Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-439

216 A39. országos ülés 190k június 15-én, szerdán. kedves nejüket kegyelmes asszonynak szoktuk nevezni és előre bátor vagyok kijelenteni, hogy Magyarországon Ferencz Ferdinánd ő fensége nejét senki sem fogja Durehlaueht-nak, hanem mindenki fenséges asszonynak czimezni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Miért foglalkozom én ezzel a kérdéssel? A gondviselés jósága Ferencz Ferdinánd ő fensége családját már két fiúgyermekkel ajándékozta meg. (Mozgás a baloldalon.) Csodálatos módon ezen születésekről a hivatalos lapból, a mely a Ferencz József-rendekről, a királyi tanácsosokról és udvari tanácsosokról mindig megsmlékezik, nekünk nincs híradásunk, sőt csodálatos módon a magyar képviselőház sem vesz tudomást ezekről a közjogi tényekről. Nincs nekünk erre törvéDyünk, de van mégis e

gy gyakorlat. A mikor Erzsébet főherczegnő 1883 szeptember 2 ikán született, — a mikor még Rudolf boldogult trónörökös életben volt és így közvetlenül a trónöröklésre ő volt hivatva — a főherczegnő születését Péchy Tamás akkori elnök 1883 szeptember 27-ikén a 253-ik ülésben bejelentette. Bejelentette azt is, hogy a keresztelésre a két ház elnökei megjelentek. Mária Valéria főlierczegnőnek 1868 április 22-ikén történt születését Szentiványi Károly elnök még aznap bejelenti a háznak a 218. ülésben. Nem tudom, a mögött, hogy most a Ferencz Ferdinánd ő fensége házasságából származott gyermekek születéséről semmiféle tudomást nem veszünk, nem settenkedik-e az a kormányzati politika, hogy ennek az elhallgatásával is szankcziót akarnak adni annak a felfogásnak, hogy az azon házasságból született gyermekek a magyar közvéleményt és a magyar országgyűlést közjogi vonatkozásban nem érintik. Én ezt a kérdést tovább szőni nem akarom, de lelkiismeretemnek teszek eleget azzal, hogy indítványozom, illetve határozati javaslatot nyújtok be, hogy ő fenségének most született gyermeke születése alkalmából a ház szerencsekivánatait az elnök utján fejezze ki. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Erre vonatkozólag határozati javaslatot is adok be, nehogy esetleg abba ütközzék bele az én lojális és tiszteletteljes indítványom, hogy Írásban be nem adtam. Határozati javaslatom így szól: »A képviselőház utasítja a ház elnökét, hogy Ferencz Ferdinánd trónörökös ő fenségének Ernő Alfonz fiúgyermeke születésének alkalmából a szokásos módon juttassa tudomására a képviselőháznak szerencsekivánatait.« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Én igazán rendkívül sajnálom, hogy a miniszterelnök ur épen most távozott, (Felkiáltások jobbfelöl: Itt van!) mert, bármennyire komoly is a helyzet, a mint azt beszédem folyamán eléggé szándékozom bizonyítani, mégis hajlandó vagyok legalább a bevezetésnél azzal a kedélyeskedéssel tárgyalni a kérdéseket, mint a hogy azt a t. miniszterelnök ur kezelni jónak látta. A miniszterelnök ur az ő egész beszédét arra építette fel, hogy a hadügyi és különösen a közösügyi terhek tekintetében Magyarország nem emelkedőben van, hanem dekurziv alakban járul a közterhekhez, s ezen okoskodását statisztikai számításokkal is spókelte. A miniszterelnök ur Rátkay t. barátomnak szemére hányta, hogy vannak területek — különösen a törvényhozást érdeklő pénzügyi mező az — a hol a költői lélek szárnyalásának jogosultsága nincs. Én rögtön be fogom bizonyítani, — hogy az ő másik kifejezésével is éljek — hogy a .t. miniszterelnök ur az ő számításaival Ó3 százalékaival Lamartine, vagy ha jobban tetszik, Boccacio szelleméhez méltó módon nagy mértékben elvetette a sulykot, A statisztika közfelfogás szerint sem nem esact, sem nem negatív tudomány, elasztikus tételeit könnyű felhasználni igy is, ugy is, amúgy is. De azzal a bűvészettel, melyet a t. miniszterelnök úrtól a statisztika területén ma láttunk és a melylyel arról a helyről nem tudom kit akart tévedésbe ejteni, önmagát-e, vagy az országot, olyan ekvilibrisztikus mutatványokat produkált, a melyekre rögtön számokkal kell válaszolni. T. ház! Ha valamely miniszter előáll azzal, hogy a mi közös kiadásaink 50 százalékkal, ellenben belügyi adminisztratív kiadásaink 400 százalékkal emelkedtek, pleonazmust követ el, vagy tautológiát, ha ezután azt is kiszámítja, hogy perczentekben csökkent a hozzájárulási arány, mert ez egy és ugyanaz a mondás. Ha én az egyik kiadásomat csak 50 százalékkal emelem, a másikat 400 százalékkal, az aránynak természetesen az 50 százalékos emelkedés hátrányára csökkennie kell. így tudta a t. miniszterelnök ur kimutatni azt, hogy 1870-től a közösügyi kiadások dekurzive mennek 10 —12 százalékról 7°/o-ra az összes költségek arányához mérten. Hanem, ettől a pleonazmustól eltekintve, az igen t. miniszterelnök ur milyen adatokra építette fel ezt a számítást ? Egy tiszteletteljes kérdés azokhoz, a kik számítani tudnak: ugy-e bár, a t. miniszterelnök ur a hét perczentes arányt kizárólag az általunk készpénzben fizetett quótában vette fel; ugy-e bár, azt vette fel, hogy mi a quóta czimén készpénzben mennyivel járulunk hozzá a közösügyi kiadásokhoz? Ez a számadás és statisztika az első pillanatra tetszetős, de csak azoknak, a kik nem tudnak számolni, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) ós nem ismerik a magyar költségvetést. Eltekintve attól a csekély lapszustól, hogy a t. miniszterelnök ur a honvédséget egyszerűen kihagyja a hadügyi kiadások keretéből, a mi mindenkinek első pillanatra feltűnik, és a mit azután azzal a nastrommal akar betapasztani, hogy magunk is emelni akartuk a honvédség kiadásait, a mi nem változtat a hadügyi kiadások statisztikai értékén, akár akartuk azt, akár nem, egy másik csekély kis lapszusocska is került ebbe a számításba, az t. i., hogy a quótán