Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-439

212 439. országos ülés WOí június 15-én, szerdán. Olay Lajos: Hogy deczemb érben, vagy januárban jött-e be, az nem változtat a dolgon. Gr. Tisza István miniszterelnök: Bármenynyire szeretnék is t. képviselőtársamnak segítségére jönni, (Derültség.) de a legjobb akarattal sem vállalhatom a mi bűnös vállainkra azt az olasz bort, mely nem az általunk megkötött ideiglenes szerződés alapján, de a régi szerződés alapján jött be. Rigó Ferencz: Lukács válla azelőtt is ott volt! Gr. Tisza István miniszterelnök: Mikor megkötötték a szerződést, nem volt ott az sem. De menjünk tovább. Olay Lajos t. képviselőtársam az iskolaügyről is beszél, és kevesli azt a reformot, mely a legközelebbi ankét-tanácskozás elé terjesztett előadói tervezetben foglaltatik. Lehet ott pro és kontra nagyon sokat vitatkozni, de a kormány programmjának és a mi meggyőződésünknek, a mely alapját képezi programmunknak, csak oly javaslat felel meg, a mely a felekezeti iskolák intézményét ebben az országban el nem törli, (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.), a mely a felekezeteknek törvényben lefektetett jogait tiszteletben tartja, (Mozgcis a szélsőbaloldalon.) de igenis fegyvert ad az állam kezébe két irányban: abban az irányban, hogy végre-valahára a magyar nyelvnek __ komoly és sikeres tanítását keresztülvigyük, (Élénk helyeslés a jobboldalon.), és a felekezeti iskolákban felmerülhető bárminemű államellenes és nemzetellenes jelenségeknek a nyakát szegjük. (Elénk helyeslés a jobbóldalon.) Ezt a két czélt tűztük ki magunk elé. (Zaj a szélsőbaloldalon.). Ezt a két czélt el akarjuk és el is fogjuk érni, ha a t. ház bölcsesége is ugy határoz, a benyújtandó javaslat által. De, engedjék meg nekem, ezen én túlmenni nem tartom az ország érdekében lévőnek, mert igen nagy nemzeti érdeket látok abban, hogy hivek maradjunk a magyar nemzetnek azon nagy tradiczióihoz, a melyeknek folytán e hazában élő idegen ajkú polgártársaknak szeretetét, ragaszkodását, rokonszenvét igyekeztünk megnyerni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a széls'éíbaloldalon.) Olay Lajos: Bécsben nem engedik, hogy erősödjék a magyar nemzet! (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Erre a közbeszólásra, állásomnál fogva abban a helyzetben vagyok, hogy autentikusan kijelenthessem, hogy ez a sejtelem, ez a gyanú a valóságnak meg nem felel, mert abban a tekintetben, hogy a magyar kormány minő politikát kövessen, még csak legtávolabbi kísérletét sem láttam bárminő befolyásolásnak, és az a javaslat, a mit a magyar kormány ebben a tekintetben tenni fog, egy jottával sem kevesebb, mint a mit Saját meggyőződésünkből kifolyólag, saját spontán elhatározásunkból terjesztünk a képviselőház elé. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Olay Lajos : Négyszázéves történelem az ellenkezőjét mutatja! Gr. Tisza István miniszterelnök: Én nem beszélek arról, a mi négyszáz évvel ezelőtt volt, de beszélek arról, a mi ma van, és a mit én ma itt, mint férfiú, szavamra állítok, azt méltóztassék elhinni. (Hosszantartó élénlc helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Hát mondom, t. ház, nekem meggyőződésem, hogy itt meg kell maradnunk a magyar nemzeti politika régi, nagy és nemes tradicziói mellett és meggyőződésem, hogy a nemzetnek érdeke is, de becsületbeli kérdés is a nemzetre nézve, hogy azokat a kijelentéseket, azokat a nyilatkozatokat, a miket a veszély perczében tett, beváltsa akkor is, a mikor a hatalommal rendelkezik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És ha azt mondja a képviselő ur, hogy miért nem tanulunk az oktatásügy terén a horvátoktól, erre egyszerűen azt válaszolhatom, hogy a horvát népiskolai törvény is igenis megengedi nem-horvát tannyelvű népiskoláknak felállítását . . . Olay Lajos: Összesen tiz államvasuti iskola van! Gr. Tisza István miniszterelnök:... és csakis a horvát nyelvnek és pedig nem valami túlságos arányban való tanítását kívánja meg, ugy hogy magyar iskoláknak felállítása Horvátországban törvényes akadályokba nem ütközik. Láthatjuk is, hogy a magyar iskolák Horvátországban, ha talán nem is olyan gyorsan, mint szeretnők, de terjednek és az ott szaporodó magyarság magyar népiskolákba küldheti gyergyermekeit. Rákosi Viktor: A harmadik generáczióban horvátok lesznek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez aztán rávisz a horvát kérdésre is, a melyről igen röviden kívánok megemlékezni, mert hiszen lesz alkalmunk a kérdéssel behatóan foglalkozni. A t. képviselő urak ismét és ismét utalnak a magyar nemzeti ügynek Horvátországban szenvedett vereségére. Ebben, hála Istennek, csak részben van igazságuk, mert tény az, hogy Horvátországban a Magyarországgal fennálló kapcsolathoz való becsületes ragaszkodás eszméje határozottan tért hódított, és ha megnézzük a horvát tartománygyülés többségének magatartását a 68-iki kiegyezéstől fogva napjainkig, azt fogjuk látni, hogy mindig tisztultabb, határozottabb, egészségesebb és Horvátország jól felfogott érdekében is helyesebb módon domborodik ki ezen helyes horvát politikának gondolata. Ugron Gábor: A ki magyarul beszél, főbe ütik! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezzel szemben egy körülményt igenis konstatálnunk kell. Bizonyára nem szándékosan, nem azért, mintha Magyarországon lennének kormányok vagy pártok, a melyek Horvátországot a fejlő-