Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-439
£39. országos ülés 190b június 15-én, szerdán. 219 (ügy van! ügy van I a szélsőbaloldalon.) Hiszen köztudomású dolog, hogy a nemzetiségek, mint ilyenek, nem közjogi egyéniségek. A nemzetiségeknek nincs Magyarországon közjogi képviseletük, nincs alkotmányjogi individualitásuk, csak a joguk van meg, hogy törvény alapján saját anyanyelvüket a törvény korlátai között használhassák. De mi történik Magyarországon? Az, hogy e nemzetiségi jogokat a felekezeti autonómiák révén konfiskálják Magyarországon (ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a felekezeti autonómia révén tartanak fenn nem magyar iskolákat. Es van Magyarországon ez idő szerint egy törvény, mely széles e világon egyedül ezt a nemzetet kárhoztatta erre a sorsra, hogy nálunk lehet bármily bevett, elismert, vagy el nem ismert felekezeti czim alatt bármilyen nyelven a világon, élő és holt nyelven egyaránt iskolákat fentartani és tanitókat képezni. Itt lehet mohamedánoknak franczia nyelven, vagy görög nyelven iskolákat fentartani, és ezenfelül van egy törvény, a mely a nem magyar nyelvű iskoláknak megtürése mellett még azt is lehetővé teszi, hogy a magyar anyanyelvű gyermekek idegen nyelven oktattassanak, Most egy reformot szándékoznak ezen a területen behozni, azt, hogy, ha 20 százaléknál több magyarajku gyermek van egy iskolában, hogy akkor magyar oktatásban is kell azokat részesíteni. Bocsánatot kérek, a felekezetek közötti egyenjogúság és minden egyenjogúsági tételnek teljes respektálása mellett is a magyar állam alapjait igy aláásni és ilyen politikát hirdetni csak annak a szabadelvüségnek van megengedve, a mely czégérül használja a szabadelvüséget, nem pedig institutiv alapul, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De mivel költségvetési felhatalmazási törvénynyel állunk szemközt, rá kell tercem ennek a bírálatára és annak az eldöntésére, hogy szabad-e egy törvényhozásnak a gróf Tisza István miniszterelnök ur vezetése alatt álló kormány számára a költségvetési felhatalmazást megadni, igen vagy nem? Én nem szándékozom itt azt a kérdést bővebben vitatni, a melyet kormánypárti haruspexek találtak fel, hogy a költségvetési indemnityt meg kell szavazni, és hogy azt megtagadni nem szabad. Ezekkel az elméletekkel én egyszerűen azért nem foglalkozom, mert én olyan törvényjavaslatot nem ismerek, a melyet meg kell szavazni; hiszen azért adatik be egy törvényjavaslat, hogy azt el is lehessen utasítani. De meg azután, mihelyt valaki erre a térre rálép, akkor egy passe partout adna a kormánynak arra, hogy ne tegyen egyebet, mint hogy költségvetés helyett indemnitäsokkal kormányozzon. Hiszen Tisza miniszterelnök ur már ezen az utón van! Minden elfogadható, sőt képzelhető ok nélkül, most már 8 hónapon át akar költségvetés nélkül kormányozni : ez nagyon kényelmes módja lenne a kormányzásnak; azonban engem nem feszélyez az, hogy olyan kormánynak, a mely az én meggyőződésemmel ellenkező politikát követ és azonkívül olyan kormánynak, a melyről rögtön be fogom bizonyítani, hogy ígéreteit be nem váltotta, (ügy van! a szélsobáloldalon.) a törvényt pedig'"rútul megszegte, soha és semmiféle körülmények között, még ha 48-as kormány volna is, az indemnitást meg nem adnám. De erről a kérdésről majd beszámolok mind a két alapon. Most pedig először is pénzügyi szempontból akarom a kérdést röviden bemutatni. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök ur, miként ma is elismerte, kormányzati programmja gyanánt a takarékosságot állította fel. Érdekes, hogy a miniszterelnök ur főrendiházi beszédében egyenesen kimondotta, hogy ha pedig a nemzet meg nem áll a költekezések terén, ez az állam már odáig jutott, hogy összeomlik. Azon statisztikával kapcsolatban, a melyet imént hallani szerencsénk volt, foglalkozzunk a közösügyi költségeknek egy más arányosításával és állapítsuk meg röviden, hogy a t. miniszterelnök ur 8 hónapi kormányzásának mi a pénzügyi eredménye és hogy mennyiben követi ő a takarékosság nagy elvét? (Ralijuk! Halljuk! a szélsobáloldalon.) Köztudomású, hogy röviddel ezelőtt ismét megkezdődött az állam gazdálkodásában a quóíának felség döntéssel való megállapítása. A bekövetkezett quótaeinelést nem akarom egészen a miniszterelnök ur számlájára írni, bár jogom volna hozzá, mert az évenkint lejáró quóta kérdésében a miniszterelnök urnak módjában áll ő Felségét felvilágosítani arról, hogy ez a quóta Magyarországra ma már elviselhetetlen terhet ró és módjában áll a miniszterelnök urnak szakítani azzal a szerencsétlen politikával, a melylyel Ausztria étvágyát, annak folytán, mivel Magyarország mindig megnyugszik a felemelt quótában, annyira felgerjesztették, hogy Ausztriában mindig felségdöntést provokálnak, ugy hogy ekképen egy liczitáczió folyik Magyarország bőrére a quótaemelés kérdésében és meg kell érnünk azt, hogy a regnikoláris quóta - deputáczióban valóságos machináczióval, cselszövésekkel, holmi egy szavazattöbbséggel döntik el azt a kérdést, hogy Magyarország 50°/o-os quótát vagy kevesebbet viseljen-e ? ügyebár, t. miniszterelnök ur, ez az egy perczentes quótaemelés — összeget nem mondok, mert a zárszámadás nincs előttem — jelentékeny tehertöbblettel sújtja a magyar nemzetet ? Itt van azután a miniszterelnök ur kormányzatának egy másik eredménye: a czivillista felemelése 2 millió koronával. Mielőtt ezzel — hacsak kellő rövidséggel is — foglalkoznám, elsősorban a pénzügyi eredményt kell szembeállítani. (Halljuk! Halljuk!) Itt van, t. ház, a czivillistának két millióval való emelése; itt van a köz-, vagyis a kisrn*
