Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-439

Í39. országos ülés 190b június 15-én, szerdán. 209 igyekezzünk az egész erőt valóban produktív kiadásokra, egyben-másban a mostaninál nagyobb terjedelemben is forditani,« így tehát szószerint azt tette a kormány, a mit a programmbeszédben annak idején kilátásba helyeztem. (Elénk helyeslés jóbbfelöl.) Ez természetszerűleg átvezet arra a másik kérdésre, a melyet tegnap és tegnapelőtt a felszólalt képviselő urak közül többen is felhoztak, hogy miben és mennyiben váltotta be a kormány tett igéretét és mennyiben maradt hű programmjához ? A vezérszerep ezen a téren Rátkay László t. képviselőtársamat illeti, a ki igen erősen, igen élesen és, engedelmet kérek, igen méltatlan módon, bántólag vonta kétségbe a kormány nyilatkozatainak szavahihetőségét és helytállóságát. Kubik BéSa: A milyen a mosdó, olyan a törülköző! (Mozgás a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) A hazaárulás vádját nem ő vetette a szemünkre ? 0 kezdte ezt a vádat emlegetni! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: A mosdót Rátkay László t. képviselőtársam szolgáltatta, a törülközővel meg én igyekszem most szolgálni. (Halljuk! Sálijuk!) Én azt gondolom, hogy talán a törülköző nem lesz olyan, mint a mosdó volt, (Helyeslés jobbfelöl.) nemcsak azért, mert igyekezni fogok az ő szavaira teendő megjegyzéseimből minden személyes élt kihagyni, (Helyeslés jobbfelöl.) hanem azért is, mert azt remélem és hiszem, hogy ez a törülköző a valóságnak teljesen megfelelő állításokból fog állani, de a mosdót illetőleg ezt nem merném állítani. Az én t. képviselőtársamnak bizonyos költői allűrjei vannak, a melyeket én a maguk helyén igen nagyra becsülök, de méltóztassanak nekem megengedni, nagyon szerencsétlen körülmény azután az, ha a , fantázia olyan téren is elragadja az ilyen költői ihlettel biró lelkeket, a hol a fikcziónak, a képzelődésnek nincsen tere, hanem a hol a tények ós érvek rideg prózájában kellene beszélni. Rákosi Viktor: Pitreich nagyobb költő, mint Rátkay! (Derültség.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem szándékozom végigmenni t. képviselőtársamnak valamennyi állításain, mert nagyon sok idejét venném a t. háznak igénybe, de mégis egynéhányat kénytelen vagyok az egész fellépés jellemzéséül megemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) T.képviselőtársam azt mondja, hogy én hazaárulással vádoltam azokat, a kik a katonai javaslatot meg nem szavazzák. Itt ellentét, vagy mondjuk eltérés van t. képviselőtársam előadása és a tények között, (ügy van! jobbfelöl.) Én azt mondtam, hogy hazaáruló volna az a kormány, a mely látva és ismerve a katonai fejlődés terén a többi államokban és minálunk is beállott változásokat, ezzel a javaslattal nem lépne a delegáczió és annak idején a képviselőház elé. Ez pedig egészen más, mint a mit t. képviselőtárKÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XXV. KÖTET. sam elmondott, (Ugy van! jobbfelöl.) mert én arról a kormányról, a melynek kötelessége ismerni, a helyzetet, a mely tehát az összes idevágó bizalmas természetű körülmények teljes ismerete mellett kell, hogy felelőségét angazsirozza, mondtam azt, hogy hazaárulást követne el, ha az ilyen javaslattal elő nem állana. Ez a legkevésbbé sem involálja a hazaárulás vádját azokkal szemben, a kik állásuknál fogva és a dolog természeténél fogva az informáczióknak ugyanazon eszközeivel nem rendelkeznek. (Igaz ! (Ugy van! a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Azt mondta továbbá a t. képviselőtársam, hogy én elősegítem a kivándorlást és liferálni akartam 30,000 kivándorlót a Ounard Line-nek. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) így emlékszem, de ha nem igy mondta, akkor rosszul emlékszem. Én azonban itt a házban a leghatározattabban kijelentettem, hogy a kivándorlásnak lehető megakadályozására, megszorítására a kormány minden rendelkezésére álló eszközt fel fog használni és a kormánynak ezen egész akcziónál vezérlő eszméje az kell hogy legyen, hogy visszatartson a kivándorlástól mindenkit, a kit egyáltalában visszatarthat. (Helyeslés a jobboldalon.) Az akczió második része csakis arra irányul, hogy azok, a kiket egyáltalában nem lehet a modern államnak és társadalomnak megfelelő eszközökkel visszatartani a kivándorlástól, hogy azok kivándorlási útjuk alatt is a kormány felügyelete alatt álljanak és a magyar kormány által bárminő ügynökök és ügynökségek részéről való kizsákmányolástól megvódessenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Az a szerződési pont, a mely a Cunard Line hajózótársasággal kontemplálva volt és a mely csakugyan a Cunard Line-nek kívánságára ejtetett el, a melyet a kormány hajlandó lett volna beváltani, egyszerűen annyit jelent, hogy a mennyiben a kivándorlók száma egy bizonyos összeget el nem ért volna, ezért a Cunard Line-nek bizonyos pénzbeli kárpótlás fizettetett volna. Ezt ugy feltüntetni, mint hogy ha ezzel quasi rabszolgakereskedést folytatnánk, mint hogy ha a kormány odaigyekeznék, hogy a kivándorlók ezen számát tényleg szolgáltassa is a társaságnak: engedjen meg a t. képviselőtársam, ez méltó lehet olyan külföldi faktorok részéről, a melyek előtt a magyar állam tekintélye, a magyar állam becsülete teljesen közönyös dolog, de ily színezésben feltüntetni ezt a kérdést a magyar képviselőházban valóban nem helyes dolog. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha már erről beszélünk, méltóztassanak megengedni, hogy hozzátegyem azt is, hogy igaz ugyan, hogy az a kísérlet, mely Amerikában épen ilyen jelszavak alatt megtörtént, nem vezetett közvetlen eredményre, mert az amerikai kongreszszus többségében és az amerikai kormányban több belátás volt, semhogy ilyent a magyar kormányról és a magyar törvényhozásról feltehessen; mert az amerikai kormány és 27