Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-439

439. országos ülés Í90Í junius 15-én, szerdán. 221 jognak, neked császár, a ki a magyar nemzetet néptörzsnek nyilvánítod és azt mondod, bogy a nemzet jogos aspirácziói érvényesülni soha és soha nem fognak, neked igazad van! Büntesd meg azt a magyar nemzetet és mutasd meg azt is, hogy ez a nemzet ugy meghunyászkodott, hogy neked, -még a chlopyi hadiparancs után is, két millió czivilüsta-többletet ad szükségleteidre. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ennek a két milliónak, ez, t. kéviselőtársaim, a politikai czélzata, ez az igazi háttere és ennek a 450 milliónak is ez a jelentősége. A rebelis magyar nemzetet, a mely fel mert kelni anyanyelvének, nemzeti nyelvének védelmeért, jogaiért és törvényeiért, bűnhődnie kell. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ebből ki kell venni az utolsó morzsát is, hogy a közös hadsereget, a mely minden izében és porczikájában lábbal tiporja a magyar törvényt, hizlaljuk, tápláljuk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon!) Rákosi Viktor: Ha nem tetszik, olcsón kivándorolhatnak ! Kubik Béla : Ez is a Tisza nevéhez, a gróféhoz van kötve. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Polónyi Géza: De ha önöket politikai, nemzeti érvekkei nem lehet megközelíteni; ha az önök szive fásult, vagy, nem tudom én, el van temetve bizonyos időre a rend fentartásának örve és ürügye alatt: akkor is nem veszik önök észre azt, hogy az a magyar állam, a mikor a tengerészet költségeinek czimén egy százmilliós beruházáshoz hozzájárul, tisztán és kizárólagosan osztrák területen létező és épülő épületekre és beruházásokra juttat a magyar pénzből. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha önök 450 milliós beruházásokkal akarnak előállani, nem volna-e szükségük legalább arra, hogy végre-valahára a közös hadseregnél beruházott tételek tekintetében a tulajdonjog a két állam között törvényhozásilag tisztába hozassák? (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Meddig akarnak önök, t. képviselőtársaim, Magyarországnak adófilléreiből olyan könnyelmű politikát folytatni, hogy milliókat odadobnak annak az Ausztriának, mely egyebet sem tesz, mint gazdasági és pénzügyi téren életérdekeink ellen tör és bennünket koldusbotra juttat? (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azonban ennek a 450 milliós kérdésnek, a mely mögött maga a létszámemelés kérdése is rejlik . . . Lovászy Márton: Nem rejlik! Be van jelentve ! Polónyi Géza: ... sőt ez be is van jelentve, még egy más háttere is van, a mire majd beszédem végén fogok rátérni. Figyelmeztetem azonban már most a t, honvédelmi minisztert és a miniszterelnök urat arra, hogy gazda nélkül csinálták a számadást, ha azt hiszik, hogy Magyarországon akad egy párt, különösen akad egy Kossuth-párt, a mely ezt a politikát önöknek lehetetlenné nem teszi. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Létszámemelést nem kap ez a közös hadsereg! Egyszer már megmutattuk! Polónyi Géza: Alkotmányjogi szempontból mióta tartozik a delegáczió hatáskörébe annak a kérdésnek eldöntése, hogy vájjon Magyarország partvédelmi, tengerészeti védrendszert akar-e követni, avagy nagy tengeri hatalom akar-e lenni? Avagy nem a védrendszer kérdése-e ez, t. képviselőház? Szabad erről a kérdésről a delegácziónak határozni? Nem a magyar törvényhozásnak kifejezetten és világosan fentartott jog-e ez? Igen, t, képviselőház, a delegáczió, a melynek más hatásköre nincs, mint a törvényhozás által megállapított védrendszer keretén belül az évi költségvetés és a közös nyugdijak tekintetében a javaslatokat megtenni és a képviselőháznak azokat beterjeszteni, hogy jön ahhoz, az évenkint ráruházott jognál fogva, hogy évekre terjedőleg lekössön egy törvényhozást olyan beruházásokkal, a melyekről a magyar törvényhozásnak még tudomása sincs? (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Érdekesen világítja meg a miniszterelnök urnak a politikáját az, hogy mi történt ezekkel a fizetésrendezésekkel? Felhangzott a panasz, feljajdult az inség és nyomor, segítséget kértek a birák, a tanítók, a vasutasok, a papok, és akkor mi történt? A magyar törvényhozásban Széll Kálmán miniszterelnök a szabadelvüpárt nagy többségének lelkes éljenzése közben bejelenti, hogy elsősorban gondoskodni kell a birákról és a kinevezett köztisztviselőkről, mert ezek helyzete tarthatatlan, pedig nagy érdekek, nagy kincsek vannak kezükre bizva; azután, ha az állam pénzügyi helyzete megengedi, rá fogunk térni a törvényhatósági tisztviselőkre és a községi jegyzőkre. Most mi történt? Semmi sem igazolja jobban Mikszáth Kálmán szegedi beszédét, — hallgassák meg azok az urak, a kik még ott ülnek ma is, — hallgassák meg Mikszáth Kálmán azon szózatát: nem Tisza István dönt, nem az ő szelleme, hanem Tisza Kálmán szelleme él újra! Semmi sem igazolja jobban ezt, mint az a körülmény, hogy ennek a kormánynak nem volt sürgősebb feladata, mint a birák ügyét szemfényvesztő módon levenni a napirendről, ideiglenes intézkedéssel, pótlékok czimén, egy megnyirbált javaslattal leszorítani a napirendről a tisztviselők fizetésének rendezését és idehozni a vármegyei tisztviselőket, pedig azoknak a községi jegyzőknek, — bár Isten látja lelkem, hogy kívánom, hogy családostul boldoguljanak, — legutolsó sorban volt szükségük arra, hogy a magyar nemzet ínsége és éhsége mellett az ő fizetésük emeltessék. De kortesek kellenek! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez pedig Tisza Kálmán szelleme. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.)