Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-440

236 HO. országos ülés WO'i június t6-án, csütörtökön. Ugy van! a szélsobaloldalon.) akkor ebben a részben le kell vonni a konzekvencziákat, nem akkor, a mikor ezek a kérdések tárgyaltain ak, hanem most azonnal. Ha nem tettük ezt eddig, mert mással voltunk elfoglalva, most azt a kormányt nyilatkozatra kell szorítani; a mint megtették volt 1902-ben az ország szine előtt, ma is meg kell tenni, Akkor csak időkérdésről volt szó, most ennek a nemzetnek létkérdése, hogy mi lesz. Legyen közös vámtarifa, legyen önálló vámtarifa, legyen kiegyezés Ausztriával vagy ne legyen, de ennek a nemzetnek definitive tudnia kell, hogy mi lesz, mert ez a közgazdasági bizonytalanság tovább nem tarthat. Azt mondta akkor Komjáthy t. képviselő ur (olvassa): » Mikor a törvényt a miniszterelnök ur jelenlétében — és erre, kérem, tessék súlyt fektetni — a közgazdasági bizottságban tárgyalták, neki tudomása volt, tudomásának kellett lenni arról, hogy milyen álláspontot foglalt el a közgazdasági bizottság. Azok, a kik annak tagjai voltak, igazságot adnak nekem, hogy ott az élőszóval elmondottakból csak azt lehetett következtetni, hogy annak a bizottságnak minden tagja a miniszterelnök ur előtt kijelentette, hogy a törvényt akképen fogja fel, hogy 1902 deczember végéig az autonóm vámtarifát el kell készíteni.« Azt mondotta akkor Mezőssy Béla t. képviselő ur: (olvassa) »Hát azt képzeli t. képviselőtársam, hogy a Széll-kormány annyira könnyelmű lett volna, hogy autonóm vámtarifa nélkül ment volna bele a vámszerződésekbe? A kormánynak szerencséje van annyiban, a mennyiben az autonóm vámtarifa letárgyalása Németországban az ottani pártpolitikai viszonyok miatt, az agráriusok és a szocziálisták közti éles harcz következtében létre nem jött és a kormány ezt a szerencsés helyzetet felhasználja arra nézve, hogy kibúvó ajtót keresssen magának a tekintetben, hogy ezt a törvényt meg ne tartsa és azt mondhassa, hogy a közös vámterületi állapotokat továbbra is fentartom.« Idézni akarok Nagy Ferencz t. képviselő urnak beszédéből is, a ki igy nyilatkozott (olvassa): »Azt mondja a törvény, a külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt az autonóm vámtarifa uj autonóm vámtarifával helyettesítendő. Mikor kell megcsinálni és meddig az autonóm vámtarifát? Addig, a mikor mi megkezdjük a tárgyalásokat a külföldi államokkal.« Tovább aztán álláspontja kifejtésére azt mondja (olvassa) : »Tegyük fel, hogy akarunk tárgyalni Németországgal, vagy más állammal. A mikor a szerződések, ha felmondatnak, 1904 január 1-ével járnak csak le: van akkor 1903 január 1-étől egy egész esztendő. Már most ki mondhatja azt, hogy pl, egy fél esztendő alatt' nem lehet ezen tárgyalásokat megcsinálni és azt a szerződést, a melyet mi be akarunk czikkelyezni, még a kellő időben akkor is a ház elé hozni? Én el tudom igen jól képzelni, hogy mi 1903 júliusban pl, de lehet, hogy augusztusban, azonban mondjuk, 1903 Julius 1-én indítjuk meg a tárgyalásokat Németországgal, tehát 1903 január 1-étől 1903 Julius 1-éig egyáltalában hallgatunk, nem teszünk semmit.« Azt mondja azután (olvassa): >De ugyanakkor ugyanazon joggal mondhatja a függetlenségi párt azt, hogy nem 1903 január l-e, hanem 1903 Julius l-e az, a mikor az autonóm vámtarifának meg kell lennie.« Én nem fogom ezt az okoskodást tovább fűzni és nem fogom ezt most részletesebben magyarázni. Megmondottam akkortájt, hogy automaticze a szerződéseket meghosszabitani nem lehet, mert akkor egy szerződő alany volt a mi részünkről, Ausztria és Magyarország, mint egy közös vámterület, mint egy jogi személy. Most ez nem áll, más jogállapot van, Ausztria és Magyarország külön-külön az önálló vámterület jogalapján áll, s a viszonosság feltételei mellett a forgalmat egymás között fenntartja vámhatár nélkül. A mostani állapotban automaticze a szerződéseket fenntartani nem lehet, de uj szerződést sem lehet kötni, a mig a két állam között vámszövetség nincsen; lehet kötni Ausztriának külön, lehet kötni Magyarországnak külön; ez következik az 1899: XXX. törvényczikkből és kétségtelenül következik az is, hogy törvénysértés nélkül a vámtarifa létrejötte előtt a külföldi államokkal szerződési tárgyalásokba nem bocsátkozhatnak. (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már most, t. képviselőház, hacsak a legkisebb szándék is megvolna a kormányban, hogy a törvények megtartassanak, hacsak a legkisebb előrelátás is volna a tekintetben, hogy a nemzetet kényszerhelyzetbe hozva, Németországgal és a többi államokkal szemben vámtarifa nélkül nem lehet vámháboruba keverni, ha nem volna meg az a világos tendenczia és nem nyilatkoznék meg az a törekvés, hogy az országot nolensvolens belekényszeritik abba, hogy az ország érdeke ellenére kénytelen legyen vámszövetség nélkül is az Ausztriával való közös vámterületet fentartani, kerül, a mibe kerül, lehet-e vagy nem, de császári parancsra azt meg kell tenni: akkor a legelsőbbrendű kérdésnek annak kellene lennie, hogy a vámtarifát törvénybe iktassuk, ha pedig nem lehet, akkor az öüálló vámterület tényleges állapotára kellene áttérni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalonj Nem akarok én most a kérdés lényegébe belemenni, nincs is hozzá időm, de emlékeztetni akarom a függetlenségi párt itt jelenlévő tagjait, hogy a midőn a Khuen-Héderváry-féle leszerelés alkalmával a katonai kérdésről volt szó, akkor még a párt egyes tagjai egy bizonyos mértékig koncziliánsok voltak. De a mikor az 1899 : XXX. törvényezikk megsértését az akkori miniszterelnök ur itt a száján kiejtette, egyszerre 28 képviselő iratkozott fel szólásra az ő programmja ellen és egy olyan obstrukezió keletkezett, a mely őt székéből elseperte. És