Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-440

kkO. országos ülés 190b június 16-án, csütörtökön. 235 ágát megbénítja, az országra rettenetes szenvedéseket hoz és igen nagy áldozatokkal jár. A gazdasági téren nem a mi álláspontunkat jelzem csupán, hanem a t. túloldal egyik-másik tagjának beszédével is szeretnék foglalkozni, ha időm lett volna, hogy az idézeteket kikeressem. Már a Bánffy-féle kiegyezés, s az 1899 : XXX. t.-cz. megalkotása, mind azt jelenti, hogy ez a kiegyezés meg nein köthető. 1902 deczember 31-ike volt az az utolsó terminus, a melyről gondolták 1899-ben, hogy a kiegyezés addig létrejön. A tárgyalások folyamán, 1902-ben az igen t. függetlenségi párt, a melynek akkor én is körtagja voltam, augusztus 14-én BartaOdön képviselő ur indítványára egy határozatot hozott, a mely akkor általános feltűnést keltett, nemcsak itt, hanem Ausztriában is. Ezen határozatnak utolsó részlete igy szól: » Elhatározza a párt, hogy a számos jogosulatlan tényező bevonásával a nemzet létérdeke felett most folyó alku megvalósítását a nemzetnek közohajtására és erejére való tekintetből és hiven pártprogammjához, teljes erejéből meggátolni önmaga és a nemzet iránti elengedhetetlen és alkut nem tűrő kötelességének tartja«. E határozat nem a nyilvánosság kizárásával hozatott, mert minden lapban megjelent. E határozatot az egész párt egyhangú lelkesedéssel és tapssal vette tudomásul, és úgyszólván örömmámorban úszott a párt, olyan mértékig, hogy mi egymás keblére borultunk és vallottuk, hogy most olyan hazafiak voltunk, a milyeneket a mi programmunk megkíván. Ennek következménye volt Barabás t. képviselőtársamnak az 1902 okt. 8-án a második ülésszak megnyitásának kezdetén tartott beszéde is, melyhez hasonló tüntetésekkel ebben a parlamentben még miniszteri beszéd sem folyik le. T. képviselőtársam azt mondta akkor: »És a legfőbb, a mi minket arra kötelezett volna, hogy a képviselőházat összehivassuk, az az a meddő és haszontalan alkudozás, melyet a miniszterelnök ur Ausztriával szemben folytat. Évek óta küzdünk már azért, hogy végre-valahára elérkezhessünk az önálló rendelkezési jog alapjához és mikor elérkeztünk hozzá, s midőn az ország legvitálisabb érdekeiről van szó, akkor a kormány folytatja azokat az alkudozásokat, a melyek nem czéloznak egyebet,, mint egyenesen Magyarország további kizsákmányolását és tönkretételét. Folynak Bécsben, folynak Budapesten a tárgyalások, kizárólag és egyedül Magyarország hátrányára és rovására. Minden hatalom a legfelsőbbtől kezdve ellenünk esküdött és abban a törekvésben, hogy Magyarország tönkretétessék, anyagilag teljesen elpusztittassék, elsősorban ott van a királynak az akarata«. (Felkiáltások a szélsőbal-oldalon.- Most is !) A másik idézet, a melyet Barabás Béla beszédéből előhozok, a következő: »En pártom nevében és megbízásából jelentem ki ünnepélyesen itt ezen első ülésen, hogy nekünk semmiféle néven nevezendő kiegyezés nem kell. Nekünk a nemzet gazdasági önáilósága kell. Én ezzel a királyi leirattal kapcsolatban pártom nevében tiszteletteljesen és komolyan felkérem a kormányt és a miniszterelnök urat arra, hogy hagyjanak fel minden további időpazarlással, hagyjanak fel .minden további alkudozással, mert nincsen az a hatalom, a mely ezt a kiegyezést itt ebben a parlamentben keresztülvigye.« Ha tovább nézem az ez irányban tett nyilatkozatokat, akkor emlékeztetnem kell a t. házat az 1902 október hónap folyamán történt nyilt levélváltásra, mely Polónyi Géza és Komjáthy Béla képviselő urak közt lefolyt, melynek következménye volt Komjáthy képviselő urnak a házban 1902 évi, azt hiszem, november 4-én vagy 5-én tartott hatalmas beszéde, melyben Széll Kálmánt paktumszegéssel vádolja azért, mert az uj vámtarifa 1902 deczember 31-éig nem jött létre. Akkor Rakovszky képviselő ur ezzel bizonyos mértékben ellenkező magyarázatot adott, és akkor mi mindnyájan zúgolódtunk, mert a mi álláspontunk az volt, hogy 1902 deczember 31-éig a vámtarifának létre kell jönnie. Itt van nálam Nagy Ferencz képviselő ur beszéde, itt van Mezőssy Béla, Rakovszky István, Rosenberg és mások beszéde. Nagy Ferencz képviselő ur azt az álláspontot foglalta el, a melyet ebből a törvényből szintén ki lehet olvasni, hogy a külfölddel kötendő szerződésekre vonatkozó tárgyalások megkezdése előtt kell létrejönni az autonóm vámtarifának. Nessi Pál: Benne van a törvényben! Lengye! Zoltán: A függetlenségi párt a legnagyobb mértékben méltatlankodott azon az ülésen, és akkor egyhangúlag állítottuk, hogy a vámtarifának 1902. évi deczember 31-ig létre kell jönnie. Széll Kálmán minisztetelnök kötelezte magát arra, hogy az 1899 : XXX. t.-czikket egész mértékben fentartja, pedig akkor csak egy terminusról volt szó : 1903 vagy 1904 január 1-ről. Ma ezen dátumokon túlvagyunk, mert ugy az 1903 január 1., mint az 1904 január 1-diki dátum elmúlt és a szerződések fel lettek mondva. Kérdezem: egy állásponton vagyunk-e mi ezen az oldalon és a túloldalon ülő képviselők? A törvényt megtartja-e a ház a maga egészében vagy nem ? Az 1867-iki törvényekre vagy más törvényekre nézve lehet köztünk eltérés, de ebben a kérdésben az az oldal és ez az oldal teljesen egy nézeten volt Széll Kálmán ideje alatt. <Jnök száz és ezer beszédben, törvényjavaslat indokolásában, előadói beszédekben pl. Rosenberg ur és mások, ezt mind megerősítették. Mostan nincsen se vámtarifa, nincsen se kiegyezés, nincsen semmi, talán folynak is az alkudozások, és itt áll az ország egész közgazdasága mindenféle garanczia nélkül arra nézve, hogy akkor szolgáltatnak ki az idegeneknek bennünket, a mikor tetszik. Hát ha 1902-ben ez a párt jónak, helyesnek tartotta kimondani ezt a határozatot, akkor ma is helyesnek kell tartania; (Ugy van! 30*