Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-440
ííO. országos ülés 1904- június 16-án, csütörtökön. 241 gyökerei vannak, semhogy ily ideiglenes kisegítő eszközökkel lehetne azokon változtatni. Ez csak éter-injekczió, a mely a haldokló életét valahogyan meghosszabbítja, de az életét megmenteni egyáltalán nem birja. Már most kérdezem: mi lesz akkor, ha elfogy a beruházási kölcsön? Jön egy második, harmadik és ez igy megy in infinitum. De ha egyszer vége szakad a kölcsönöknek, akkor mi a lesz? Igazán nehéz megállapítani. De erre azt a feleletet kaphatom önöktől: Sohasem törjük a fejünket azon, mi következik majd azután, gondolkozzanak majd ezen az utánunk következők. Ezt helyes, okos és észszerű politikának tartani nem lehet, mert nekünk nemcsak az a kötelességünk itt a parlamentben, hogy az országnak mai súlyos közgazdasági és egyéb más bajain segítsünk, hanem igenis oly munkát kell kifejtenünk, a melynek áldásos eredményét nemcsak mi, de egyúttal a jövő nemzedék is érezze. Mert mi nemcsak magunknak, de egyúttal a jövőnek is dolgozunk és nem hazafias álláspont az, ha a súlyos helyzetet, a melyet mi idézünk elő, még fokozottabb mértékben átutaljuk a jövőre. (Igaz! a baloldalon.) Mert ha mi nem tudunk most ezeken az állapotokon segíteni, akkor természetes, hogy a fokozott bajokkal megküzdeni a jövőben még kevésbbé lesznek képesek, (Igaz! a baloldalon.) A t. pénzügyminiszter ur költségvetési javaslatának beterjesztése alkalmával kizárólag a számadatok csoportosításával foglalkozott, tárczájának politikai és reformkérdéseit érintetlen hagyta. Ennek a hallgatásnak igen nagy jelentősége van. A pénzügyminiszter ur éveken keresztül tärczája tárgyalása alkalmával mindig hangoztatta, hogy az adóreform megvalósításától már csak kevés idő választ el, sőt legnagyobb része a törvényjavaslatoknak készen van, csak az időpont nem alkalmas azok beterjesztésére. Most pedig a pénzügyminiszter ur ezekről az adóreformokról hallgat. Pedig a legutóbbi képviselőválasztások alkalmával a szabadelvűpárti jelöltek a kerületekben, épen a kormánytól nyert nyilatkozat felhatalmazása alapján, mindenütt ígérték, hogy az adóreform rövid idő alatt meglesz és pedig akként, hogy az adóterhek bizonyos mértékben enyhittetni fognak. Nos, előre megmondom, hogy ezekből az adóreformokból nem lesz semmi, De az adott viszonyok közt én, a ki többször sürgettem ezek megvalósítását, nem is kívánom, hogy a t. pénzügyminiszter ur a javaslatokat beterjeszsze. Mert a mikor most rövid néhány hónap alatt államháztartásunkat megterheltük 70—80 millió koronával, akkor képtelenségnek tartom, hogy a pénzügyminiszter ur oly adóreformokat legyen képes előterjeszteni, a melyek tehercsökkenéssel járnának. Ellenkezőleg, az adóreformok előterjesztésének halasztása bennem azt a gyanút kelti, hogy igenis majd találkozni fogunk ezzel az adóreformmal, csakhogy ebben nem lesz KÉPVII. NAPLÓ. 1901—1906. xxv. KÖTET. köszönet, mert az adóterhek felemelésével fog járni, ízelítőül a t. pénzügyminiszter ur már szolgáltatott is egy adagot, midőn azt mondta, hogy a betegápolási költségek ezután 3-ról 5°/ 0-ra fognak felemeltetni. Az igen t. pénzügyminiszter ur azt mondta, hogy mikor ezt a betegápolási törvényt elkészítettük, akkor nem az volt a törvény intencziója, hogy a közegészségügyi kiadásoknak tekintélyes részét az állam vegye magára, hanem az, hogy a közegészségügyi kiadások egyenesen a betegápolási pótadóból fedeztessenek. Az igen t. pénzügyminiszter ur nagy tévedésben van, mert mikor egységessé tettük a betegápolási pótadót az által, hogy 3°/o-ban állapítottuk meg, a mi egyes vármegyékre igen nagy terhet rótt, mert pl. Yasmegye l°/o pótadót fizetett, mig Trencsén 5 —6° ; r 0-ot, és mikor egységesítés szempontjából 3°/o ra emeltetett, akkor mindenesetre a közegészségügyért egyes vármegyék nagymérvű áldozatokat is hoztak. Már most a t. pénzügyminiszter ur azt mondja, hogy nem az volt a czélja ennek a törvénynek, hogy a közegészségügyi kiadások tekintélyes részét az állam fedezze. Hát én azt mondom a pénzügyminiszter urnak, hogy igenis, ez volt a czélja, sőt a törvényben garancziákat is kaptunk arra, hogy a mennyiben pedig a 3%-ból nem telnének ki a betegápolási költségek, akkor a törvény 9. §-ának e) pontja szerint az országos betegápolási alap esetleges hiányát az államkincstár fogja fedezni. A pénzügyminiszter ur e szerint igen nagy tévedésben van e tekintetben és ha a t. ]?énzügyminiszter ur és a kormány azt hiszik, hogy a betegápolási pótadót 5° ; 'o-al fel lehet emelni egyszerűen ugy, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával majd azt mondják, hogy legyen már most ezután 5°/o, akkor ezt igy keresztülvinni nem lehet, mert a törvény szerint csak 3°;'o lehet a betegápolási pótadó s ha 5°/o-ra akarják felemelni, ez csak külön törvénymódosítással lehetséges, a melyet külön kell tárgyaltatni a képviselőházzal, Ha pedig nem lehet máskép, akkor kérdem: hogy vehette fel mégis a pénzügyminiszter ur az 1904. évi költségvetésbe az 5°/o-os pótadót a nélkül, hogy az a törvényhozás által törvényváltoztatással megszavazva lett volna? Eelszólalásomnak tulajdonképeni tárgyát az képezi, hogy tegnap Sághy Gyula t. képviselőtársam felemiitette, hogy a beruházási kölcsönről szóló törvényjavaslatba 80,000 K-át vettek fel egy tüdőbetegek szanatóriumára . . . (Zaj.) Gr. Zichy Aladár: Kérünk egy kis csendet, elnök ur! Elnök: Csendet kérek! Buzáth Ferencz: . . . és hogy ezt az összeget egyszerűen törölték. Az igen t. miniszterelnök ur helyesbítette a Sághy t, képviselő ur ezen megjegyzését, azt mondta, hogy nem 80,000, hanem 800,000 K. volt felvéve és pedig nem 31
