Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-439

Í39. országos ülés 190í június 15-én, szerdán. 213 dés alapfeltételeitől megfosztani akarják, de a körülmények sajátságos találkozása folytán az utóbbi években a pénzügyi törvényekben beállott változások oly helyzetet teremtettek, a melyekre senki sem gondolt akkor, a mikor az utolsó pénzügyi egyezmény Horvátországgal megköttetett. E törvények eddig olyan konzekvencziákkal jártak a sokkal régebben megkötött pénzügyi egyezmény folytán Horvát-Szlavonországra nézve, a melyek csakugyan HorvátSzlavonország autonóm igazgatásának pénzügyi feltételeit fenyegetik. Ez a helyzet adott tápot Horvát-Szlavonországban a régi gyülölségnek, a régi szenvedélyeknek ismételt felébredésére. Ez tette hálássá a talajt azon izgatók számára, a kik ott, mint mindenütt a világon, megvannak, hogy az alsó néposztály alacsony indulataiból iparkodjanak maguknak táplálékot keresni. (Igaz! Ugy van! a jobbhldalon.) Ez okozta azon sajnos jelenségeket, a melyekkel az utóbbi esztendőkben találkoztunk, a melyek szerint csakugyan HorvátSzlavonországban a magyar elleni gyűlölség újra lobot vetett és tért foglalni látszott. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Khuen-Meder vár y az olcaf) Khuen-Héderváry a magyar állameszmének és Horvátország jól felfogott érdekének olyan szolgálatokat tett és e téren olyan érdemeket szerzett, a melyekkel pártkülönbség nélkül . . . (Folytonos zaj.) Kubik Béla: Magyar miniszterelnöknek is bevált! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök:... a melyekkel pártkülönbség nélkül hálára kötelezett maga iránt minden igaz magyar embert. (Helyesléseit a jobboldalon. Ellenmondás a szélsőbaloldalon és a néppárton.) Olay Lajos: Magyar érdemekért nem jutalmaznak Bécsben soha, csak bécsi érdemeket jutalmaznak, de magyar érdemeket nem! Ez az igazság! Nemzetellenes érdemeket jutalmaznak! (Folytonos zaj. Sálijuk! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Az infallibilitás ezen kitörésével szemben leteszek minden reménységről, bogy a t. képviselő urat kapaczitálhassam. (Derültség a jobboldalon.) így alakult, mondom, a helyzet Horvátországban és a körülmények ilyen alakulása mellett azt hiszem, hogy a magyar törvényhozásra és a magyar törvényhozás kiküldött bizottságára az a feladat vár, hogy ugy HorvátSzlavonország érdekében, és jogos kívánságai respektálása folytán, mint a magyar nemzeti politika jól felfogott érdekében is keressen a Horvát-Szlavonországgal megkötendő pénzügyi kiegyezésnél olyan alapokat, a melyek még csak a látszatát is elveszik annak, mintha Magyarország Horvát-Szlavonországot bármilyen téren megrövidíteni vagy károBitani akarná, mintha hatalmával, politikai túlsúlyával visszaélni akarna, de ellenkezőleg megadják, valóságos testvéri szeretettől vezéreltetve, Horvát-Szlavonországnak mindazon pénzügyi segélyforrásokat, a melyek arányban állanak a magyar pénzügyeknek általános fejlődésével. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez a nagy politikai gondolat domborodik ki a magyar regnikoláris küldöttség munkálatából, a melylyel a kormány a legnagyobb örömmel és készséggel azonosítja magát, és meg vagyunk róla győződve, hogy az esetben, ha ez a munkálat eredményre vezet, ha a törvényhozás azt szankczionálja és ezzel Horvát-Szlavonország pénzügyi helyzete alaposan szanálva lesz, ezzel nagy szolgálatot tettünk a magyar nemzeti gondolatnak, ezzel megerősítettük Horvát-Szlavonországban azt az irányzatot, a mely ugy Horvát-Szlavonország, mint Magyarország összhangzó érdekében a közös, jó egyetértésnek ápolását tűzte ki czéljául. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Ez tehát nemzeti politika a szó legigazibb értelmében. (Helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondások a néppárton és a szélsőbaloldálon.) Elnök (többször csenget): Csendet kérek, t. képviselőház! Gr. Tisza István miniszterelnök: És ha a t. képviselő urak megemlékeznek arról, hogy a kormány . . . (Folytonos zaj a szélsőbaloldálon. Egy hang a szélsőbaloldálon: Hiszi a miniszterelnök ur, a mit mond? Folytonos zaj.) Majd ha bevégezték a t. urak a csevegést, akkor folytatom. (Egy hang a szélsőbaloldálon: Újra kezdjük megint! Derültség a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Gahányi Miklós: Ha még egyszer kezdjük, nem szerelünk le. (Elénk derültség a néppárton és a szélsőbaloldálon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én mégis arra kérem a t. képviselő urakat, hogy gondolják meg, hogy ilyen közbediskurálások által az érvek súlyát legkevésbbé sem gyengítik, azokat meg nem czáfolják, legfeljebb a magyar parlamentarizmus jó hírnevét csorbítják (Igaz! Ugy van! a jobbóldalon. Ellenmondások a szélsőbaloldálon.) és olyan jeleneteket inszczenálnak a magyar parlamentben, a melyeket bizonyára pártkülönbség nélkül elitéi mindenki, a ki ezt a helyet olyannak akarná látni, a minőnek a nemzet érdekében lennie kellene, t, i. a magvar közélet templomának és palládiumának. (Helyeslés jobbfelöl.) A képviselő urak megemlékeznek a kormány programmjának azon részről is, a melyben egész tevékenységünk zsinórmértéke gyanánt két irányelvet állítottunk fel: a nemzeti irányt és a szabadelvűséget és kérdezik, hogy hol van a mi eljárásunkban a nemzeti irány és a szabadelvűség ? Erre a kérdésre nagyon szívesen adom meg a választ. Kubik Béla: De tények legyenek ám ! (Derültség jobb felől. Halljuk! Halljuk !) Gr. Tisza István miniszterelnök : Azt hiszem, hogy mindaz, a mit rövid hét-nyolcz hónapi kormányzatunk körében tettünk, ezen kettős czél szolgálatában történt. (Igaz! Ugy van!