Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-439

439. országos ülés 1904- június 15-én. szerdán. 215 Engedje meg a t. ház, hogy röviden személyes kérdésben és félremagyarázott szavaim helyreigazítása czimén szólhassak. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sághy Gyula: T. képviselőház! A t. miniszterelnök ur az én tegnapi beszédemhői egyetlen passzust ragadott ki, a melyet megtámadott és helyreigazított, de érveimet és beszédem többi részét meg nem czáfolta és ezt tudomásul veszem, hogy azokat megczáfolni képes nem volt. (Derültség a jobboldalon.) Csak épen egyetlen részét: azt érintette és czáfolta a t. miniszterelnök ur beszédemnek, a melyre én csakis példaképen utaltam. Én ugyanis azt mondottam, hogy a tüdőbetegek szanatóriumának felállítására felvett 100,000 koronát törölték. Megengedem, hogy lapsus linguae volt részemről szanatóriumot mondani, és másodszor az összegben is tévedhettem, annál is inkább, mert az informáeziót csak közvetlenül beszédem megtartása előtt kaptam és pedig olyan alakban, hogy a tüdőbetegek számára felállítandó kórházi osztály czéljára felvett 100,000 korona töröltetett. A dolog érdemére azonban mindegy, hogy szanatórium vagy kórházi osztályról és hogy 800,000 vagy 100,000 koronáról van-e szó, mert az a 800,000 korona is csak csekély ö'sszeg azon száz milliókhoz képest, melyeket a delegacziók katonai czélokra megszavaztak, s azért a t. miniszterelnök ur ebbeli czáfolata legkevésbbé sem csökkentheti az én argumentumom súlyát. (Helyeslés a középen.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A tanácskozást folytatjuk. Ki következik? Sturman György jegyző: Polónyi Géza! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Csak ritkán jut pártszónoknak az a szerencse osztályrészül, hogy azzal az élvezettel mondhassa el beszédét, mint a minő ma nekem jutott, midőn a közvetlenség erejével, hatalmával és őszinteségével lehet halomra dönteni és részeire bonczolni azt a törekvést, mely a miniszterelnök urnak mai felszólalásában egy modern espadát állit a közvélemény elé, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) a ki még azzal sem törődik, hogy a közönségnek nagyobb mulattatására birkózás közben önmaga is megsebesül. Hát, t. ház, a felhatalmazásról szóló törvényjavaslattal szándékozom foglalkozni. Mielőtt azonban erre a témára rátérnék, egy érzelmi dolgot kell elintéznem. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) T. képviselőház! Monarchikus államokban a trónöröklésre hivatott egyéneknek, embereknek családi viszonyai, különösen maga a születésnek ténye közjogi vonatkozásokkal is bírnak. Más államok törvényileg rendelkeznek a születések nyilvántartása, a trónöröklési sorrendnek megállapítása és a születés ténykörülményeinek ellenőrzése tekintetében. Nálunk ilyen törvény azért nem keletkezett, mert a magyar nemzetnek alkotmánya a szabad királyválasztás jogából indult ki; azonban a történet folyamán a nemzet ezen jogáról bizonyos korlátokkal és feltételekkel lemondott. Most már a közjogi vonatkozású, t. i. a trónörökléssel kapcsolatos születések kérdésében azonban van egy úgynevezett házi törvény, mely sehol a föld kerekségén publikálva nem lett, Magyarországon törvényerővel nem bir. És ezen házi törvénynek alapján, mint méltóztatnak tudni, legutóbb Ferencz Ferdinánd ő fenségének házassága alkalmából közjogi vita is folyt az iránt, hogy ez a házasság mennyiben felel meg a trónöröklés feltételeinek és mennyiben lehetnek azok, a kik ezen házasságból születnek, a magyar trón öröklésére hivatottak, vagy nem. Mi, a háznak ezen padjain ülő képviselők félreérthetlenül világosan állást foglaltunk a mellett, hogy Ferencz Ferdinánd ő fenségének az egyenjogúság alapján megtámadott házassága a magyar törvényeknek teljesen megfelel. (Ugy van! balfelöl.) Mert a magyar törvény egyenrangúnak ismer el minden házasságot, melyet becsületes férfi becsületes nővel köt. (Ugy van! balfelöl.) Ennek a vitának a rezüméja az volt, hogy a Ferencz Ferdinánd ő fensége házasságából származó gyermeket, miután a katholikusság feltételeinek is megfelel, mely benne van a pragmatika szankezióban, törvényes örökösnek tekintjük. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha pedig a gondviselés ő fenségét a magyar trónra szólitandja, az ő nejét a magyar törvény és a társadalom tisztelete alapján magyar királynénak tekintjük. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az illető viták alkalmával épen nekem jutott az a szerencse osztályrészül, hogy előre jeleztem, hogy ennek a házasságnak kérdése, a mire aktuálissá válik, nekünk annyival is inkább igazat fog adni, mert hiszen ahhoz, hogy a házasság az osztrák házi törvények felfogása szerint is egyenrangúnak tekintessék, semmi más nem szükséges, mint a fenséges ur nejének vagy mediácziója, vagy rangemelése. Már most én a kormányzat politikájával kapcsolatosan érintem azt, mert a mint tudjuk, már is folyamatban van, hogy ő fenségének a trónörökösnek neje rangemelésben részesüljön és odaát nagy viták folynak a felett, hogy ő Felsége legutóbb csak a Durchlaucht czimet ajándékozta a fenséges aszszonynak, mert a fenséges czim csak, uralkodócsaládok tagjainak adományozandó. Én erre vonatkozólag csak annyit jegyzek meg, hogy a magyar törvények szerint Ferencz Ferdinánd ő fensége törvényes nejének nincs szüksége a Durchlaucht czimre, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert a magyar családi jog szerint a nő örökli férjének rangját, czimét és nevét. Ezt a kegyelmes urak tudják, mert