavazom. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Sturman György jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. képviselőház! Én magamra nézve a most fenforgó törvényjavaslat meg vagy meg nem szavazását igazán őszintén bizalmi kérdésnek tekintem és én a törvényjavaslat elfogadásához hozzá nem járulhatok, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én nagyon sötétnek látom a jövőt. Mióta a törvényhozásnak tagja vagyok, talán lehet kishitűség, lehet, megengedem, az itélőtehetségnek fogyatkozása: de én olyan rossznak, olyan sötétnek, olyan fenyegetőnek a legközelebbi jövőt, a mely ránk vár, sohasem láttam, mint látom most. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalolaalon). Ezt akarom röviden indokolni. Mielőtt azonban a t. kormány álláspontját, programmját, törekvéseit, kijelentett eszméit bírálnám, egy megjegyzést kell tennem Simonyi Semadam Sándor t. képviselőtársamnak egy szerencsétlenül elejtett szavára, (Halljuk! Halljuk!) 0, valószínűleg a Habsburgokkal való viszonyunkra és a múlt századok történetére gondolva, azt a szót ejtette ki a száján, hogy »peccatur intra et extra muros«, a mi magyarul talán azt tenné valóságos értelme szerint, hogy bizony a mi magyar nemzetünk az elmúlt századok alatt szintén hibázott, vétkezett. Olay Lajos: Hogy, ki nem vertük a németet! Eötvös Károly: Én ezt a veszedelmes és kárhozatos eszmét hallottam. Vannak már történetíróink, a kik ezt hirdetik, a kik ezt bebizonyítani törekedtek azzal a czéllal, hogy a nemzetet hibásnak tüntessék fel és vele szemben ellenségeit, idegen állambelieket és a magyar koronához közellévőket is, tehát ellenségeit igazolják a nemzet ellen elkövetett merényleteikért. Ismerek történetírókat, a kik ilyen felfogásból magyarázzák az elmúlt századok eseményeit. Eájdalom, voltak nagy költőink is a múltban, a kik, mikor a nemzet jövője felől kétségbeesést éreztek, vagy legalább kételkedtek gyakran a vallás nem jól értett szavaiban, a nemzet bűnét és vétkességét is látták a múltban. Mindig fáj nekem, mikor Kölcsey örökszép himnuszát hallom nemzeti ünnepeken zengeni, a mikor arra a pontra ér a dal, hogy: megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt. Ez a nép nem bűnhődhetett még semmit, mert ez bűnöket el nem követett. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Voltak sokszor szerencsétlen idők; voltak idők, a mikor ellenségeink erősebbek voltak, mint maga a nemzet; nagy szenvedések értek 31*
