Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-440
234 hk(i. országos ülés 190b június 16-án, csütörtökön. Géza t. képviselő ur is nagyon jól tudja. (Derültség balfelöl.) Gajáry Géza: Ugyan ne nevezze meg mindig a képviselőket! (Mozgás és felkiáltások balfelöl : Ez is baj! Nem tetszik ? Joga van hozzá!) Ez komoly tárgyalás és nem tréfa! Ok nélkül nem kell megnevezni senkit ! (Távozik a teremből. Felkiáltások balfelöl : Hadd menjen!) Pozsgay Miklós: A komolyság rovására megy az, ha valakit megneveznek ? (Zaj balfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak ! Bailagi Géza: Én ezt megmondtam előre! (Zaj.) Lengyel Zoltán: Kérem t. képviselőtársaimat, ne méltóztassanak elfogadni a Gajáry képviselő ur rendszerét, hisz én semmiféle rossz szándékkal nem voltam iránta, mert ha követni találják őt, akkor önök közül hallgatóm sohasem lesz, mivel ha önök közbeszólásukkal találnának zavarni és én egyenkint meg fogom az illető képviselő urakat nevezni, akkor a ház egyszerre kiürül. A jelvény- és czimerkérdés szintén benne volt a miniszterelnök ur programmjában, benne volt a kilenczes bizottság programmjában is. Azt kérdem a t. szabadelvű párttól és ennek a szabadelvű pártnak különösen azon tagjaitól, a kik mint kecskeméti képviselők ülnek itt és a kikről nem hiszem^ hogy itt fognak hagyni, Nagy Mihály: Én is elhagyjam a termet? Pozsgay Miklós: Hát még a képviselő urat sem szabad megnevezni ? Nagy Mihály. Alázatos szolgája! (Elhagyja a termet.) Pozsgay Miklós:, Ballagira kerül a sor. (Zaj.) Bailagi Géza: Én vagyok a legtürelmesebb! Én tehát itt maradok! (Éljenzés balfelöl.) Pozsgay Miklós: Már nemcsak a nevet, de a választókerületet sem szabad megnevezni? Lengyel Zoltán : Azt hiszem, ha Nagy Mihály képviselő ur nem is hallja meg, de a választói meghallják azt, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy ott nemcsak a függetlenségi, de a szabadelvű párt is felállította azt a bizonyos hires programmot. Deputáczió is járt itt, a képviselő ur vezette azt és nemzeti ömlengésekkel telve adott kifejezést annak, hogy be kell következnie a jobb jövőnek, mert ha nem, akkor igy meg amúgy lesz. Nekünk kötelességünk-e ellenőrizni a programm végrehajtását vagy önöknek? Ha nem önöknek, akkor a választóiknak kötelessége ez és azok önökre nézve le fogják vonni a konzekvencziát. Az egész katonai programmból egyetlen tétel marad és ez az, hogy több tisztet kell adni az osztrák hadsereg számára. Ezt beburkolták abba, hogy magyar lesz a tanitás nyelve és a t. ház örömujjongva megszavazott 800 alapítványi helyet, hogy még további 800 magyar ifjúból csináljanak német katonát. Az egész nemzeti küzdelem katonai eredménye személyileg ennyi. Ez az a nagy nemzeti irány, a melyet a t. miniszterelnök ur képvisel, ez a szabadelvűség, a melylyel ő tegnap oly tapsokat aratott. Semmi más eredmény személyileg nincs. Tárgyilag pedig az az eredmény, hogy ezentúl nemcsak a 80 vagy 100 ezer ujonczot fogjuk,megfizetni, de még 450 millió beruházást is. És ha még önök tudnák, hogy kinek, miért, honnan kik fizetjük ? A t, képviselő urak megszavazzák a delegáczió által megszavazott összegeket, megszavazzák a delegáczió tárgyalásai közben udvari ebédekkel vegyesen, a delegáczió tárgyalásai után miniszteri ebédekkel keverve. Megszavazzák a nélkül, hogy az állam szuverenitásával szemben felállítanák a követelményeket, a melyek abból állnak, hogy mivel itt osztrák-magyar monarchia, osztrák-magyar szuverén állam nincs, mert ha ez van, akkor Magyarország nincs, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) közös adósságot sem lehet csinálni, mert nem tudom, kinek a számlájára veszik azt fel ? Magyarország részére nem, Ausztria részére detto nem, Ausztria-Magyarország részére pedig nem vehetik fel, mert ez nem létezik. Madarász József: Ráfogják azt is, hogy már régen létezik. (Tartós nyugtalanság és zaj a szélsőbaloldali.) Lengyel Zoltán: Igenis konstatáljuk azt, hogy katonai téren az összes eredmények abból állanak, hogy ezt a szegény országot tovább is kizsarolják tőlünk idegen és a mieinkkel ellentétes czélok érdekében és a rengeteg összegből Magyarország egy árva fityinget sem kap. Ez az a bizonyos gazdasági programm, melyet a miniszterelnök ur elénk tárt január elsei beszédében, hogy az állam pénzügyeit rendezni fogja. Ez az a pénzügyi programm, a melyet a pénzügyminiszter ur, is követ, a ki megengedi közös czélokra ily rengeteg adósság csinálását akkor, a mikor a magyar állam kincstára óriási deficzitben van és ennek a deficzitnek hézagait ily nagy adósságcsinálással kell ideig-óráig betölteni. A czentralizáczió halad előre a katonai téren teljes mértékben és nekünk ezen az oldalon, a kik nem az 1867-ben lefektetett és azóta önök által gyakorlatilag folytatott politikát akarjuk érvényesíteni, hanem a magyar függetlenségnek politikáját: nekünk, ezen oldalon ülőknek, kétszeres kötelességünk minden erőnkből ellentállni annak, hogy ha Magyarország függetlensége felé nem mehetünk, legalább a birodalmi beolvasztás politikájának ne engedjünk tért. A másik, igen lényeges, az egész ország közgadaságát és közvéleményét érintő kérdés a gazdasági kérdés, a mely mindinkább előtérbe nyomul és a melynek fontossága sokkal nagyobb, mint a katonai kérdésé, mert mig ez utóbbinál az ex-lex semmiféle áldozattal és ráz kódtatással nem járt, addig a gazdasági ex-lex, nyilatkozzék meg az vámháboruban, vagy pusztán azon bizonytalanságban, mely a közgazdaságnak minden
