Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-440
242 UW. országos ülés 190í június 16-án, csütörtökön. szanatórium, hanem egy Budapesten létesítendő kórház czéljaira, s minthogy nem látta szükségesnek, hogy ez a kórház Budapesten állíttassák fel, tehát a beruházási kölcsönből egyszerűen törölte. Én a miniszterelnök urnak azt a felfogását, hogy a tüdőbetegek kórháza Budapesten nem állíttatik fel, helyeslem; hanem abból, hogy nem helyes azt Budapesten felállítani, nem következik az, hogy a tervet egyáltalán elejtsük, mert ezen a dolgon könnyű változtatni ; igen könnyű Magyarországon helyet kapni egy ily kórház felállítására. A t. miniszterelnök ur azt mondotta beszédében, — nem olvasom fel, csak idézem, — hogy ijesztőleg emelkednek a betegápolási költségek, ugy hogy kénytelen e tekintetben a legszigorúbb takarékossági elvet alkalmazni. A t. miniszterelnök ur igórte programmjában is a takarékossági elvet, hanem hogy ezt az elvet elsősorban a közegézségügyi tételek redukálásában juttassa érvényre, azt megérteni képes nem vagyok. A miniszteri jelentés azt mondja, hogy évenkint 100,000-en esnek tüdőbajba. Milliókat érő munkaerő vész el, és mikor azt látjuk, hogy a többi országokban óriási áldozatot hoznak a tüdőbetegek gyógyítására és a helyzet javítására, s hogy ezen intézkedéseknek meg is van a foganatja, akkor nálunk mindössze annyi történik, hogy egy közegézségügyi felügyelőt megbíztak, hogy a kérdést tanulmányozza, egy másik felügyelőt pedig kiküldtek a külföldre egy internaczionális kongresszusra, mely a tüdővész ügyét tárgyalta, és végre, hogy egy »tuberkulózis« nevű lapot anyagilag és erkölcsileg támogatnak. Hacsak ilyen áldozatot hoznak egy ilyen óriási nagy nemzeti czél érdekében, akkor ezt az eljárást igazán kellő szavakkal elitélni képes nem vagyok. Miben is áll a t. miniszter ur takarékossága? A betegápolási dijakból levont bizonyos összeget akkor, a mikor tudjuk, hogy az élelmiszerek árai nagy mértékben emelkedtek; azután a szegény betegek gyógykezelésére használt gyógyszereket oly szűk korlátok közé szorítják, hogy egyáltalában megérteni képes nem vagyok, hogy Magyarországon, a hol egy orvos, midőn diplomát szerez, esküt tesz arra, hogy legjobb meggyőződése szerint mindent el fog követni a "szegény beteg gyógykezelésére, az orvost maga az állam akadályozza meg abban, hogy a beteg megmentésére szükséges intézkedéseket megtehesse s kötelességét teljesítse. A t. miniszterelnök ur tegnap azt mondotta, hogy nagy tévedés azt hinni, hogy Magyarországon a közösügyi kiadások oly óriási mértékben növekedtek, mert az 1900. évben az állami költségből 7°/o esett a közösügyi kiadásokra. Én utánanéztem és azt találtam, hogy a határvámbevételekből Magyarországra a quóta arányában esik 39 millió. Ha ehhez hozzászámítjuk a közösügyi kiadásokat 76 millióval és a honvédség kiadását 41.856,000-rel, akkor kijön 157 millió; ez tehát 16%-ot tesz ki. De ha még a honvédségnek kiadását leütöm is, akkor is sokkal nagyobb perczent az, mint a mit a t. miniszterelnök ur mondott. Hogy pedig miért nem emelkedett perczentuáczió tekintetében a közös kiadások összege olyan mértékben, mint a belügyi kiadásoké, annak egyszerűen az az oka, hogy a hadügyi igényeket kezdettől fogva teljes mértékben kielégítettük, a belügyi szükségletekről azonban nem tudtunk egyszerre gondoskodni, tehát azoknak kielégítéséről csak évrőlévre lassankint gondoskodhattunk. De hát nem is annyira ezeket a kiadásokat nehezményezzük, hanem igenis nehezményezzük leginkább azt, hogy ezek a közösügyes kiadások nem az országban, hanem a külföldön költetnek el. Hiszen a közös intézményeknek legnagyobb része Ausztriában van és nem Magyarországon, a tényleges szolgálatban lévő hadsereg állománya ismét nincs a quóta arányának megfelelő perczentben elhelyezve Magyarországon, végül pedig, ismétlem, azok a horribilis összegek, a melyeket a delegáczió a hadiszüksógletek felszerelésére megszavaz, nem Magyarországon, hanem Ausztriában költetnek el és igy Ausztria közgazdasági érdekeit szolgálják. Ha tehát a hadügyi kiadásokat ugy használják fel, hogy azoknak az ország hasznát ne vegye, akkor nem 7%, a mint a miniszterelnök ur mondotta, hanem egy krajczár is nagy kiadás, ha azt a közösügyi czélokra fordítjuk. Hiszen azokat az óriási katonai terheket csakis ugy képesek az államok elviselni, hogy a hadseregre fordított nagy összegek ott költetnek el és ez által visszatérülnek. A mit azonban mi erre a czélra fordítunk, annak bizony nagyon kevés százalékát költik el itt Magyarországon ugy, hogy az erre fordított óriási összegeknek vajmi kevés hasznát látja az ország közgazdasági tekintetben. Végül még csak egy dolgot kívánok felemlíteni és ez az, hogy az igen t. miniszterelnök ur erősen hangoztatja itt a parlamentben, hogy ő a törvényt és az alkotmányt minden tekintetben tisztelni akarja. Hát én nem tudom, miként értelmezi ezen kijelentését, mert Olaszországgal egy provizóriumos szerződést kötött egyenesen az 1899 : XXX. t.-cz. ellenére és be is terjesztette az erre vonatkozó törvényjavaslatot ide a képviselőházba már most. A t. miniszterelnök ur előadta a nyári szünetet megelőző munkaprogrammot, a melyben szerepel az indemnitási tö*vényjavaslat, a költségvetés, a vasúti tisztviselők fizetésrendezésének kérdése és a czivillista, azonban nem szere pel ezek között az olasz provizóriumról szóló törvényjavaslat. Ebből az következik, hogy ezekkel az előbb említett javaslatokkal végezni fogunk majd valamikor, azonban semmi esetre sem szeptember előtt, ugy hogy megtörténik az, hogy a kormány egyenesen a törvény ellenére kötött a külföldön hatálylyal hiró szerződést és annak a
