Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-439

04 június i5-én. szerdán. 217 439. országos ülés 19( kivül a mit fizetünk, ott vannak azok a bizonyos vámbevételek is. (Az elnöki széket Jakabffy Imre alelnök foglalja él.) Nem volna szives a t. miniszterelnök ur ezt a tényezőt is hozzáadni? Osak a gyermek nem tudja Magyarországon, hogy csak azt fizetjük a quóta arányában, a mi a vámbevétel által fedeztetik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion,) A katonai terhek tekintetében Francziaország áll a legmagasabb százalékkal, Németország, a legnagyobb katonai hatalom, 25 százalékkal dotálja hadi kiadásait az összes költségvetés arányában. Méltóztassék minálunk beállítani a közös vámbevételeket, a honvédség egész költségét és akkor rögtön rá fog jönni a t. miniszterelnök ur arra, hogy Magyarország körülbelül a harmadik helyen áll hadügyi kiadásai mérlege tekintetében. De a t, miniszterelnök ur nem fog eló'ällani ezzel a számítással, mert itt már 36 esztendő óta folyik egy világcsalás. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Nem lévén önálló vámterületünk, a vámbevételek csak a közös vámterületéről számittatnak be és mivel még a forgalmi statisztikát sem lehet megközelítőleg megállapítani, a mai napig senki sem tudja, hogy Magyarország számára mennyi esik a vámbevételekből és hogy Magyarország ezen a czimen az ő állami legfontosabb bevételeiből, vagyis a vámbevételekből mennyivel járul a hadsereg fentartásához. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloläalon.) T. képviselőház! Ez bennünket, a mint méltóztatnak tudni, a quóta szempontjából is érdekel, mert, ha nagyobb a Magyarországra eső vámbevétel, mint a mennyi a quóta arány szerint Ausztriára jut, akkor mi itt a quóta tekintetében is meg vagyunk rövidítve, vagyis mi a vámbevételek révén magasabb quótával járulunk a közösügyes költségek fedezéséhez, mint Ausztria a vámbevételek révén, Már most kérdem a miniszterelnök urat, hátrányos-e ránk nézve ez a dolog, vagy nem? Erre azt a feleletet kapjuk, hogy mi azt kiszszük, hogy mi ránk nézve előnyös, az osztrákok is azt hiszik, hogy rájuk nézve előnyös. Azonban két tényezőnek szemben állításával nyomban tisztában leszünk, hogy kire előnyös. Először is mindnyájan tudjuk, hogy Magyarország az ipar terén import állam; tehát természetes, hogy Magyarország a vámterületen a behozott iparterményeknek vámját sokkal nagyobb részben fedezi, mint az az Ausztria, a mely az ipar terén export állam. De ha semmi egyebet nem tudnánk, mint azt, hogy az osztrákok 36 éven át nem próbálták megváltoztatni ezt a dolgot, nem elég ujjmutatás-e ez a magyar képviselőháznak, hogy da stinkt's in der Fechtschul? (Derültség balfelöl.) A miniszterelnök ur szándékosan tette azt, hogy a költészetnek ezen illegitim liczencziájával áll elő és operál számokSÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXIV. TiÖTET, kai, a melyekről, ime, ad oculos demonstráltam, hogy tisztán a könnyenhivők és értelmetlenek félrevezetésére voltak szánva és nem felelnek meg a tényeknek. (Ugy van ! Ugy van! a szélsobaloläalon.) T. képviselőház! Mivel csupán néhány reflexiótakarok bevezetésképen a miniszterelnök ur beszédére tenni, ezeknek során meg kell állanom annál a tételnél, hogy Rátkay László t. képviselőtársammal szemben a kivándorlási ügy körül is nagy érdemeket vindikált magának a miniszterelnök ur. Én nem szándékozom a kivándorlási ügyet a maga nagy egészében felölelni,' csupán ezen kérdéses ponttal szándékozom foglalkozni. Mit állit az én t. barátom és képviselőtársam, Rátkay László ? Hogy egy szerződésben, a melyet az állam egy vállalkozóval köt, maga annak a biztosítása, hogy én neked 30,000 kivándorlót garantálok, erkölcstelen és államellenes dolog, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläalon.) mert az állam saját pénzügyi terheinek gondos ápolásában mintegy kényszerítve van arra, hogy a garantirozott létszámot beliferálja, (Ugy van ! a szélsobaloläalon.) De ha nem igy van, akkor az államra az a hátrány háramlik, hogy mentül kisebbre szorítja egészséges institucziók által a kivándorlásnak lehetőségét, annál nagyobb pönálét fizet egy idegen vállalatnak azért, hogy a polgárai jól érzik magukat. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläalon.) De hiszen épen ez az a kérdéses pont, a mely összeütközésekre adott okot és a hol a szerződést diffikultálták. És a vége ime mi ? Az, hogy kénytelen volt maga a társaság belátni, hogy egy ilyen immorális, államellenes klauzulának fentartását nem lehet joggal követelni, mert remélhette és tudhatta, hogy ilyenhez ennek a parlamentnek hozzájárulását soha meg nem nyerik. (Ugy van! balfelöl.) De, t. képviselőház, erre a kivándorlásra vonatkozólag van még egy szerény mejegyzésem és ez az: bir-e tudomással róla a t. miniszterelnök ur, hogy az útlevél kérdésében is változás szándékoltatik, illetőleg, hogy ez be fog állani ? Gr. Tisza István miniszterelnök: Szó sem igaz belőle! Polónyi Géza: T. képviselőház! Köszönettel veszem ezt a felvilágosítást, mert akkor igaz a második konkluzum, hogy az utlevélkényszer fentartása okából mi történik? A Cunard Line és a német hajózási vállalatok között megindult egy őrjöngő versenyzés ezen állami protekczió folytán és ennek mi a kettős eredménye, t. miniszterelnök ur ? Ez már mind a kettő igaz lesz. Először az, hogy az útlevél nélkül való kivándorlás texmészetszerüleg nem Fiúmén keresztül és nem a Cunard Line által fog vezettetni, hanem a német vállalatok által, a melyek ügynökeik által kettőzött működést fejtenek ki, hogy legalább ezeket a maguk számára meg28